Mozgalmas hétvégén vagyok túl. Már az előbb megjegyezték telefonon, hogy nem látják a mai ebédről szóló posztomat. Türelem!!! Ennek is eljön az ideje. Jó idő óta, mint látjátok gondot fordítok a megjelenésre is, így valamivel több időbe kerül, nekem is. A képi megjelenítésre is ügyelek.
Gólyaúr, nem az ebédet hozta. A tavaszra kicsit várni kell. |
Zöldborsóleves, magyarosan. |
A leves, magyaros, zöldborsóleves. Mindig megmozgatja fantáziámat az ételek elnevezése. Mitől lehet magyaros? Le mertem volna fogadni, hogy lesz benne galuska. Ez már a tavaszt idézi. Így szoktuk készíteni a friss zöldborsóból a levest. Közben kuncogok magamban, mert ismét kaptam egy érdeklődő telefont.
Visszatérve a levesre. A galuskát eltaláltam, meg azt is, hogy őrölt piros paprika is meg fog benne jelenni, valamilyen formában. A tálalás után, meg is kóstoltam, és nem csalódtam.
Nem csalódtam, a babfőzelékben sem ami, ma délben éhségemet fogja oltani. Mert én is ezt választottam. Elárulom, jól választottam. Én, egyébként is szeretem a főzelékeket. A bab meg... Talán a finomnak titulált főzelék az, ami nem tartozik a kedvenceim közé. Tudjátok, a vegyes zöldségfélékből készített főzi. Na az nekem nem finom. Nem is sűrűn találkoztok vele beszámolóimban.
Gergő, ma csikóstokányt rendelt. Ez sem rossz választás. Szemre, jó szaftos, tésztával tálalva. Ehhez, biztos jól fog esni egy kis savanyúság, de azt ma nem kaptunk. Sebaj! Drága Anyósomnál, jelentősen leürítettem a tavalyi készletből maradt, csemege gyöngyhagymát. Ezt ajánlani fogom hozzá.
Kaptunk mindannyian, fejenként 1 almát, hogy vitaminéhségünk is csillapodjon. Ebben a nagyon hülye időben, szükség is van rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése