Az, hogy tegnap egyenesen a konyhán kísérhettem figyelemmel ételeink születését, azt a sok munkát, ami ezzel jár, engem is kötelez. Minden reggel, mikor megérkezik az ebéd, az az első, hogy szemrevételezem az ételeket. Ekkor döntöm el, hogyan fogom tálalni őket. Nekem ugyanis a megszokott látvánnyal kell szolgálnom. Magam vállaltam, szívesen teszem. Igyekszem, minél szebben fotózni az ételeket, és akik a konyhán megnézik a képeket, talán nem is hiszik el, hogy náluk készültek. Én a magam részéről, ennyit adok hozzá a kulináris élményhez. Akik helyben fogyasztják, nem így kerül asztalukra. Ott nincs cicoma, csak a finom ebéd. 11 órától, délután kettőig. Ezek helyben is 700Ft.-ért. Lehet még külön rendelni kétféle frissensültet, 900-ért. (bocs ha tévedek, de így emlékszem) Egyszóval, ha nem is ez a látvány fogadja a betérő vendégeket, az íz, mindenképpen ugyanaz, amiről minden nap írok.
Levesként, ma vegyes gyümölcslevest kaptunk. Ez, biztosan, fagyasztott gyümölcsökből készült. Beszéltünk a főszakáccsal, (borsos teendői közben) hogy nagyon fontos a beszállító kiválasztása. Több helyről rendeltek, mire kiválasztották, a legmegbízhatóbbat. Mindezt a mi érdekünkben. Nem mindegy, hogy egy étel milyen. Nem csak az íze, hanem az állaga sem! A Chef, és az általam is nagyra becsült Benke Laci Bácsi sokszor elmondta, hogy a látvány, ugyanolyan fontos mint az íz! Jobban esik az étel, ha szépen néz ki! Ezért lényegesek az alapanyagok. Ha olyan tésztát főzök ki köretnek, ami ragad, mázgás a tálaláskor, ez a saját konyhámban sem megengedett. Legközelebb, másfajtát veszek. Visszatérve a levesre! Már az edény fedelének levételekor megcsap az ilyenkor megszokott fahéj illat, ami a gyümölcsleves, természetes velejárója. Szemre is mutatós, a sok gyümölcsöt tartalmazó, behabart lé. Színezésre nincs szükség, mert a gyümölcsök természetes színe megteszi. A meggy halványlilává színezi ételünket, amellett, hogy nagyon jó ízt ad neki.
A képen nem szerepel a mai főétkek egyike, a rakott kelbimbó. Azon egyszerű oknál fogva, hogy még sosem rendelt belőle egyikünk sem. Pedig szeretjük a csőben sült ételeket. Ezek a rakott kaják, főleg a tavaszi étrend velejárói. Akkor, minden héten legalább egy, de volt, hogy több alkalommal is szerepeltek valamilyen formában az étlapon.
A mai másik főétel, már jöhet, egész családomnak! Mindannyian szeretjük a búbos húst! Akik esetleg nem tudják milyen, elmondom, hogy egy natúr szeletre, fűszeres töltelék van halmozva, besamell szerű mártással fixálva, majd sajttal megszórva. Így kerül a tepsire, és sül aranybarnára a teteje. Úgy gondolom, a munka java része, ma hajnalra irányult, mert ez frissen készült. Biztos, mert a hús még meleg volt. Az volt az első, hogy felvágtam, és megkóstoltam. (persze, csak a fotó után) Igen finom lett. Kellemesen fűszeres. Sokan talán reklamálni is fognak, a szerintük túl fűszeres étel miatt. Apropó, fűszeres étel! Beszélgettünk, a rendelési szokásokról. Ha valaki az étlapon csilis babot ikszel be, akkor ne reklamáljon, hogy túl erős volt az étel! Ha pacalpörköltet, akkor sem! Ezek az ételek, nem képzelhetőek el csípős íz nélkül. A gyümölcslevesbe nem tesznek csilit. (Bocs! Van ahol tesznek, mert Mexikóban pl. sok gyümölcs mellé is kerül) A Magyar konyha viszont ilyen. A Magyaros ízekhez hozzátartozik az időnként enyhe csípősség. Aki nem szereti az ilyen ételt, van lehetőség választani. Minden nap kétfélét rendelhet. Furcsa, hogy aki panaszkodik, az sem gondolkodik előre. Legközelebb, megint a fűszeresebb ételt válassza. Magának keresi a bajt! Szerintem, még a gyakorlatlan fogyasztók is tudják már az étel nevéből, hogy mire számíthatnak.
Ma is járt savanyúság az étel mellé. A rakott kelbimbó mellé nem, mert ahhoz nem illik. Az általam nagyra tartott csalamádé eredetét is megtudtam végre. A Chef készíti. Akkor, amikor olcsók az alapanyagok, és mivel jó sokáig eláll, csak a tárolási gondok merülhetnek fel. Ha tehetnék, többet is készítenének ilyenkor ősszel, de nincs akkora tárolási kapacitás. Pedig nagyon finom. Jó a recept! Hasonló Drága Anyósom vödrös bedobálós savanyújához, és el fogom kérni a receptet. Vagy valahol megkeresem, mert már én is csináltam hasonlót. Igaz, hogy ha tehetem, én friss salátákat eszek. Elég sokfélét. Remélem, még egy darabig nem lesz fagy, mert akkor a kb. 30 kiló paradicsom, ami még a töveken van, mind csemege zöldparadicsommá válna, egyik napról a másikra. Azt is szeretem. Mint ahogy szeretem a mai salátát, amiből már kóstoltam a héten. Friss, forrázott káposzta, enyhe ízesítéssel, pont úgy ahogy azt szeretem.
Valami még eszembe jutott! Beszéltünk róla, és saját magam is tapasztaltam, menyire különbözőek vagyunk. Ez már az ételhordókon is meglátszik! A szakácsok, nem csak az edényen lévő névről azonosíthatják tulajdonosát, hanem néha annak állapotáról is. Értsétek úgy, ahogy gondoljátok! Nem tudom, hogy aki koszosan küldi be az edényt, szívesen eszik belőle? A konyhán még erre is figyelnek, (elmossák)de van amikor nem tudnak mit tenni! Ha valaki abban a műanyag edényben mikrózza az ételt amiben kapja, és ha nem figyel az idő beállítására, akkor bizony beleég a műanyagba a fűszeres étel, és az onnan többet el nem távolítható! Bár ezt magam is felértem ésszel, de mivel szóba került a tegnapi látogatás során, úgy érzem, közzé kellett tennem mások okulására.
Egy ideig még a konyhán tett látogatás élményeinek hatása alatt fogok állni, és elhatároztam, hogy sűrűbben lesem meg munkájukat! Mivel nem zavartam őket, remélem nem fognak haragudni érte!
Nektek pedig jó étvágyat kívánok saját ebédetekhez!
A képen nem szerepel a mai főétkek egyike, a rakott kelbimbó. Azon egyszerű oknál fogva, hogy még sosem rendelt belőle egyikünk sem. Pedig szeretjük a csőben sült ételeket. Ezek a rakott kaják, főleg a tavaszi étrend velejárói. Akkor, minden héten legalább egy, de volt, hogy több alkalommal is szerepeltek valamilyen formában az étlapon.
Valami még eszembe jutott! Beszéltünk róla, és saját magam is tapasztaltam, menyire különbözőek vagyunk. Ez már az ételhordókon is meglátszik! A szakácsok, nem csak az edényen lévő névről azonosíthatják tulajdonosát, hanem néha annak állapotáról is. Értsétek úgy, ahogy gondoljátok! Nem tudom, hogy aki koszosan küldi be az edényt, szívesen eszik belőle? A konyhán még erre is figyelnek, (elmossák)de van amikor nem tudnak mit tenni! Ha valaki abban a műanyag edényben mikrózza az ételt amiben kapja, és ha nem figyel az idő beállítására, akkor bizony beleég a műanyagba a fűszeres étel, és az onnan többet el nem távolítható! Bár ezt magam is felértem ésszel, de mivel szóba került a tegnapi látogatás során, úgy érzem, közzé kellett tennem mások okulására.
Egy ideig még a konyhán tett látogatás élményeinek hatása alatt fogok állni, és elhatároztam, hogy sűrűbben lesem meg munkájukat! Mivel nem zavartam őket, remélem nem fognak haragudni érte!
Nektek pedig jó étvágyat kívánok saját ebédetekhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése