2013.05.10. Csorba, bolognai spagetti.

Ismét megérkezett a napi ebédünk, és ma a heti utolsó menzai kajákról írok. Mielőtt ezt megtenném, vissza kell térnem kicsit a tegnapi csilis babra. Arra, ami nem csilis volt, de igen finom. A család el is határozta, hogy hamarosan elkészítjük. Benne voltam, és meglepetés következik. Leírtam, hogyan fogom elkészíteni. Nem az első, hogy megkóstolva az ételt, receptet készítek róla, így most is gyorsan megtettem. A leírás, már úgy van megfogalmazva, mintha elkészült volna, de gondolom bocsánatos bűn. Ha elkészül, önálló bejegyzésként meg is jelentetem. Lássuk:

Hozzávalók 4 személyre:
10 dkg. bacon (kockázva)
1/2 kg. száraz, tarkabab (előző este beáztatva, sós, babéros, enyhén ecetes vízben megfőzve)
1/2 kg. pulyka felsőcomb filé (apró kockákra vágva)
1/2 l. dobozos paradicsompüré.
3 fej hagyma, 5 gerezd fokhagyma,
só, őrölt bors, szárított bazsalikom, kakukkfű,
1 kávéskanál sertészsír.
(ha szükség lesz rá, kevés étkezési keményítő, ha sűríteni kell)
Elkészítése:
A húst, apró kockákra vágtam, először a rostokra merőlegesen felszelve. Kb. 2x2cm-es darabok készültek. 3 hagymát vágtam össze, szintén nagyon apróra, valamint 5 gerezd fokhagymát nyomtam szét a kés lapjával, és felaprítottam. Az apróra vágott bacont kicsit pirítottam, hozzáadtam a hagymát a fokhagymát. Kevés pirítás után,  kicsit megsózva, a húst is. A húst addig pirítottam, amíg kifehéredett, és egy kis kéreg keletkezett rajta körös-körül. Ezek után hozzáadtam a paradicsomszószt, és az előfőzött babot. Nem tudom miért nem szeretem a konzerv babokat, pedig semmi különbség nincs az ízében. Én jobban kultiválom azt, amit saját magam főztem, előző este beáztatott babból. Kényelmesebbek, elkészíthetik dobozos konzervből is. Ebből, a hús mennyiségéhez, 3 doboznyi szükséges. Mivel a bab előfőtt,  csak annyi ideig kell tovább főzni, amíg a hús megfő. Megkóstoltam, és fűszereztem. Került bele még bazsalikom, kakukkfű, só, őrölt bors, és csili, saját szárított készletemből. Mivel a család úgy szereti, több mint a "mintaételben" volt. A pulykának, nincs szüksége hosszú főzésre. Fél óra, és kész.
Ennyit tehát a tegnapi ebédről, és nézzük a mait:

Egy biztos! Megint jól fogunk lakni! A séma maradt, a pénteki gazdag leves, és a tésztaétel. A levesünk, csorba. Egyszerűen csorba. Mivel a leves románul csorba, ez természetes. Erdélyi alapokon nyugvó, ízletes gazdag ragu. Számtalan változatát ismerjük, és mindegyik finom. Romániában, a tálaláskor, csípős paprikát, és tejfölt is adnak mellé. A mai levesünk, tejfölösen készült, így nem volt szükség külön tenni hozzá. Csípős paprikát, meg tesz hozzá mindenki, akinek ízlése úgy kívánja. Én fogok mellé tenni. Szemre, minden van benne, ami szükséges a gasztronómiai élményhez. Zöldségfélék, apróra vágott hús, zöldbab, gomba, káposzta. az íze, a csorbára jellemző savanykás, pikáns íz, amit normális esetben, a savanyú káposzta biztosít. ajánlom, mindenkinek a csorbát! Akár egytálként is fogyasztható, és jól lehet lakni vele. Nem szégyen mellé, friss puha fehér kenyeret sem fogyasztani!

A főételünk, ma a bolognai spagetti. Többször fordult már elő az étlapon, és mivel Áron kedvenc étele, mi is sokat csináljuk. Ma autentikus módon készült a konyhán is, darált hússal, paradicsomszósszal, a szokásos finom minőségben, bőségesen. Külön, már többször blogoltam a bolognairól, így ha valaki esetleg szeretné elkészíteni, bejegyzésemben ráakad a történetére, leírására, az elkészítés módjára is. 
Itt megnézhető, én hogyan készítem a bolognait.   
Blogszülinapi játékban is részt vettem a bolognairól szóló bejegyzésemmel, amit meg is nyertem ezzel.  Önfényezés vége!

Nem rendeltünk, a mai másik főételből, a vargabélesből. Ez az az étel, amikor réteslapok közé szorított, főtt finommetéltet, mazsolát, vegyítünk, majd tojásos, vaníliás, lisztes szósszal, tepsiben összesütjük, tetejét megpirítva tálaljuk. Saját fotóval tudok szolgálni, mert megfordult már a konyhánkon. 
Apropó fotó! Talán büszke is lehetnék, mert az utóbbi időben, sűrűn látom viszont ételeinkről készített képeimet. Mindaddig, nincs probléma, amíg nem válik mindennapossá, és ugyanattól a személytől, többször látom, hogy sajátjaként tölti fel a képeimet. A képeket is védi a médiajog! Mivel ezek a saját szellemi termékeimnek minősülnek, illik a forrást megjelölni. Ennyi!

Fejenként, egy alma is mosolygott ránk edényeinkből, amit most kivételesen, nem falok fel. Holnapig félretettem, mert terveim vannak velük. De bosszant, hogy nem írhatok róla! Augusztus közepéig, semmiképpen. Akkor meg fog jelenni, és mindenki láthatja. Látjátok? Ilyen a médiajog!
Addig viszont, kellemes hétvégét, jó étvágyat! See You!

2013.02.22. Csorba, vargabéles, grenadírmars.

Ma arra ébredtem, hogy a műsorvezetőt a Bretton öltözteti. Ez jelezte, hogy munka van! Gyors kávé, és felkészülés a fotókra. Közben meg is érkezett ebédünk. Azonnal ellentmondásba keveredtem első feleségemmel, aki ezt a szerepet már 33 éve ellátja,  hűséggel, kitartással. Meg néha, apró vitákkal. Mai cívódásunk tárgya az egyik érkező étel volt. Gergő vargabélest rendelt. Párom meglátva, rögtön jelezte, hogy ez egy nagyon finom étel, de szerinte ez nem vargabéles, mert az nem így néz ki. Szerinte! Meg kellett győznöm, és meg is tettem! Meghajolt az érvek súlya alatt. A minap egy TV műsorban hajlott meg valaki. Ez nem volt olyan szintű, de az észérvek, és a tények győztek. Sikerült rögtön néhány recit felkutatnom, és a szkájpon az orra alá dugtam. Ez hatott!

Ma ezekből az ételekből lakunk jól. Csorba, vargabéles, grenadírmars, alma.

A finom csorba.

De áttérnék a mai kaják, globális összefoglalójára.
A leves, megint ellentmondásos! Semmi baj az ízével, az állagával, és egyáltalán semmivel. Csak a neve. Erdélyi ételt kaptunk. Csorbát. Nem csorba levest, hanem csorbát. A csorba, ugyanis levest jelent. Ugyanúgy, mint a champignon, gombát! Nem szándékom a nyelvészkedés, de a Magyar köztudatba csorba levesként bekerült csorba, igenis megérdemli, hogy nevén nevezzük! Erdély legváltozatosabb étele. Nagyon sokféle képpen készítik. Ahány ház annyi szokás. Ahány falu, annyi csorba. Készítik bárányból, növendékmarhából (ott így hívják a borjút) sertésből, csirkéből, zöldségből, és mindenből, amiből levest lehet főzni. Egy közös pont van. Az, hogy leves. Savanykás, tejfölös. Ha kell csípős (több romániai étteremben, kérés nélkül hozzák a tejfölt, és a csípős paprikát a leves mellé) Tulajdonképp mi is ismerjük, és sűrűn főzzük. Csak mi ragulevesnek hívjuk. Amolyan hűtőszekrény kitakarító levesről van szó, mert minden mehet bele. Káposzta biztosan. Annak is a savanyított változata. Ez teszi pikánssá, és csorbává.

Vargabéles, már mintavétel után.
Gergő bevágott egy szeletet.

Főfogásaink, már említett eleme, a vargabéles. A leglényegesebb dolog, hogy ezt az étket, főtt házi tésztából készítik. Többnyire cérnametéltből. Lehet más tésztából is csinálni, de ez a leggyakoribb. Most eszembe jutott, hogy imádott páromnak, szintén imádott anyósom, hozott egy kis házi tésztát a héten. Megint új kifejezéssel gyarapodtam. A siplike tudjátok mit jelent? A rombusz alakúra vágott apró levestésztát. Azért jutott eszembe, mert akár siplikéből is lehetne csinálni a vargabélest. Illene leírnom a vargabélest érzékszervileg is, ha már ennyire főszereplővé vált ma. Mint említettem, főtt tésztából készül, túróval, vaníliával, cukorral, mazsolával, réteslapok közé szorítva, csőben. (ha úgy jobban tetszik, sütőben) (lerben, sparheltban-ben)

Krumplis tészta. Más néven grenadírmars, de a
gránátos kocka megszólításra is hallgat!

A másik főkajáról szintén lehetne nyelvészkedni. A krumplis tésztát szintén több néven ismerjük. Gránátos kocka, grenadírmars. Mondtam már, hogy Gergőék egyik zenekara Grenadírmars néven válik egyre ismertebbé? Ez a rendkívül egyszerű, de nagyon finom étel, szintén tésztaétel. Akár ez is bizonyíthatja, hogy péntek van, mert ezen a napon, hagyományosan tészta a főétel. Ma is az. Én, mivel az édességeket nem annyira csípem, ebből rendeltem. Megelégedve vettem tudomásul, hogy ma is jól fogok lakni. Már a csorba is elég lenne, de a grenadírmars, bőséges ebédet biztosít, így együtt. Gergő sem bírta ki! A tálalt ételből, egy szeletet gyorsan bevágott. Az Ő tulajdonát képező vargabélesből. Mint mondta, nagyon finom!

Ha Hófehérke ilyen almát kapott volna,
szegényebbek lennénk egy mesével.

A végére érkeztem a beszámolónak. Olyannyira, hogy már csak az alma maradt. Erről nem fogok mesélni, hacsak nem bonyolódok bele Hófehérke, és a gonosz mostoha történetébe, a mérgezett almával. Inkább kellemes hétvégét kívánok! Még nem dőlt el, mit főzünk holnap, de ott van a szépasszony, aki délután kigondolja. Holnap úgyis meglátjátok! See You! Tudjátok, hogy a "szia" ebből származik?