Keresem a legjobb megoldást. Mivel megbíztak az étterem FB. oldalának karbantartásával, a már megszokott napi beszámolóim mellett lévő képek, ott is megjelennek. Igyekszem a lehető legszebb, átlátható megoldást megtalálni. Szívesen teszem, és az elmúlt hónapokban gyakorlatot is szereztem benne. Így aztán délután tervezgetni fogok, és a legszebbet választom ki, ami ezentúl naponta meg fog jelenni.
Az ételekről annyit, hogy természetesen, nem ebben a formában érkeznek. Én magam, annyit tudok hozzáadni, hogy csinosabbá teszem őket. A díszítések természetesen, saját kitalációim. Nekem nagyon fontos a külcsín, az ízlésesség határáig. Ezért igyekszem, minden nap, szebben megjeleníteni ebédünket.
A mai levessel, ezt nem nagyon tudom megtenni. Ennél szebben, nem lehet tálalni a zellerkrém levest, ami pirított kenyérkockákkal érkezett. Így szeretem. Nem tudom miért, sokkal jobban kedvelem a pirított kenyeret, mint a sokszor használt levesgyöngyöt. A leves egyébként nagyon finom, és olyan tartalmas, hogy szinte megáll benne a kanál.
A Dubarry sertésborda is finomság, amiből ma nem rendeltünk. Egy ledér hölgyről nevezték el, aki sűrűn részesítette kegyekben a főurakat, és királyát is. Mindezt férjura beleegyezésével, sőt unszolására. Akkor azt a világot élték. Az érvényesülés miatt, a cél szentesítette az eszközt. Azért mostanában is találkozok ezzel, még ha nem is ebben a formában.
Amiből mi bőségesen jól lakunk, az a rizses hús. Elgondolkoztam, mert annak ellenére, hogy a pörkölt alap a tetején volt a kitálalt mennyiségnek, jól átjárta a szaft, az alatta lévő rizst is. Ezek mellett, még paprikás is volt a rizsa, így biztos, hogy mielőtt tálalták kicsit össze lett keverve. Mint már többször említettem, a konyhán, egész másképp kell főzni, tálalni az igazságos adagolás miatt. Ezért más a főzés logikája. A lényeg a végeredmény, ami ma is nagyon jól sikerült. Én ma enyhe csípősséget is éreztem a rizses húsban, így valóban kedvemre való.
Illik hozzá a forrázott káposztasaláta is, amiből többször érkezett az utóbbi időben. Talán, a legegyszerűbb savanyúság, nem kell hozzá csak gyalult káposzta, kevés só, cukor, ecet, és forró víz. Kevés köménymaggal lehet fokozni az ízeket, bár van aki ezt sem szereti benne. Egy biztos, hogy mindkét főétel mellé illik, és harmonikussá teszi az ízeket.
Így aztán biztos, hogy ma is jól fogunk lakni, és szívből remélem, hogy minden ismerősöm ugyanígy, saját ebédjével! Jó étvágyat!
Az ételekről annyit, hogy természetesen, nem ebben a formában érkeznek. Én magam, annyit tudok hozzáadni, hogy csinosabbá teszem őket. A díszítések természetesen, saját kitalációim. Nekem nagyon fontos a külcsín, az ízlésesség határáig. Ezért igyekszem, minden nap, szebben megjeleníteni ebédünket.
A Dubarry sertésborda is finomság, amiből ma nem rendeltünk. Egy ledér hölgyről nevezték el, aki sűrűn részesítette kegyekben a főurakat, és királyát is. Mindezt férjura beleegyezésével, sőt unszolására. Akkor azt a világot élték. Az érvényesülés miatt, a cél szentesítette az eszközt. Azért mostanában is találkozok ezzel, még ha nem is ebben a formában.
Így aztán biztos, hogy ma is jól fogunk lakni, és szívből remélem, hogy minden ismerősöm ugyanígy, saját ebédjével! Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése