2013. február 12., kedd

2013.02.12. Almaleves, tarhonyás hús, rántott sajt, rizi-bizi, tartármártás, savanyúság.

Örömmel jelentem, hogy ma nem kellett noszogtatnom fotós énemet, és gyorsan, frissen leképítettem azokat az ételeket, amiket ebédkor veszünk magunkhoz. Ki, mit. Nem vagyok teljesen happy, de nagy tervekkel állok a mai nap elé. Hét végén kint voltunk a böllérversenyen. Évek óta először, nem versenyzőként, de nem csak nézelődőként. Mindkét fiam hangosított, Gergő fellépett néptáncosként, és két zenekarral is. Egy másik zenekarban, Sógorom is muzsikált, így szinte családi rendezvény volt. Két napja rendszerezem a képeket, amikből külön összeállítást készítek. Van anyag bőven. Nejem, és én is fotóztunk, valamint innen-onnan összeszedtem néhány tavalyi, és mások által készített idei képet is. 


Ez a mai választék. Jól fogunk lakni.

Almaleves.
De most nem ez a lényeg. Nézzük, ma mit eszik a Hajdu család.
Levesünk, ma almából készült. Én, fahéjjal, szegfűszeggel készíteném, a végén, tejszínes habarással. Érzékszerveimre hagyatkozva, meg kell állapítanom, hogy a tálalt almaleves, közel jár, az általam elképzelthez. Már az edény tetejének levételekor éreztem a fahéj illatát. Egy meglepetés ért. Nem a megszokott gerezdekre vágott almából, hanem valószínűleg géppel aprított gyümölcsből készült. Hiába. Az idő, nagy úr. Így gyorsabb volt elkészíteni, de az étel élvezeti értékéből, semmit nem von le.



Tarhonyás hús.
Főfogásaink egyike, a tarhonyás hús. Szemmel láthatóan is, külön készült a pörkölt alap. Nem is lett összekeverve, hanem a tarhonya tetejére lett halmozva. Elgondolkodtam. Cogito, ergo sum. Valószínű egyszerűbb az étel adagolása így. Meg szebb is, ha nem egy kutyulékot kapunk, hanem látszik a pörkölt, és a tarhonya. Előbb-utóbb úgyis összekeveredik.

Rántott sajt, rizi-bizivel, tartárral.
A második főétel, a rántott sajt, rizi-bizivel, tartár mártással. A köretről, és a rántott sajtról nem kívánok, ma hosszabban értekezni, a tartárról, viszont igen. A tartárt, általában rántott ételek mellé szokás adni. Az eredeti "souce tartare" nem azonos a mai formájában ismert, "retro" változattal. A vendéglátós változatot, lényegesen egyszerűbb kikavarni tejfölből, majonézből, mustárból, sóból borsból, és étolajból. Ha belegondolok, hogy előtte a majonézt is ki kell kavarni, akkor ez már dupla kavarás. Ha van egy kis idő, akkor el lehet készíteni főtt tojás sárgájából, mogyoró, vagy oliva olajból, majonézből, finomra vágott (blansírozott) hagymából, kevés citromléből, sóból, őrölt borsból, almaecetből, finomra vágott snidlingből. Ezt is duplán kavarhatod, hacsak nem veszel bóti majonéztet. Ebbe viszont több az "E" mint a "megszentségtelenitettétekben". 

Vegyes-vágott savanyúság.
Szót érdemel a tarhonyás husi mellé kapott savanyúság is. Ma a konyha spájzából, talán a legjobban hozzáillőt választották. Más a helyzet nyáron, amikor lehet frissen készített, vagy kovászolt salátákat adni ételeinkhez. Télen, viszont marad, a tartósított savanyú. Mi lenne, ha nem lenne borkén, és nátrium benzoát? Szerencsére, a savanyított finomságokat, évezredek óta ismerik, és egyre korszerűbb megoldásokkal tartósítják. 
A jövő heti étlap.

Ma megint választhatunk, a finomságok közül. Ezt már előre megtettük, amikor kitöltöttük a megrendelőt. Ma megint megtehetjük, mert kedd van. Ilyenkor tekinthetjük meg a következő heti menüt, és választhatunk. Meg is tesszük!











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése