2013.09.27. Jókai bableves, tejberizs, krumplis tészta, alma.

Tegnap este rápillantottam az étlapra, hogy felkészüljek a ma érkező ételekre. 
Oh my God!  Az "A" menü kifog rajtam! Nem rendeltünk belőle, de még csak képem sincs róla. Ez törvényszerű, mert ha jól emlékszem, utoljára kb. fél évszázada ettem tejberizst. Ez az az étel, ami nélkül le tudom élni hátralévő életemet. Soha nem voltam oda érte, és ezentúl is megleszek nélküle. Mit tegyek? Valahogy, meg kellene jeleníteni a kaját! Tegnap este, tehát nekiálltam a tejberizsnek. Ha most azt hiszitek, hogy elő a tej, a rizs, a kakaó, a fahéj, a cukor, akkor tévedtek! Leültem a gép elé, és 10 perc alatt összedobtam az én tejberizsemet. Eddig nem tudtam, hogy lehet a Photoshoppal is főzni, de sikerült. Bár nem hiszem, hogy életem hátralévő részében megkívánnám ezt a mások számára kitűnő ételt, a jövőben is megmaradok ennél a módszernél, ha véletlenül tejberizsre fanyalodnék.

Mint kiderült, tejberizs ma nem érkezett, de minden más igen.

Érkezett például Jókai bableves. A megszokott pénteki összeállítás, a gazdag leves, és a másodikként érkező tésztaétel kombinációjában. A leves, tényleg tartalmas. Minden van benne, aminek egy bablevesben lennie kell. Husinak, répának, zöldségnek, zöld fűszereknek, csipetkének. A végén tejföllel behabarva, biztosítva a pikáns, savanykás ízt. Ez ám a kezdet! A tálaláskor, egy kiskanálnyi tejfölt, magam is tetem az ételre (ez nem tartozék) mert illik hozzá. Na meg a csípős íz, amit szintén pótlok.

A folytatásban jöhetne, az előszóban megénekelt tejberizs, de a Photoshop ehetetlen, így marad az a kép, amit tegnap este főztem. Bevallom, nem is nagyon hiányzik. Mások asztalára biztosan kerül, mert lehet, hogy van, aki ezt favorizálja.A képet, csak azért teszem fel, mert büszke vagyok "főztömre"

Jött viszont krumplistészta. Magyarul, grenadírmars. Na ez már jöhet! Az egész család szereti, biztos jól fogunk lakni vele. már csak azért is, mert a megszokott, bőséges adag érkezett. Bár rendkívül egyszerű étel, nagyon finom. Természetesen, csak akkor, ha jól van megcsinálva. A krumplinak kicsit jobban meg kell főnie, hogy a tésztával való összekeveréskor kellően homogén legyen az állaga. Arra gondolok, hogy a megfőtt krumpli, ráragadjon a tésztára, és így az egész étel, krémes jellegűvé váljon amellett, hogy minden összetevő megőrzi az önállóságát. De hülyén fogalmaztam, de ezt nem lehet másképpen leírni. 

A pénteki menü elengedhetetlen koronája,  a  gyümölcs. A tartalmas leves, a tésztaétel mellé megszoktuk már, hogy valamilyen gyümölcs érkezik. A gyümölcs, mindig az alapján van kiválasztva, éppen minek van szezonja. Ma az szép, mosolygós alma lett kiválasztva. Nem a gonosz mostoha hozta, mint a mesében, hanem a jókedvű kajafutár, aki épp almát majszolva adta át az edényeket. Ebből azt a tanulságot rögtön leszűrtem, hogy ha az ételfutár eszik az almából, akkor semmi köze nem lehet a gonosz mostoha által forgalmazott hasonló termékhez. Természetesen, ez megint saját, az átlagosnál is lököttebb gondolkodásom eredménye, így kérem az utolsó mondatokat figyelmen kívül hagyni! 

Egyébként pedig, kellemes hétvégét, jó étvágyat!

2013. 06.28. Jókai bableves, grenadírmars, őszibarack.

Péntek van, így utoljára járt nálunk a kajataxi a héten. Tegnap valaki megjegyezte, hogy Ő bizony nem szereti a menzai kosztot. Bátorság véleményt alkotni anélkül, hogy megkóstolta volna. Eszembe jutott, hogy az Olaszoknál minden ételre azt mondják, a Mamma főztje ennél azért jobb. Nem vonom kétségbe! Ők viszont azután mondják, hogy megkóstolták az ételt. Ez egy kötelező mondat az étkezésnél, és senki nem veszi rossz néven. Tudják, hogy ez elsősorban nem az étel leminősítése, hanem a  Mamma dicsőítése miatt kialakult szokás. Tisztelet érte! 
Meg kell jegyeznem, elsősorban a Dél-Olasz, és a Szicíliai régió szokása ez, ahol a család legidősebb hölgy tagja, még mindig nagy (ha nem a legnagyobb) tiszteletnek örvend.
Egy biztos, mint ma is meg vagyok elégedve, mindennapi ebédünk színvonalával. Azok, akik a beszámolóim olvasása miatt döntöttek úgy, hogy erről a konyháról hozatják ebédjüket, szintén!
Nézzük a mai kaját!

Levesként, Jókai bableves érkezett. Megszokott módon, igen gazdagon. Tele zöldségfélékkel, babbal, hússal, csipetkével. Egy apró hibát elkövettem a fotózáskor, ugyanis elfelejtettem tejfölt mellé tálalni. Apró hiba, pedig van itthon. Mindegy. Ebédkor biztos kerül rá. Akár enélkül is nagyon finom, mert van benne. Ezzel lett behabarva.

Kitűnő előjáték a főétel előtt, ami ma krumplis tészta. Magyarul grenadírmars. Mindig megjegyzem, hogy nagyobbik fiam, ilyen nevű együttesben is zenél. Nem tudom, a csigakertről mikor neveznek el kaját, de lehet, hogy ez a feladat rám vár. Kisebb fiam bandáját ugyanis SnailGardN-nek hívják. Megint egy feladat! Ki kell találnom egy új ételt. 
Visszatérve a grenadírmarsra, az egész család nagyon komálja. Jó, hagymás krumplival, ugyanolyan mennyiségű tésztával, borsosan. A fűszerezést el kell végeznem utólag, mert megkóstolva kicsit sótlannak, és természetesen borstalannak véltem. Tudjátok, ez azért van így, mert rengeteg idős, esetleg gyomorproblémával küzdő embernek is szállítanak ebből az ebédből. Elvenni nem lehet belőle, hozzáadni könnyű! Kicsit megfűszerezve, tökéletesen megfelel az ízlésemnek ez is. 

Ételeink mai kísérője fejenként egy őszibarack. Friss, idényjellegű gyümölcs. Eszembe juttatta, hogy hamarosan desszertet kell készíteni abban a Receptrangadóban, amiben éppen aktuálisan részt veszek. Négy kötelező alapanyagot kapunk, a többi szabadon választott. Elképzelhető, hogy ezt a gyümölcsöt fogom választani. Az első két forduló, úgy érzem elég jól sikerült. Jön a hétvége, holnap megkapjuk az új alapanyagokat, és a főzés mellett, gondolkodással telik a szabadidő. Ezt nem lehet elkapkodni!
Nektek is azt javaslom, gondolkozzatok, mit fogtok főzni magatoknak, családotoknak a hét végén. 
Jó munkát, jó étvágyat, és nem utolsó sorban szép időt kívánok!

2013.02.22. Csorba, vargabéles, grenadírmars.

Ma arra ébredtem, hogy a műsorvezetőt a Bretton öltözteti. Ez jelezte, hogy munka van! Gyors kávé, és felkészülés a fotókra. Közben meg is érkezett ebédünk. Azonnal ellentmondásba keveredtem első feleségemmel, aki ezt a szerepet már 33 éve ellátja,  hűséggel, kitartással. Meg néha, apró vitákkal. Mai cívódásunk tárgya az egyik érkező étel volt. Gergő vargabélest rendelt. Párom meglátva, rögtön jelezte, hogy ez egy nagyon finom étel, de szerinte ez nem vargabéles, mert az nem így néz ki. Szerinte! Meg kellett győznöm, és meg is tettem! Meghajolt az érvek súlya alatt. A minap egy TV műsorban hajlott meg valaki. Ez nem volt olyan szintű, de az észérvek, és a tények győztek. Sikerült rögtön néhány recit felkutatnom, és a szkájpon az orra alá dugtam. Ez hatott!

Ma ezekből az ételekből lakunk jól. Csorba, vargabéles, grenadírmars, alma.

A finom csorba.

De áttérnék a mai kaják, globális összefoglalójára.
A leves, megint ellentmondásos! Semmi baj az ízével, az állagával, és egyáltalán semmivel. Csak a neve. Erdélyi ételt kaptunk. Csorbát. Nem csorba levest, hanem csorbát. A csorba, ugyanis levest jelent. Ugyanúgy, mint a champignon, gombát! Nem szándékom a nyelvészkedés, de a Magyar köztudatba csorba levesként bekerült csorba, igenis megérdemli, hogy nevén nevezzük! Erdély legváltozatosabb étele. Nagyon sokféle képpen készítik. Ahány ház annyi szokás. Ahány falu, annyi csorba. Készítik bárányból, növendékmarhából (ott így hívják a borjút) sertésből, csirkéből, zöldségből, és mindenből, amiből levest lehet főzni. Egy közös pont van. Az, hogy leves. Savanykás, tejfölös. Ha kell csípős (több romániai étteremben, kérés nélkül hozzák a tejfölt, és a csípős paprikát a leves mellé) Tulajdonképp mi is ismerjük, és sűrűn főzzük. Csak mi ragulevesnek hívjuk. Amolyan hűtőszekrény kitakarító levesről van szó, mert minden mehet bele. Káposzta biztosan. Annak is a savanyított változata. Ez teszi pikánssá, és csorbává.

Vargabéles, már mintavétel után.
Gergő bevágott egy szeletet.

Főfogásaink, már említett eleme, a vargabéles. A leglényegesebb dolog, hogy ezt az étket, főtt házi tésztából készítik. Többnyire cérnametéltből. Lehet más tésztából is csinálni, de ez a leggyakoribb. Most eszembe jutott, hogy imádott páromnak, szintén imádott anyósom, hozott egy kis házi tésztát a héten. Megint új kifejezéssel gyarapodtam. A siplike tudjátok mit jelent? A rombusz alakúra vágott apró levestésztát. Azért jutott eszembe, mert akár siplikéből is lehetne csinálni a vargabélest. Illene leírnom a vargabélest érzékszervileg is, ha már ennyire főszereplővé vált ma. Mint említettem, főtt tésztából készül, túróval, vaníliával, cukorral, mazsolával, réteslapok közé szorítva, csőben. (ha úgy jobban tetszik, sütőben) (lerben, sparheltban-ben)

Krumplis tészta. Más néven grenadírmars, de a
gránátos kocka megszólításra is hallgat!

A másik főkajáról szintén lehetne nyelvészkedni. A krumplis tésztát szintén több néven ismerjük. Gránátos kocka, grenadírmars. Mondtam már, hogy Gergőék egyik zenekara Grenadírmars néven válik egyre ismertebbé? Ez a rendkívül egyszerű, de nagyon finom étel, szintén tésztaétel. Akár ez is bizonyíthatja, hogy péntek van, mert ezen a napon, hagyományosan tészta a főétel. Ma is az. Én, mivel az édességeket nem annyira csípem, ebből rendeltem. Megelégedve vettem tudomásul, hogy ma is jól fogok lakni. Már a csorba is elég lenne, de a grenadírmars, bőséges ebédet biztosít, így együtt. Gergő sem bírta ki! A tálalt ételből, egy szeletet gyorsan bevágott. Az Ő tulajdonát képező vargabélesből. Mint mondta, nagyon finom!

Ha Hófehérke ilyen almát kapott volna,
szegényebbek lennénk egy mesével.

A végére érkeztem a beszámolónak. Olyannyira, hogy már csak az alma maradt. Erről nem fogok mesélni, hacsak nem bonyolódok bele Hófehérke, és a gonosz mostoha történetébe, a mérgezett almával. Inkább kellemes hétvégét kívánok! Még nem dőlt el, mit főzünk holnap, de ott van a szépasszony, aki délután kigondolja. Holnap úgyis meglátjátok! See You! Tudjátok, hogy a "szia" ebből származik?