Megint beindult a gépezet. Igaz, hogy a konyhán nincs is szünet, hiszen hétvégére is készítenek ebédet, még ha kisebb mennyiségben is, mint hétköznapokon. Itthon viszont ilyenkor van a nagyüzem. Nálunk piláf készült, majd töltött káposzta, de mivel kirándultunk a mamához is, ott sem jöhettem el egy kis birkapörkölt nélkül. Még sült tököt is csomagolt a Drága. Ennyi finomság után, valami diétásat kellene ennem, de a konyhán ezekről nem tudnak, így ma csak csipegetni fogok.
A levesből biztosan, mert igen tartalmas. Tarhonyaleves a hivatalos megnevezése, de minden van benne, ami egy gazdag levesbe illik. A tarhonyán kívül krumpli, sárgarépa, és állítom, lecsó is van benne. Azok az alapanyagok, melyekből gyorsan, finomat lehet csinálni. Tegnap, egy receptoldalon nem hitték el, hogy az a paprikás krumpli aminek a képét feltöltöttem, így néz ki, ahogy a fotón szerepel. Márpedig igen! Ha mindent a magfelelő sorrendben teszünk az ételbe, akkor szebb, élvezhetőbb kaját kapunk. Én még sosem csináltam olyan paprikás krumplit, ami krémlevesre hasonlított. Bocs a kitérőért!
A debreceni pulykatokány népszerű a családban. Általában, mindenféle tokány. Olyannyira, hogy erről korábban már írtam is recepteket, sőt egy összefoglalót a tokányokról. Így könnyű a dolgom, mert egyszerűen idehozom a cikkemet. Itt láthatjátok. Most, hogy tüzetesebben rákukkantottam a tokányra, rájöttem inkább frankfurtinak kéne nevezni, mert virsli van benne, nem debreceni páros.
A másik főételről nem tudok véleményt alkotni azon egyszerű oknál fogva, hogy egy idő óta egyfélét rendelünk. Gergő elköltözött itthonról (én már fiatalabban megtettem) és önálló élethez kezdett. Én néhány edénnyel járultam hozzá, mert szerencsére futja az utóbbi idők nyereményeiből. Most érkezett a hír, hogy megint jön valami a héten. Eddig úgy volt, hogy ha az Ő ízlése úgy kívánta, akkor mást rendelt, és így én is tudtam róla írni. Így aztán most előkaptam egyet az archívumomban szereplő rengeteg kép közül, és bebiggyesztettem a montázsba. Én egyébként kevés kivétellel, minden főzeléket szeretek, és ezek közé tartozik a zöldbabból készült is. Tejföllel, tejszínnel, rántva, vagy habarva, fehéren, paprikásan. Valamilyen formában, ma mások asztalán landol!
A desszertként érkező almás rétesből viszont mi is kaptunk, adagonként egyet. Ínycsiklandozó koronája a mai ebédnek. Várok a megkóstolásával, mert szemmel láthatóan sok cukrot tartalmaz (ilyennek kell lennie) így megelőző intézkedéseket kell tennem. Mindjárt meg is teszem, és folytatom a receptek feltöltését, merthogy ismét versenyben vagyok.
Nektek meg jó étvágyat kívánok!
A másik főételről nem tudok véleményt alkotni azon egyszerű oknál fogva, hogy egy idő óta egyfélét rendelünk. Gergő elköltözött itthonról (én már fiatalabban megtettem) és önálló élethez kezdett. Én néhány edénnyel járultam hozzá, mert szerencsére futja az utóbbi idők nyereményeiből. Most érkezett a hír, hogy megint jön valami a héten. Eddig úgy volt, hogy ha az Ő ízlése úgy kívánta, akkor mást rendelt, és így én is tudtam róla írni. Így aztán most előkaptam egyet az archívumomban szereplő rengeteg kép közül, és bebiggyesztettem a montázsba. Én egyébként kevés kivétellel, minden főzeléket szeretek, és ezek közé tartozik a zöldbabból készült is. Tejföllel, tejszínnel, rántva, vagy habarva, fehéren, paprikásan. Valamilyen formában, ma mások asztalán landol!
Nektek meg jó étvágyat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése