2013. szeptember 16., hétfő

2013.09.16. Tarhonyaleves, csikóstokány, babfőzelék Stefánia vagdalt, süti

Mától változik a megszokott reggeli programom, az ételek megjelenítésével kapcsolatban. Nem történt semmi különös, de mivel az étterem FB oldalán is megjelenik mától a hétköznaponként kiszállított menü, Ti is így látjátok, saját oldalamon is ugyanabban a formában. Nem volt nehéz rájönni, hogy mindkettőt én csinálom ezentúl. A hétvégit azért nem jelentetem meg, mert akkor nem innen étkezünk, hanem saját konyhánkról látjuk el magunkat. Na meg időnként vendégségbe is megyünk. Így történt ez tegnap is, amikor az újkígyósi búcsú alkalmából tartott családi összejövetelen, Drága Anyósom főzött. Szokás szerint, kisebb hadseregnek. 
De mivel benneteket a mai ebéd érdekel, máris írom, mit kaptunk. 


Elsőként tarhonyalevessel kezdünk, bár a tegnapi megerőltető kajálás, miatt nem igen kívánom. Illendőségből, na meg megszokásból bele kóstoltam, és semmi minőségbeli probléma nincs vele. Úgy látom, a legutóbbi látogatásomkor elfogyott paprikából is vásároltak közben, így Zsuzsi barátnőmnek, aki Kaliforniában nézi meg minden nap az ebédünket is tetszeni fog. Szerinte a Magyar étel piros. Van benne némi igazság.
A következő, immár főétel is piros. Csikós tokány, tésztával. A tokányra jellegzetes, csíkokra vágott husiból készítve, pörkölt szerűen. Archívumomból gyorsan előkaptam egy képet, hogy meg is tudjam mutatni.  Erről most nem tudok véleményt alkotni, mert csak a másik főételből rendeltem, ami babfőzelék, Stefánia vagdalttal. 
Rögtön megállapítom, hogy sok benne a bab. Mosolyogtok, de van aki ezzel fogadta másnap a szakácsot, hogy szerinte túl sok volt az előző napi főzelékben a bab. Én szerintem, pont annyi, amennyinek lennie kell. Ha a kórházi menzán enném ugyanezt, biztos elvétve találnék benne babszemeket, de én ehhez szoktam hozzá. Nem a rántással, ill. ebben az esetben habarással akarok jól lakni, hanem babbal. Méghozzá ezzel a fajtával, ami kitűnő főzelékként. Az apró fehér szemű bab, a legjobb főzeléknek. Levesnek, meg a tarka. Ebbe is belekóstoltam, és a minta kifogástalan. Az átlagosnál fokhagymásabban érkezett, de én pont így szeretem. A Stefánia vagdalttal, kivételesen nem kellett sokáig küzdenem, mert szépen ki tudtam emelni, és a kitálalt paszulyra visszahelyezni. Nem csak finom, hanem szép ételt tudtam megjeleníteni. 
Kétségtelenül nagyon mutatós a mai süti is, ami szintén gyulai beszállítótól érkezik, amikor éppen megkívánja az étlap változatossága. Külön beszállítója van a péksütiknek, és külön a cukrászati finomságoknak. Ma a pék volt a soros. Méltó koronája ebédünknek. 
Mivel szombaton megírtam élményeimet a konyhai tartózkodásomról is, megállapítom, jól végeztem dolgomat. Az ajándékba kapott Borfesztiváli belépőket is sikerült elajándékozni, így nem vesztek kárba, és jól érezte magát az az ifjú Hölgy és párja, akinek ezzel örömet szereztem. Milyen jó érzés!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése