A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rakott penne. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rakott penne. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 13., péntek

2013.09.13. Frankfurti leves, rakott penne, alma.

Ne felejtsétek! Péntek, 13. van! Sok dolga van ma a kéményseprőknek, meg a fekete macskáknak. A tegnapi előkészítés, és a ma hajnali főzés, viszont sikerrel, minden kudarc nélkül zajlott le a konyhán. Én már meg is kóstoltam az eredményt, és meg vagyok elégedve.


A levessel kezdtem. Nagyon jól van eltalálva az íze. Kellemesen fűszerezve, a habarással lággyá, pikánssá téve. A Frankfurti leves fő tulajdonsága az, hogy virsli is van benne. Más is, de ez a legfőbb jellemző, ezért frankfurti. Van még benne kelkáposzta, és krumpli is, valamint zöld fűszer, ami ebben az esetben petrezselyem zöldje. A főszakács szerint, szívesen használnának friss fűszereket is, de ezzel könnyebb, gyorsabb dolgozni. Nem a reklám helye, de Böllér fűszereket használnak többségben, amiknek a minőségével, én is meg vagyok elégedve. Elfogadható az áruk, és jó a minőségük. Beszéltünk sokat a különféle fűszerekről, és vannak amiket nem használhatnak. Jellegzetes íze miatt, sokan nem szeretik például, a lestyánt. Pedig majd minden ételbe kerül így is. Külön nem, csak rejtve. A lestyán ugyanis, minden ételízesítő alapfűszere. Úgy is nevezik, hogy Maggi fűszer. Nézzétek csak meg a Vegeta, Delikát, vagy bármelyik ételízesítő tartalom listáját, biztos van benne. Így aztán, a mai levesünkbe is került mértékkel. A végeredmény, finom!
A rakott penne is igen jól sikerült. Itthon is szoktuk készíteni, sonkásan, darált hússal, és úgy ahogy most kaptuk, lisztes, tejfölös, tojásos szósszal fixálva. Az, hogy nálunk sosem lehet így tálalni, két oka van. Az első, és legfontosabb, hogy sosem várjuk meg, hogy kicsit hűljön. Általában akkorra van kész, amikor már mindenki nagyon éhes, és nincs idő a tálalással vesződni. Ezért nem tudunk ilyen szép szeleteket vágni, mert forrón nem lehet szelni. Kicsit várni kell, hogy hűljön. A másik ok, nyilvánvaló. Más a saját sütőnk, tepsink mérete. Ezt a formát, csak a nagyméretű tepsiben készült rakott finomságokból lehet kimetszeni. Praktikus, mert így könnyebb adagolni is. Az állaga, fűszerezése tökéletes!
Nem tudom megállapítani a diós nudli állagát, ízét, mert az, nem kerül ma asztalunkra. Fiam, lehet, hogy ebből rendelt, majd megkérdezem milyen volt. Az archívumomból bányásztam elő a képet, azok közül, amiket szintén az erről a konyháról érkezett ételekről fotóztam. Van bőven!
Bár erre tippeltem, nem mertem biztosra venni azt, hogy ma almát kapunk. Erre, vagy a körtére gondoltam.
A péntek, az mindig gyümölcsös nap. Meg tésztás, és valamilyen olyan leves jön, ami önmagában is laktató. Tartsa meg az Isten a jó szokásotokat!
Én pedig hétvégére, szokás szerint elbúcsúzok, de nem tűnök el nyomtalanul. Újkígyóson búcsú lesz, így anyósomnál vendégeskedünk családostól. Természetesen, kedvenc képítőmet magammal viszem, így hosszabb beszámoló következik a Mama által készített rengeteg finomságról. Népes a család, de akár egy kisebb hadseregnek is elég lenne az a mennyiség, amit ilyenkor elénk tesz. Még titok mit főz, de biztos bőséges lesz. Nekem már meglesz, de nektek is jó hétvégét, és jó étvágyat kívánok!


2013. július 5., péntek

2013.07.05. Lencsegulyás, diós tészta, rakott penne.

Péntek van, így ma kapunk utoljára kaját a héten. Természetesen, nem maradunk éhen a hétvégén, de Párom most indult a piacra, meg bevásárolni, így eldönti mi készül a konyhában. Biztosan finom lesz. Ma lezárul a Receptrangadó harmadik szakasza, így valamit nekem is kreálnom kell az utolsó fordulóra. Hogy mit, arról fogalmam sincs, mert a kötelező hozzávalóktól függ. Egy biztos pont van, a desszert. Van két tervem, de meglátjuk. Annyit előre, hogy őszibarackot mindenképpen szeretnék bele tenni. Kaptuk is három szép példányt, így arra einstandot jelentettem be!




Nézzük az ebédet! Péntek van, így a megszokott gazdag leves, valamilyen tészta, és gyümölcs. Ez így van évek óta. Nem csak ezen a konyhán, hanem máshol is, ahol eddig étkeztem. Kialakult szokás, amivel semmi bajom nincs. Valószínű a vallási alapokon nyugvó, pénteki böjtre vezethető vissza, de az okot nem kutatom. Egy biztos, mi mindig jól lakunk. Ma is. A leves, lencsegulyás. Tele minden földi jóval, ami egy egy ilyen tartalmas levesbe illik. Szemre nem tudtam volna megállapítani mit tartalmaz, így belekóstoltam egy kanállal. Aztán még egyel, és még egyel. Úgy kellett visszafogni magam, hiszen még nincs ebédidő. Jó kis laktató leves, az adag is bőséges. 
A család kétféle főétel közül választhat. Az egyik a diós tészta. Ránézésre rögtön eszembe jutott heti versenyfeladatom, amibe az egyik kötelező alapanyag a tagliatelle tészta volt. Pont olyan ami ebben az ételben van. Ugyanezt, a fodros tésztát használtam bele, bár nem biztos, hogy a gyártó is ugyanaz. A receptjét a hét elején közzé tettem, de ha esetleg nem láttátok, bemásolom ide is: Itt láthatod!
Bár így sem moshatom le magamról a bélyeget, miszerint "aki menzáról hozatja a kaját, az nem is tud főzni", ez remélem eloszlatja bennetek a kétséget!
A másik főétel, rakott penne. Sűrűn készítenek a konyhán rakott (csőben sült) ételeket. Ezt is többször volt szerencsénk kóstolni, és soha nem csalódtunk. Most is úgy készült, ahogy szokott. Közepesre főtt penne tészta, amibe sonkát, darált hús, esetleg zöldséget (jelen esetben sonkát) rétegeznek. amit sajtos, tejszínes, morzsás mártással sütnek össze, így a sütés után szépen egyben marad, és látványosan szeletelhető lesz. Így könnyebb porciózni, és a szemnek való élmény sem marad el. Most jutott eszembe, hogy erről is írtam régebben, így ha valaki ezt szeretne csinálni, recepttel is találkozik ezen a linken: Ide kattints!
Elérkeztünk a végéhez, és a már említett őszibarackhoz. Tudjátok! Van a plüss barack, meg a borotvált barack. Ez a szőrös változat. A nektarint azért árulják drágábban, mert azt meg kell borotválni. Itt nevetni kell! A két gyümölcs egyébként csak rokon, de mindkettő finom. Ez most félre lett téve, mert ha tudom, fel fogom használni a néhány napon belül elkészítendő saját desszertemhez. Ha másként nem, csak díszítésként. Nagy terveim vannak, és annyit elárulok, hogy égni is fog! Be fogok számolni róla időben!
Addig viszont kellemes hétvégét, és jó időt kívánok. A Balaton átúszásra ne jelentkezzetek, mert azt elhalasztották! 
Viszlát hétfőn!
Voltak akik észrevették, voltak, akik nem. Lányos zavaromban, ezt a bejegyzést véletlenül, másik blogoldalamra töltöttem fel, és egy napig ott volt található. Elnézést kérek, a hibát korrigáltam!

2013. június 12., szerda

2013.06.12. Csontleves, rakott penne, tökfőzelék fasírttal, pncs szelet.

Várakozással tekintek a mai időjárás elé, hiszen sok kinti elfoglaltságom lenne ma is. Nekikezdtem, a mikrogazdaságomban található fűszernövények szárításának, és az első turnus, hamarosan csomagolva is lesz. Ezek, többnyire ajándékként kerülnek forgalomba, hiszen jelentős készlettel rendelkezek az elmúlt év terméséből is. Hamarosan, szép sorban, mindenről beszámolok, de nézzük mit eszünk ma.


Nem gondoltam, hogy egy egyszerű csontleves is lehet ennyire szép. Gyönyörű, aranyló sárga, szemmel láthatóan, bőséges alapanyagból főtt ki a lé. Rengeteg cérnametélttel, ahogy az szokott lenni. Nem kell halászni az edényben, hogy mindenkinek jusson belőle. Most a tésztára gondoltam. Természetesen, én egy kis borsot török a saját orrom alá mielőtt eszek belőle, mert én így szeretem.
A mai főétel, egy titokra fényt derített. Nem is volt titok, csak egy praktika. Azért, hogy szépen tudjam tálalni a rakott tésztát, úgy borítottam ki, hogy tányért tettem az edényre, és később ismét átfordítottam egy újabb tányérra. Dupla mosogatnivaló. Mikor kiborítottam, láttam az étel alján lévő morzsaréteget. Ez kerül tehát a nagy tepsi aljára, majd rárétegzik az előfőzött tésztát, ami al dente (fogkemény) állapotban van összekeverve a hússal, és a sűrítő anyaggal. A keverékbe került valószínű tej, tejföl vagy tejszín, darált hús, só, bors, valamint ebbe is morzsa. A sütés során, ez kitűnő, viszonylag masszív kötést biztosít a penne tésztának, és szépen szeletelhetővé válik az étel, megfelelő hőmérsékleten. Tapasztalataim szerint, melegen nem lehet szép szeleteket vágni. Mivel a teteje is gyönyörűen megpirult, feltételezem, egy kevés reszelt sajt is van rajta. Én legalábbis így csináltam volna. Picit több borssal, de nem csak nekem főznek a konyhán. Nekem kell alkalmazkodni az átlaghoz!
A másik főétel is nagyon finom, bár ma nem az jut nekem. Én imádom a tökfőzeléket. Hamarosan, már  friss anyagból is készülhet, hiszen a piacon járva, rengeteg mennyiségű árut láttam. Nálunk, pénteken van a legnagyobb piac, valamint vasárnap. 11 óra után, viszont nincs értelme kimenni. Akkor már alig találsz árust, igaz, hogy van amikor jelentős engedményt lehet kapni ilyenkor az áruból. Inkább olcsóbban adják, minthogy hazavigyék. A tökfőzelék, kellemesen kapros ízű, egy szelet fasírozottal a tetején érkezett. Elégséges ebéd. 
A desszert, ma puncs szelet. Tudom, sokan úgy hiszik, hogy ezt az édességet, a cukrászat hulladék anyagaiból készítik, de erre nincs rálátásom. Majd ha a cukrászatban járok, megkérdezem. Én nem hiszek ebben. Az tény, hogy apró piskótadarabok vannak a süti sötétebb részében, ami amellett, hogy látványossá teszi, igen finommá is. A látványon csak javít a tetején lévő rózsaszín massza. Egyszóval, megint finom süteménnyel zárjuk az ebédet. Bocs! Gergő ezzel kezdte. Mielőtt elment, gyorsan bedobta a neki járó sütit. Egészségére! 
Nektek is jó étvágyat, saját ebédetekhez!


2013. május 17., péntek

2013.05.17. Korhely bableves, rakott penne, narancs.

Ma mozgalmas napom lesz, és bár annyit ehetnék, amennyi belém fér, mégsem teszem. Egyedül vagyok. Párom munkában, Gergő Drezdában, Áron, pedig hajnalban ment Egerbe a tehetségkutatóra muzsikálni. Remélem, jó eredménnyel jönnek haza. Egy másik versenyen már a döntőben vannak, így előttük a jövő. Nagyon fiatalok még, de megérdemlik. Én látom, hallom a rengeteg munkát, amivel eljutottak erre szintre.


De rátérek az ételeinkre, mert erről kell írnom első sorban. A levessel, akár önmagában is jól lakhatnék. Korhely bableves, rendkívül gazdagon. Egyébként is szeretem a savanykás ízeket, és a mai leves ilyen. A savanyú káposzta biztosítja pikáns ízét. Rendes, zöldséges, húsos bableves, amibe savanyú káposztát is főznek, a sajátos íz miatt. Jól sikerült, és már nem csak kóstoltam, hanem kisebb adagot be is nyomtam belőle. Jól esett!
A főételünk, ma rakott penne. Meg sem néztem az étlapot, hogyan szerepel rajta, mert ma kizárólag a benyomásaimra hagyatkozok. Finom, sonkás, húsos ragu van benne, megfelelően sűrítve sajttal, tejföllel, tojással, liszttel. Én legalábbis így készíteném. Csináltunk már néhányszor, saját konyhánkban is, így biztos a recept. Ha nem ezt rendeltük volna, akkor tejbepapit ennénk. Ez, most mások asztalára kerül. Nejem, nagyon szereti, és a múltkor meg is lepte magát egy különleges, pudingos, mazsolás, tejbegrízzel. 
A vitaminéhségünket ma egy narancs oltja. Lassan jönnek, a friss gyümölcsök is. Kíváncsi vagyok, hogyan fog alkalmazkodni a konyha, a szezonális alapanyagokhoz. Addig viszont, amíg egy kiló szép alma, majdnem kétszerese a narancsénak, nem lepődök meg a kínálaton. Abból az összegből, amit ételeinkért fizetünk, gazdálkodni kell. Ezt eddig a konyhán, kitűnően tették!
Most, hogy megírtam beszámolómat, megyek hagymát pucolni. Négy kiló vár rám, a holnapi 15 kiló vaddisznóhoz. A többi alapanyag is fel lesz dolgozva, hogy holnap, csak főzni kelljen. Remélem, jó lesz az idő, és sikerül finomat főzni barátaimmal. 
Nektek pedig, kellemes ünnepet, jó hétvégét, és nem utolsó sorban, jó étvágyat kívánok, a mai ebédhez.

2013. március 19., kedd

2013.03.19. Meggyleves, rakott penne, Dubarry sertésszelet, csalamádé.


Egész jó napom van! Csodák csodájára, megjavult a böngészőm, így nem kell másikba átlépnem ahhoz, hogy képet tudjak feltölteni az albumba. A könyvjelzőim viszont megint új formában jelennek meg. A múltkor egyszerűen eltűntek. Az egészet újra kellett konfigurálnom. Eszembe jutnak ilyenkor, azok az ismerőseim, akik már nem a fiatalabb nemzedékbe tartoznak. Vajon mit tehetnek? Anyáznak, és felhívják a család fiatalabb tagjait. Még szerencse, hogy anno érdekelt a számítástechnika, így ma sem lehet csőbe húzni. Nem úgy, mint ma érkezett főételünket. A rakott penne, ugyanis csőben sült finomság.

Ma két trükköt vetettem be. Egyet a leves fotózásnál, egyet
pedig a másoknak érkező, Dubarry borda megjelenítésénél.
Ha valaki többet szeretne megtudni erről, az egyébként finom
kajáról, a jobb oldalon rákattint a Dubarry címkére, és
megvilágosodhat!



A meggyleves, trükkösen fotózva.
De haladjunk, szépen sorban. A leves, meggyből készült. Sima, egyszerű meggyleves. Olyan, mint általában lenni szokott. Egyszerű, finom. Most elárulok egy kulisszatitkot. A fotózás során, különböző, apró trükköket kell bevetni, a látványos képek produkálásához. Ezek közé tartozik a montázson látható újításom is. Tapasztalataim szerint, sokkal szebben néz ki az étel, ha kiemeljük egy részletét. A levesnél, egy kanállal kiveszek belőle, és úgy fényképezem. Egyszerre, a kanalat, és a gépet tartani, lehetetlen. Ezért folyamodtam A TRÜKKHÖZ. Kanál megtámasztva, és kész a fotó.

Így nézne kis a Dubarry borda.
Ma távol marad asztalunktól.
A trükkök sora, még nem ért véget. A másik főétel, a Dubarry sertésborda, krumplipürével. Lenne! Mivel a család, egyik tagjának sem volt szimpi, így ma kihagytuk. Nekem viszont, volt az archívumban, egy másik alkalommal fotózott Dubarry, így mások is láthatják, mit nem eszünk ma. Elkezdem rendszerezni az anyagot, mert hihetetlen mennyiség gyűlt fel. Pedig, csak október óta publikálom. Mivel szívesen csinálom, lesz még bőven! 

A rakott pennét, mindannyian
szeretjük.
A rakott húsos tészta, viszont nem okozott csalódást. Olyan, mint vártam. Penne tésztából csinálták, amit előtte félkeményre főztek, külön készült darált húsos raguval borítottak, majd az egészre öntött, sajtos, tejfölös, lisztes mártással zártak le. Ezt aztán tepsiben, készre sütöttek, ami ezt a rendkívül látványos eredményt hozta. Na meg finomat is. 
Az általam sokat ajnározott csalamádé, csak ráadás. Akár nem is kellene hozzá, de ha már kaptuk, jó étvággyal elfogyasztjuk. 
Ígérem, egy pici sem marad, semmiből!