2013.03.19. Meggyleves, rakott penne, Dubarry sertésszelet, csalamádé.

Egész jó napom van! Csodák csodájára, megjavult a böngészőm, így nem kell másikba átlépnem ahhoz, hogy képet tudjak feltölteni az albumba. A könyvjelzőim viszont megint új formában jelennek meg. A múltkor egyszerűen eltűntek. Az egészet újra kellett konfigurálnom. Eszembe jutnak ilyenkor, azok az ismerőseim, akik már nem a fiatalabb nemzedékbe tartoznak. Vajon mit tehetnek? Anyáznak, és felhívják a család fiatalabb tagjait. Még szerencse, hogy anno érdekelt a számítástechnika, így ma sem lehet csőbe húzni. Nem úgy, mint ma érkezett főételünket. A rakott penne, ugyanis csőben sült finomság.

Ma két trükköt vetettem be. Egyet a leves fotózásnál, egyet
pedig a másoknak érkező, Dubarry borda megjelenítésénél.
Ha valaki többet szeretne megtudni erről, az egyébként finom
kajáról, a jobb oldalon rákattint a Dubarry címkére, és
megvilágosodhat!

A meggyleves, trükkösen fotózva.

De haladjunk, szépen sorban. A leves, meggyből készült. Sima, egyszerű meggyleves. Olyan, mint általában lenni szokott. Egyszerű, finom. Most elárulok egy kulisszatitkot. A fotózás során, különböző, apró trükköket kell bevetni, a látványos képek produkálásához. Ezek közé tartozik a montázson látható újításom is. Tapasztalataim szerint, sokkal szebben néz ki az étel, ha kiemeljük egy részletét. A levesnél, egy kanállal kiveszek belőle, és úgy fényképezem. Egyszerre, a kanalat, és a gépet tartani, lehetetlen. Ezért folyamodtam A TRÜKKHÖZ. Kanál megtámasztva, és kész a fotó.

Így nézne kis a Dubarry borda.
Ma távol marad asztalunktól.

A trükkök sora, még nem ért véget. A másik főétel, a Dubarry sertésborda, krumplipürével. Lenne! Mivel a család, egyik tagjának sem volt szimpi, így ma kihagytuk. Nekem viszont, volt az archívumban, egy másik alkalommal fotózott Dubarry, így mások is láthatják, mit nem eszünk ma. Elkezdem rendszerezni az anyagot, mert hihetetlen mennyiség gyűlt fel. Pedig, csak október óta publikálom. Mivel szívesen csinálom, lesz még bőven! 

A rakott pennét, mindannyian
szeretjük.

A rakott húsos tészta, viszont nem okozott csalódást. Olyan, mint vártam. Penne tésztából csinálták, amit előtte félkeményre főztek, külön készült darált húsos raguval borítottak, majd az egészre öntött, sajtos, tejfölös, lisztes mártással zártak le. Ezt aztán tepsiben, készre sütöttek, ami ezt a rendkívül látványos eredményt hozta. Na meg finomat is. 
Az általam sokat ajnározott csalamádé, csak ráadás. Akár nem is kellene hozzá, de ha már kaptuk, jó étvággyal elfogyasztjuk. 
Ígérem, egy pici sem marad, semmiből!