Péntek van, így utoljára járt nálunk a kajataxi a héten. Tegnap valaki megjegyezte, hogy Ő bizony nem szereti a menzai kosztot. Bátorság véleményt alkotni anélkül, hogy megkóstolta volna. Eszembe jutott, hogy az Olaszoknál minden ételre azt mondják, a Mamma főztje ennél azért jobb. Nem vonom kétségbe! Ők viszont azután mondják, hogy megkóstolták az ételt. Ez egy kötelező mondat az étkezésnél, és senki nem veszi rossz néven. Tudják, hogy ez elsősorban nem az étel leminősítése, hanem a Mamma dicsőítése miatt kialakult szokás. Tisztelet érte!
Meg kell jegyeznem, elsősorban a Dél-Olasz, és a Szicíliai régió szokása ez, ahol a család legidősebb hölgy tagja, még mindig nagy (ha nem a legnagyobb) tiszteletnek örvend.
Egy biztos, mint ma is meg vagyok elégedve, mindennapi ebédünk színvonalával. Azok, akik a beszámolóim olvasása miatt döntöttek úgy, hogy erről a konyháról hozatják ebédjüket, szintén!
Nézzük a mai kaját!
Levesként, Jókai bableves érkezett. Megszokott módon, igen gazdagon. Tele zöldségfélékkel, babbal, hússal, csipetkével. Egy apró hibát elkövettem a fotózáskor, ugyanis elfelejtettem tejfölt mellé tálalni. Apró hiba, pedig van itthon. Mindegy. Ebédkor biztos kerül rá. Akár enélkül is nagyon finom, mert van benne. Ezzel lett behabarva.
Kitűnő előjáték a főétel előtt, ami ma krumplis tészta. Magyarul grenadírmars. Mindig megjegyzem, hogy nagyobbik fiam, ilyen nevű együttesben is zenél. Nem tudom, a csigakertről mikor neveznek el kaját, de lehet, hogy ez a feladat rám vár. Kisebb fiam bandáját ugyanis SnailGardN-nek hívják. Megint egy feladat! Ki kell találnom egy új ételt.
Visszatérve a grenadírmarsra, az egész család nagyon komálja. Jó, hagymás krumplival, ugyanolyan mennyiségű tésztával, borsosan. A fűszerezést el kell végeznem utólag, mert megkóstolva kicsit sótlannak, és természetesen borstalannak véltem. Tudjátok, ez azért van így, mert rengeteg idős, esetleg gyomorproblémával küzdő embernek is szállítanak ebből az ebédből. Elvenni nem lehet belőle, hozzáadni könnyű! Kicsit megfűszerezve, tökéletesen megfelel az ízlésemnek ez is.
Ételeink mai kísérője fejenként egy őszibarack. Friss, idényjellegű gyümölcs. Eszembe juttatta, hogy hamarosan desszertet kell készíteni abban a Receptrangadóban, amiben éppen aktuálisan részt veszek. Négy kötelező alapanyagot kapunk, a többi szabadon választott. Elképzelhető, hogy ezt a gyümölcsöt fogom választani. Az első két forduló, úgy érzem elég jól sikerült. Jön a hétvége, holnap megkapjuk az új alapanyagokat, és a főzés mellett, gondolkodással telik a szabadidő. Ezt nem lehet elkapkodni!
Nektek is azt javaslom, gondolkozzatok, mit fogtok főzni magatoknak, családotoknak a hét végén.
Jó munkát, jó étvágyat, és nem utolsó sorban szép időt kívánok!
Meg kell jegyeznem, elsősorban a Dél-Olasz, és a Szicíliai régió szokása ez, ahol a család legidősebb hölgy tagja, még mindig nagy (ha nem a legnagyobb) tiszteletnek örvend.
Egy biztos, mint ma is meg vagyok elégedve, mindennapi ebédünk színvonalával. Azok, akik a beszámolóim olvasása miatt döntöttek úgy, hogy erről a konyháról hozatják ebédjüket, szintén!
Nézzük a mai kaját!
Visszatérve a grenadírmarsra, az egész család nagyon komálja. Jó, hagymás krumplival, ugyanolyan mennyiségű tésztával, borsosan. A fűszerezést el kell végeznem utólag, mert megkóstolva kicsit sótlannak, és természetesen borstalannak véltem. Tudjátok, ez azért van így, mert rengeteg idős, esetleg gyomorproblémával küzdő embernek is szállítanak ebből az ebédből. Elvenni nem lehet belőle, hozzáadni könnyű! Kicsit megfűszerezve, tökéletesen megfelel az ízlésemnek ez is.
Nektek is azt javaslom, gondolkozzatok, mit fogtok főzni magatoknak, családotoknak a hét végén.
Jó munkát, jó étvágyat, és nem utolsó sorban szép időt kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése