2013. február 27., szerda

2013.02.27. Tavaszi zöldségleves, paradicsomos húsgombóc, ropogós csirkeszárny.


Jól el vagyok! Napi harmóniámból, csak a számítógépem csigalassúsága zökkent ki, de nem kapom fel a vizet. Ma ilyen frissítős nap van. Legutóbb az amúgy is zsúfolt Valentin napra időzítették, most nem tudom mi az apropó. Ilyenkor, a frissítések, nagyon megnehezítik a munkát. Ráadásul, más dolgokat is csinálok szimultán. A másik gépen koncertvideót vágok, előtte megvolt a fotózás, a képek szerkesztése, vágása, és ma kipróbálok egy újdonságot. A számítógépes ismeretem a nyolcvanas évekre vezethető vissza. Képben vagyok, annak ellenére, hogy egy fiatallal már fel sem merem venni a versenyt. A komjútergrafika, mindig közel állt hozzám. Sosem szerettem a csicsás képeket, de ha viszonylag egyszerű montázsokkal, trükkökkel színesíteni tudom beszámolómat, akkor miért ne! Ma tehát, egy újszerű megoldást választottam, ami feldobhatja a bejegyzést  képileg. Ha nem tetszik írjátok meg!



Mai levesünk. Tavaszi, és pikáns.

Ez pedig a "variációk
a Pándy levesre" című kép.
Ennyi előzetes után nézzük a ma érkezett finomságokat. Kezdjük a levessel, ami különös nosztalgiával tölt el. Ma tavaszi zöldségleves érkezett, ami a hónapokkal ezelőtt sűrűn fogyasztott "Pándy levesre" emlékeztetett. Ezt a finomságnak egyáltalán nem titulálható löttyöt, a hét napjaiból, legalább ötször szolgálták fel a kórházban. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogyan lehet ennyire fantázia nélkül vezetni egy konyhát. Tudom, hogy szűkös az anyagi keret. de érthetetlen, hogy más hasonló árú alapanyagok, még csak eszébe sem jutnak az élelmezés vezetőnek. Csak a mindennapos sárgarépa, különböző formája. Szívesen elküldeném egy tanfolyamra az illetőt oda, ahonnan napi kajáink érkeznek. Mert a mai levessel semmi baj nincs! Finom, tele mindennel, aminek kell benne lenni. Kaptok egy képet arról is amit a kórházban adtak. Nem ragozom tovább a különbséget. 

Ropogós csirkeszárny, rizzsel.

A ropogós csirkeszárny, tulajdonképp egy pácolt, sült csirkeszárnynak tűnik. Az ételhordó megtekintésekor Kimi kutyám, rögtön felpattant helyéről. Nem tudom, honnan érzi meg több méterről azt az ételt, amiben csont is van? De megérzi. Sokszor, csak azért főzünk hétvégén is olyan levest, vagy mást, amiben sok csont van, hogy neki is kedveskedjünk. Megérdemli! Ebből is járni fog neki a csonti, de csak akkor, ha Gergő elfogyasztotta, a ropogósra sütött husit róla. Fűszeres rizzsel, mert ez jár hozzá.


Paradicsomos húsgombóc.
Nagy kedvenc!

A másik főétel is nagy kedvenc! Húsgombóc paradicsomszósszal, főtt krumplival. Függőségemre, enyhe gyógyír. A paradicsomfüggőségre, amiről már sokan tudtok. De hamarosan jön a nyár, a paradicsom szezon, és kiélhetem magam. Ki is fogom! Ez az étel, Áron fiam kedvence is. A nyers parit nem szereti, de feldolgozott formában jöhet! Elsősorban kecsup, és szósz formájában. Mivel ebben van bőségesen, ízleni fog neki. Nekem is, mert megkóstoltam. 

Arról, hogy ma se maradjunk valami plusz nélkül, egy süti gondoskodik. Illetve az, aki jóvoltából, az étlapra került. Szemre, kakaós tésztából készült, közepén két rétegű krémmel, tetején csokimázzal. Ez is biztos finom.
Véget is érne mai ételeink felsorolása, de még valamivel el kell dicsekednem. A tegnapi menüben szereplő almával borított sertésszelet fényképe annyira megtetszett egy Gasztropajtinak, hogy elkérte a receptjét. Én meg kreáltam hozzá. Szerencsés adottság, hogy egy ideje, ha megkóstolok valamit, majdnem ugyanúgy el tudom készíteni. Egy falat után sikerült összeállítani az étel receptjét, amit természetesen szakértővel leellenőriztettem. Elfogadásra került, így meg is osztottam. Bevallom, először ráuszítottam a goggle keresőt, de nem nagyon dobott ki megoldást. Így kénytelen vagyok elfogadni chef ismerősöm véleményét, amit örömmel teszek. 
Nektek pedig jó étvágyat! Mindenkinek a saját ebédjéhez. Nekünk, ma ez lesz.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése