2013.05.24. Lencsegulyás, zöldséges rakott penne, szilvás gombóc, alma.

Ki a szabadba! Na nem a barackfa alá, mint arra az új slágergyanús szerzeményben biztatnak, hanem csak az ételeinket vittem ki, egy-egy fotó erejéig. Mily szerencse, hogy csak akkor borult el, mikor már mindennel végeztem. Mindenkinek ajánlom egyébként, ha van lehetősége rá, fotózzon szabadban. Sokkal szebb képek készíthetők, mint zárt helyen. Vigyázni kell viszont, a megvilágításra! Ha olyan a fényképezőgépünk, akkor használjuk a vakut, még a szabadtéri képeknél is, úgynevezett derítésként. Így, a napfény, túlzott kontrasztját is ki tudjuk küszöbölni! A fotólecke után, viszont jöjjenek a kaják!

Lencsegulyás érkezett. A megszokott, pénteki tartalmas leves. Természetesen, ezt is megkóstoltam, mert anélkül, nem tudnám véleményezni. Több kanál mintát vettem belőle. Furcsa, pikáns íze volt. Nagyon jól esett, de az íz elemzését, több kanál után sem tudtam maradandóan elvégezni. Van egy furcsa, a vadas mártásra hasonlító íze, amiért csak dicséret illeti  a mai szakácsot. Belegondolva, hogy én mit szoktam tenni a vadasba, feltételezhető a kissé savanykás íz miatt, esetleg, akár egy kevés mustár is a levesben. Nem ragozom! Nekem jól esett.

A főételeink közül az egyik, zöldséges rakott penne. Meglepetésre, gomba is van benne, így lehet, hogy csere lesz. Áron, egyenlőre, nem szereti a gombát. Majd megszereti. Gergő, viszont nagyon. Így elképzelhető, hogy két fiam, ma ételt cserél. A rakott tészta is finom egyébként. Biztos utána fűszerezem kicsit, mert én ezeket a rakott finomságokat, mindig frissen őrölt borssal teszem, még élvezhetőbbé. Így is finom egyébként. Azoknak, a főként idős embereknek, akik a konyha fő megrendelői, biztos jól fog esni ebben, a kevésbé fűszeres formában is.

A másik főételt, nem kell fűszerezni. A tálalás látványa kedvéért, egy pici porcukrot szitáltam rá. így még szebb lett. Azoknak, akik szintén ezen a módon kapnak ebédet, ajánlom ezt a megoldást. Kinek-kinek saját ízlése szerint. Jelen esetben, biztos vagyok benne, hogy fagyasztott szilvás gombócokat kaptunk,  amiket csak egy kis pirított morzsával kellett még élvezetesebbé tenni. Így van rendjén!

A pénteki gyümölcs is megérkezett, ami nem barack, mint amiről az elején említett új slágerben énekelnek. A barack, még csak zöld bogyók formájában létezik a fákon, de hamarosan az is megérik. Hogy mi lesz belőle, lekvár, vagy pálinka, az mindenkinek saját ízlésétől függ. Az almából is lehet pálinkát csinálni, de azt inkább keverni szokták a más gyümölcsből készített nedűkhöz. Lekvárt viszont, alig-alig csinálnak belőle. Ez az alma biztos nem éri meg a lekvár, vagy pálesz állapotot, mert vagy megesszük, vagy felhasználjuk.
Addig viszont, mindenkinek kellemes hétvégét, és jó étvágyat kívánok!

2013.03.29. Lencsegulyás gazdagon, zöldséges rakott penne, mákos metélt.

Van okom ünnepelni! Nem csak a húsvét miatt, hanem személyes indíttatásból is. Hétfőn dicsekedtem, hogy kedvenc kajáinkról szóló blogoldalam látogatottsága, elérte a bűvös 5000 főt. Hirtelen jött népszerűség! Remélem, nem csökken!!! Éjszaka, ugyanis, ez a szám, megduplázódott. És tovább nő. Már több, mint 10300-an jártatok nálam. Köszönöm! Mással nem tudom meghálálni, mint további lendülettel. Téma pedig akad bőven.
Az egyik, máris megérkezett. Megjött mai ebédünk, és mint általában az ünnepek előtt, most is kaptunk meglepetést a konyha dolgozóitól. Kedves gesztus, köszönjük! Minden adag mellé, jár egy csoki nyuszi. Kinőttünk már abból a korból, hogy összevesszünk, kié a piros, kié a sárga. Az ebédeken, viszont biztos nem fogunk veszekedni.

Ma meglepetés is érkezett, a húsvétra való tekintettel.
Köszönjük, és viszont kívánunk Kellemes Ünnepeket!

A leves, jókora adag, lencsegulyás, gazdagon. Meg sem nézem az étlapot, mi a hivatalos megnevezése mai ételeinknek, mert annyira nyilvánvaló. A szokásos, pénteki gazdag leves. Tele bőven a belevaló anyagokkal. Hússal, zöldségekkel, galuskával, és lencsével. Sőt! A lencse, egyáltalán nincs eltúlozva benne, így akár bárminek nevezhetnénk. Egy biztos! Beszámolóm megírása után, a kitálalt adagot, azonnal meg fogom kajálni. Ma korábbra hozom az ebédet. Úgy sem ettem még semmit, és nem okoz gondot, a korai ebéd. (Mint ígértem, megkóstoltam a levest. Korrigálnom kell, mert nem galuska, hanem csipetke volt benne. Ez olyan, mint a galuska, csak nem nőtt akkorára.)

A főételt, viszont ilyen tartalmas leves után, későbbre halasztom. Én a rakott zöldséges pennét rendeltem, ami amellett, hogy látványos, finom tésztaétel is. A csőben sült kaják, végeláthatatlan sorát gyarapítja. Illő módon belekóstoltam, hogy véleményt írhassak róla. Nem egy ördöngős étel. A félkeményre (al dente) megfőtt penne tésztára rétegezték a zöldségféléket. Találtam benne állományjavítót is, ami vagy morzsa, vagy gríz. Majd tüzetesebben megvizsgálom, mert az egy falat után nem tudom megállapítani, mi is volt. Az egészet leöntötték egy sajtos, tejfölös, lisztes masszával, hogy roppanós kéreg süljön a tetejére, majd szépen kiporciózva adagolták. Kicsit fűszertelennek találtam, de előttem a só, meg a bors. Annyit szórok rá, amennyi jól esik.

Az imént említett fűszerekből, biztos nem kell a másik főételre. A mákos metélt, nem igényli sem a sót, sem a borsot. Bele sem kóstoltam, mert nem az én rendelésem volt. Gergő fiam kérte, akinek emlékei fűződnek a mákos tésztához. Első nap az óvodában, mákos tésztát kaptak, és fiam, illő módon, a tészta elfogyasztása után, repetát kért. Gondolhatjátok, hogy azonnal megismerték. Ráadásul, az ovi legfontosabb nagyasszonya, a szakács néni. Hónapokig emlegették Gergő, és a mákos tészta, szoros barátságát. Nem egy bonyolult étel egyébként. Fodros metéltből készítették, és minden bizonnyal, nem dohos mákkal. Biztos nem fog úgy járni fiam, mint kiberbarátom férje, aki a hazulról, Kaliforniába importált mákból készített ételt, képtelen volt elfogyasztani. Sajnos, a mák, már csak ilyen. Könnyen megdohosodik, főleg, ha már darálva tárolják. Sajnálom az esetet, így a távolból is, mert tudom milyen, ha valaki ráizgul egy ételre. Tervez, előkészít, végrehajt, és minden mehet a kukába. Ma biztos nem ez fog történni. Garantáltan, minden el fog fogyni. 

A konyha ajándéka. Köszönjük!

És készülhetünk, az ünnepi főzőcskézésre, amiből Anyósom, ilyenkor fokozottan kiveszi a részét. Már megfőzte a sonkát, a kolbászt, a tojásokat. Nem sokat, csak 80 darabot. Mondta, hogy amit a héten szüretel a tyukicák alól, az már csak sütihez lesz jó, mert nem jön le a héja. Osztok-szorzok. A sütihez is fel fog használni, kb. 40 tojatot. Jó nekünk, mert a drága Mama, természetesen, gondol ránk is. Lányaira, vejeire, unokáira. És mi is Rá, mert a hét végén ünnepelt 70. szülinapját összekötjük a Húsvéti ünneppel. A már említett főtt sonkán, kolbászon, tojáson kívül, más finomságok is várnak bennünket. Ígérem mindennel idejében eldicsekszem.
Addig is mindenkinek, Kellemes Ünnepeket kívánok!

2013.02.08. Tárkonyos raguleves, lekváros derelye, zöldséges, rakott penne, alma.

A hét elejétől, új formában számolok be naponta érkező ételeinkről. Több a köret. Elsősorban a szöveges körítésre gondolok, de igyekszem, szebben tálalni, és minőségi fényképeket is csinálni róluk. Örömmel teszem. Ebben a borongós, télies időjárásban, nem is tehetnék mást. Az embernek, valamivel el kell foglalnia magát, ha már egyedül tölti napjait. Hiába ül mellettem barátom, Kimi kutya, az mégsem olyan, mintha a család venne körül. De hétvége jön, és akkor megint a konyhában töltjük időnk jelentős részét. Párom már jelezte, hogy süti is lesz, mert van rendelés rá. Természetesen a családtól. Ma viszont, még azt esszük, amit rendeltünk, és már meg is érkezett.

A napi menü. Kicsit trükköztem a fotóval. Ugye nem baj?

Tárkonyos raguleves, gazdagon.

Lássuk, mit is kaptunk? A leveske, tárkonyos raguleves. Pénteken mindig sűrű levest kapunk. Nem is tudom miért írtam „leveskét”, mert az adag, szokás szerint bőséges. A tárkony, különleges ízt ad az ételnek. Nem lehet viszont, minden leveshez használni. Sima húsleveshez biztos nem. Elsősorban, tejszínes, tejfölös levesekhez illik. Mint a maihoz is. Husival, sok zöldséggel dúsítva, akár egymagában is megtölti a bendőt. 

Lekváros derelye, morzsával.

Főételt, mára is kétfélét rendeltünk. Gergő, lekváros derelyét eszik. Ez a tésztaétel, illik a leves mellé. Mint minden pénteken, most is tésztafélékkel leptek meg bennünket. Ez a szokás, visszanyúlik a vallási eredetű, pénteki böjtig. Valahány éttermi, menzai menüt fogyasztottam életem során, mindenhol tésztás étel volt a leves utáni második péntekenként. A tésztát, nem csak az olaszok, hanem szerte a világon, minden nemzet változatosan készíti. Az olaszoknál is meg van a derelye megfelelője. Ott raviolinak hívják. Kicsit más, de lényegében mégis egy töltött tészta. Az elkészítés módja is ugyanaz. Lobogó vízben, néhány percig főzzük, és szósszal, vagy öntettel, esetleg, mint a derelyét, zsemlemorzsával, porcukorral hintve tálalják.

Zöldséges, rakott pennetészta.

Külön blog bejegyzésem foglalkozik a csőben sült ételekkel. A mai második főfogás is közéjük tartozik. Rakott zöldséges penne. Szépen rétegezve, a legvégén, a ráöntött öntet rápirulásával, szép ropogós kéreggel. Mivel minden ételt le is meózok, ezt is megkóstoltam. Ma kicsit fűszertelennek találtam. Megígértem, hogy őszinte leszek, így bátran merek kritikát is mondani. Nincs baj! A fűszerezést, utólag is pótolhatom. Sót, fogok rá tenni utólag!

Mint illik, ma is érkezett valami, amivel teljessé tesszük a mai menüt. Ez pedig, fejenként, egy mosolygós alma. Jókora! Ebben a csúnya időben kell is a vitamin!

Most, hogy kitárgyaltam a menüt, néhány szó a kezdő képről. Agyalós típus vagyok. Sokáig gondolkoztam, és úgy döntöttem, hogy ma ebben a formában látjátok a mai kajánkat. Szerintem egész jól sikerült. Bár nem szeretem a csicsás dolgokat, ez még belefér. Ugye, nem giccses?