2013.11.04. Tarhonyaleves, debreceni tokány, almás rétes.

Megint beindult a gépezet. Igaz, hogy a konyhán nincs is szünet, hiszen hétvégére is készítenek ebédet, még ha kisebb mennyiségben is, mint hétköznapokon. Itthon viszont ilyenkor van a nagyüzem. Nálunk piláf készült, majd töltött káposzta, de mivel kirándultunk a mamához is, ott sem jöhettem el egy kis birkapörkölt nélkül. Még sült tököt is csomagolt a Drága. Ennyi finomság után, valami diétásat kellene ennem, de a konyhán ezekről nem tudnak, így ma csak csipegetni fogok.

A levesből biztosan, mert igen tartalmas. Tarhonyaleves a hivatalos megnevezése, de minden van benne, ami egy gazdag levesbe illik. A tarhonyán kívül krumpli, sárgarépa, és állítom, lecsó is van benne. Azok az alapanyagok, melyekből gyorsan, finomat lehet csinálni. Tegnap, egy receptoldalon nem hitték el, hogy az a paprikás krumpli aminek a képét feltöltöttem, így néz ki, ahogy a fotón szerepel. Márpedig igen! Ha mindent a magfelelő sorrendben teszünk az ételbe, akkor szebb, élvezhetőbb kaját kapunk. Én még sosem csináltam olyan paprikás krumplit, ami krémlevesre hasonlított. Bocs a kitérőért!

A debreceni pulykatokány népszerű a családban. Általában, mindenféle tokány. Olyannyira, hogy erről korábban már írtam is recepteket, sőt egy összefoglalót a tokányokról. Így könnyű a dolgom, mert egyszerűen idehozom a cikkemet. Itt láthatjátok. Most, hogy tüzetesebben rákukkantottam a tokányra, rájöttem inkább frankfurtinak kéne nevezni, mert virsli van benne, nem debreceni páros.
A másik főételről nem tudok véleményt alkotni azon egyszerű oknál fogva, hogy egy idő óta egyfélét rendelünk. Gergő elköltözött itthonról (én már fiatalabban megtettem) és önálló élethez kezdett. Én néhány edénnyel járultam hozzá, mert szerencsére futja az utóbbi idők nyereményeiből. Most érkezett a hír, hogy megint jön valami a héten. Eddig úgy volt, hogy ha az Ő ízlése úgy kívánta, akkor mást rendelt, és így én is tudtam róla írni. Így aztán most előkaptam egyet az archívumomban szereplő rengeteg kép közül, és bebiggyesztettem a montázsba. Én egyébként kevés kivétellel, minden főzeléket szeretek, és ezek közé tartozik a zöldbabból készült is. Tejföllel, tejszínnel, rántva, vagy habarva, fehéren, paprikásan. Valamilyen formában, ma mások asztalán landol!

A desszertként érkező almás rétesből viszont mi is kaptunk, adagonként egyet. Ínycsiklandozó koronája a mai ebédnek. Várok a megkóstolásával, mert szemmel láthatóan sok cukrot tartalmaz (ilyennek kell lennie) így megelőző intézkedéseket kell tennem. Mindjárt meg is teszem, és folytatom a receptek feltöltését, merthogy ismét versenyben vagyok.
Nektek meg jó étvágyat kívánok!

2013.09.16. Tarhonyaleves, csikóstokány, babfőzelék Stefánia vagdalt, süti

Mától változik a megszokott reggeli programom, az ételek megjelenítésével kapcsolatban. Nem történt semmi különös, de mivel az étterem FB oldalán is megjelenik mától a hétköznaponként kiszállított menü, Ti is így látjátok, saját oldalamon is ugyanabban a formában. Nem volt nehéz rájönni, hogy mindkettőt én csinálom ezentúl. A hétvégit azért nem jelentetem meg, mert akkor nem innen étkezünk, hanem saját konyhánkról látjuk el magunkat. Na meg időnként vendégségbe is megyünk. Így történt ez tegnap is, amikor az újkígyósi búcsú alkalmából tartott családi összejövetelen, Drága Anyósom főzött. Szokás szerint, kisebb hadseregnek. 
De mivel benneteket a mai ebéd érdekel, máris írom, mit kaptunk. 

Elsőként tarhonyalevessel kezdünk, bár a tegnapi megerőltető kajálás, miatt nem igen kívánom. Illendőségből, na meg megszokásból bele kóstoltam, és semmi minőségbeli probléma nincs vele. Úgy látom, a legutóbbi látogatásomkor elfogyott paprikából is vásároltak közben, így Zsuzsi barátnőmnek, aki Kaliforniában nézi meg minden nap az ebédünket is tetszeni fog. Szerinte a Magyar étel piros. Van benne némi igazság.

A következő, immár főétel is piros. Csikós tokány, tésztával. A tokányra jellegzetes, csíkokra vágott husiból készítve, pörkölt szerűen. Archívumomból gyorsan előkaptam egy képet, hogy meg is tudjam mutatni.  Erről most nem tudok véleményt alkotni, mert csak a másik főételből rendeltem, ami babfőzelék, Stefánia vagdalttal. 

Rögtön megállapítom, hogy sok benne a bab. Mosolyogtok, de van aki ezzel fogadta másnap a szakácsot, hogy szerinte túl sok volt az előző napi főzelékben a bab. Én szerintem, pont annyi, amennyinek lennie kell. Ha a kórházi menzán enném ugyanezt, biztos elvétve találnék benne babszemeket, de én ehhez szoktam hozzá. Nem a rántással, ill. ebben az esetben habarással akarok jól lakni, hanem babbal. Méghozzá ezzel a fajtával, ami kitűnő főzelékként. Az apró fehér szemű bab, a legjobb főzeléknek. Levesnek, meg a tarka. Ebbe is belekóstoltam, és a minta kifogástalan. Az átlagosnál fokhagymásabban érkezett, de én pont így szeretem. A Stefánia vagdalttal, kivételesen nem kellett sokáig küzdenem, mert szépen ki tudtam emelni, és a kitálalt paszulyra visszahelyezni. Nem csak finom, hanem szép ételt tudtam megjeleníteni. 

Kétségtelenül nagyon mutatós a mai süti is, ami szintén gyulai beszállítótól érkezik, amikor éppen megkívánja az étlap változatossága. Külön beszállítója van a péksütiknek, és külön a cukrászati finomságoknak. Ma a pék volt a soros. Méltó koronája ebédünknek. 
Mivel szombaton megírtam élményeimet a konyhai tartózkodásomról is, megállapítom, jól végeztem dolgomat. Az ajándékba kapott Borfesztiváli belépőket is sikerült elajándékozni, így nem vesztek kárba, és jól érezte magát az az ifjú Hölgy és párja, akinek ezzel örömet szereztem. Milyen jó érzés!

2013.05.06. Tarhonyaleves, tökfőzelék Stefánia vagdalt, hentestokány, ischler.

Néhány napig, saját konyhánkban készült az ebéd, így nem számoltam be a menzáról érkezett ételekről. Hiányzott! Hiába, ha kialakul egy bizonyos ritmus, és abban változás áll be, észrevesszük. Mától viszont ismét, rendes kerékvágásban minden, és jöjjön a kommentár.

Tartalmas ételeket kaptunk ma is. Levesként tarhonyaleves érkezett, de inkább mondanám másnak. Nem arról van szó, hogy nincs benne tarhonya, mert van benne bőven. De van benne, minden más is, ami gazdaggá teszi. Akár ezzel jól lehetne lakni. A tarhonya mellett, krumpli, és lebbencstészta is van benne, valamint nagyobb darab paprikák is. Előfordulhat, hogy lecsóból csinálták, nagyon helyesen. Ne gondoljátok, hogy a fotók kedvéért tálaltam így! Ennyi benne a hasznos anyag. Más kérdés, hogy igyekszem, minél szebben fényképezni az ételeket. 
Lesz rá alkalmam a közeljövőben rengeteg, mert a szabadban is lehet fotózni, és egyre szebb képeket tudok így csinálni. 

A képen, nem mutat annyira a tökfőzelék, ami Stefánia vagdalttal érkezett. Én nagyon szeretem. Szereti Gergő fiam is, mert mára Ő rendelte a tökfőzit. Már kezd hajtani a kapor a kertben, és hamarosan friss áruval készíthetem el. De először el kell készítenem öt ételt, egy gasztromagazin számára, ami az augusztusi számban fog megjelenni. Időben, értesülni fogtok róla! Tökfőzelék, biztos nem lesz köztük, mert mind szabadtéren, bográcsban, tárcsán készült étel lesz. 

Nem lesz köztük, a másik főétel sem, de valami hasonló fog készülni tárcsában. Ma hentes tokányt kaptunk, tésztával. Finom, szaftos étel. Nem tudom miért, de ez áll közel hozzám. Sokkal szívesebben eszem hasonló ételt, mint pl. rántott húst. Mindegy mi, csak mártás, szaft legyen mellé. Ezért imádom a paradicsomot is. A hentes tokányra visszatérve kicsit, most sertéshúsból készült, a szokásos csíkokra vágott husiból, kevés füstös ízzel, csíkozott csemege uborkával, jó bő szafttal. Orsótészta főtt mellé, ami kellően megtartja magán a bő szaftot. Tehát, jól fogunk lakni!

A befejezésként, pedig megehetjük a fejenként járó desszertet, ami ma ischler szerű süti. Azért szerű, mert az eredeti ischler, nem ilyen. Az kerek linzertésztából van, csokimázzal a tetején. Ma nem ilyen, de ki foglalkozik vele? Csak a látványban különbözik az autentikustól, ízében nem. Ugyanúgy lekvár van a két szelet tészta közt, és ugyanúgy rajta a csokimáz. Finom lesz!

2013.03.04. Tarhonyaleves, gyulai finomfalatok, lencsefőzelék lecsókolbásszal, mákos bukta.

Mától ismét hódolhatok néhány napig szenvedélyemnek. Ismét kezdődik egy hét, és érkeznek péntekig ételhordóink. Reggel arra ébredtem, hogy álmomban otthon hagytam a fényképezőgépem, egy főzőversenyről. Erre riadtam. Nejem meg is jegyezte, hogy szerinte szenvedélyemmé vállt a fotózás. Tény, hogy ma is egy kicsivel többet foglalkoztam, az ételek fényképezésével, de főleg a montázs készítésével. (Montázsnak hívjuk szaknyelven azt az összeállítást, ahol egy képen több elem látható.) Ma egész jól sikerült. Igaz, hogy már tegnap kigondoltam az elrendezést.

A mai menü. A listát is láthatjátok, akár egy étteremben.

Tarhonyaleves.

De térjünk a lényegre! A kajákra. A leves, ma tarhonyaleves. Jó bőven megspékelve krumplival. Félre is tettem a kitálalt mennyiséget, és a bejegyzés megírása után, meg is kajálom. Jól lehet lakni vele, de szükség van a főételre is a teljesebb kép miatt.

Gyulai finomfalatok.

Lencsefőzelék, lecsókolbásszal.

Mákos bukta.

Az étlap szerint, gyulai finomfalatok érkeztek, tésztával. A gyulai finomfalatok, tág fogalom Gyulán. Ma tavaszias változatban készítették el. De ahány ház, annyi szokás. Egy lényeges elem van benne. A gyulai kolbász. Úgy tűnik, ez a hazai termék megmenekül. Többen hallottatok a Húskombinát kálváriájáról. Nekünk Gyulaiaknak, az a lényeg, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben ez a kiváló termék. Nem bonyolódok bele az utóbbi idők eseményeibe, és nem akarok hibáztatni senkit. Pedig lehetne! Témát lezártam. A lényeg, hogy nem kell másból készíteni ezt az ételt, hanem a finom gyulaiból csináljuk. Szemrevételezve, a raguhoz került vegyes zöldség is, ami zöldborsót, és sárgarépa kockákat is tartalmaz. Finomra sikerült. 
A másik főfogás, egyszerű lencsefőzelék, lecsókolbásszal. Nem is érdemes különösebben ragozni. Egyszerű, de tartalmas étel. Ebből is látszik, hogy mekkora különbség van két fiam ízlése közt. Majdnem minden nap meg tudom örökíteni mindkét menüt. Azért, mert többnyire mindkettőből rendelünk. Nem nagyon csalódtunk eddig! Minden alkalommal, mindkét étel maradéktalanul elfogyott. Jó étvágyú a család egyébként. Szombaton, nyolc liter erős-savanyú levest csináltam. Olyan sűrűt, hogy megállt a tetején a merőkanál. A csirkepaprikás mellett, ez is maradéktalanul elfogyott. De elég volt szombaton főzni. Vasárnap maradt idő másra. 
Említésre méltó a mai süti is. Első ránézésre rávágtam volna, hogy lekváros bukta. De sanda megérzésem azt diktálta, hogy megvágva fotózzam le. Ekkor derült ki, hogy nem lekvárt, hanem mákot rejt a belseje. Biztos finom. Kelt tésztából készült, és kellemes kiegészítője mai ételeinknek.
Jól kezdődik a hét! Most, hogy elkészültem, megyek ebédelni. Nektek is jó étvágyat!