2013. szeptember 26., csütörtök

2013.09.26. Karalábéleves, rántott csirkamáj

Nagy dilemma előtt álltam a múlt héten, amikor leadtam a rendelést, mai ebédünkre. Minden kedden érkezik az étlap, a következő heti menüvel. Minden alkalommal két főétel közül választhatok, és nehéz volt a kettő  közül ezt megtennem.


A levessel semmi baj, mert abból egyfélét főznek. Ma karalábéleves érkezett, és kíváncsiságom arra hajtott, hogy belekóstoljak. Olyannyira, hogy a kitálalt adagot meg is ettem. Jól esett! Könnyű kis leveske, alaplébe főtt karalábékockákkal, eperlevél tésztával. Tartalmas, de mégis könnyű leves.
És elérkeztem a dilemma tárgyához. Nagyon szeretem a másik főételt is, de a kíváncsiság vezérelt. Na meg az, hogy Áron fiam nem szereti a káposztát, a rántott májat viszont imádja. Én is szeretem, és nem csalódtam. Igen jól esett az a falat, amit megkóstoltam. Áronnak is fog ízleni, különösen azzal a szósszal, amit tegnap csináltam. Az étel mellé érkezett savanyúság is illik hozzá, de ismerve ízlését, biztos fog mellé tenni. Spéci szószt kevertem, és már tegnap nagy sikert aratott a próbára kínált kiskanálnyi. Kicsit hasonlít az ajvárra, zakuszkára, még a ketchupra is, és nagyon finom. Enyhén csípős, mert felbuzdulva a tegnap, a levesbe véletlenül beleeső csili ízén, ebbe is tettem hármat. Elég lett hozzá.
A székelykáposzta fotója, archívumomból származik. Ez is savanyú káposztából készül, mint a toros, hasonló módon, de ebben van rizs is. Míg a torosba csontosabb husikat teszünk, ez ma színhúsból készült. Gondolom én! Akik ebből rendeltek, biztosan nem fognak csalódni, mert ez is finom étel. Ez ritkábban készül konyhánkban mint a toros, de legközelebb, lehet, hogy ezt fogunk csinálni. Nagyon figyelni kell viszont, hogy csak olyan étel kerüljön asztalunkra, amit mindenki szeret. A káposztával nem így van. 
A máj viszont a kedvence Áronnak is, így ma is biztosan jól fogunk lakni. Kívánom, Ti is jókat egyetek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése