2013.10.09. Májgaluska leves, paradicsomos húsgombóc, pácolt, roston sült tarja

Tegnap olvastam, hogy Hannoverben betiltották a cigánypecsenye elnevezést. Szoktam nézni a TV Paprika adásait, ahol Bódi Margó és sógornője büszkén vállalják cigányságukat, sőt lovári nyelven is elmondják az ételek leírását. Nem tudom, mit kellene szégyellni azon, hogy cigánypecsenye, cigányka, cigányzene, cigány kórus, stb. Én magam tisztelem identitásukat, még ha vannak köztük kivetnivalók is. De hol nincsenek? Most eszembe jutott, hogy az étteremben megkérdezi a vendég a pincért: cigánypecsenye van? Igen, de akkor nem lesz zene! Ismert vicc, biztos nem sértő, különösen azért, mert nem annak szántam. Hogy jön ez a mai íráshoz? Az egyik főétel kapcsán jutott eszembe, ami nem cigánypecsenye, hanem pácolt, roston sült tarja, de ezentúl, ezt is magyaros pecsenyének fogják hívni Hannoverben?

De nem ezért vagyok itt, hanem azért, hogy megmutassam a mai választékot. Kezdjük a levessel. Minden alkalommal, mikor májgaluska leves érkezik, az első, a galuska kóstolása. Ma kicsit keményebb lett! Tagnap jártam a konyhán, és kifejezetten kérték, hogy ha van valami negatívum, azt is jelezzem. Ennyi a mai észrevételem. Lehet, hogy ez csak az én, az átlagosnál is kritikusabb mivoltom miatt van, de nem is ragozom tovább. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, szól a versben, és ezt az eltévedt petúniát rátettem a tányér szélére. Mindjárt jobb a hangulatom, ebben a borongós, őszi időben.
Illatokkal is el lettem látva. Jelenleg mindent elnyom a nappaliban, a rozmaring csokor, amit kaptam, és köszönök. Figyelmeztet arra, hogy én is megmetsszem a fűszernövényeimet,  és keressek helyet a szárításukra. A bazsalikomot már betakarítottam, mielőtt jött a fagy, a többinek nem ártott. Tanulva a tavalyi tapasztalatokból, ezúttal minden fagyálló fűszer kint fog telelni a kertben. 

Bár ez egy régebbi kép a paradicsomos húsgombócról,  akár így is tudtam volna tálalni most is. Tegnap láttam felsorakoztatva a 800 darab gombócot, ami ma szállításra kerül. Szép látvány volt. Mivel ma nem tudom megkóstolni, véleményt sem írhatok, de bízom benne, hogy akik ezt rendelték, sem fognak csalódni. Miért is csalódnának? Tegnap feltettem az új blogoldalamra a paradicsomos húsgombóc receptjét is, direkt azért, hogy ma ide tudjam hozni. Itt láthatjátok

Én sem csalódtam, sőt kifejezetten kedvemre való a pácolt tarja íze. Kellően fűszeres, jó kis kaja. Jó fűszerkeveréket választott a mai "főszakács" Annyit, amennyi kell a husihoz, se többet, se kevesebbet. Még az is lehet, hogy mások kicsit túl fűszeresnek fogják találni, mert tudom, vannak akik egyáltalán nem szeretik a fűszeres ételeket. Ez most az én ízlésem szerint való. Mint ahogy a hozzá tálalt tört krumpli is, ami szintén elég fűszeres.

A két kakaós piskótalap között kémmel rétegezett süti is biztos finom. Ezt most nem fogom megkóstolni, majd később. Ez a jó a házhoz szállított ételekben, hogy bármikor megehetem. Még akkor is, ha csak egy falatot kívántam meg belőle, később megehetem a többit. Ezt egy étteremben nem illő megtenni. Bár tudom, hogy sok helyen akár be is csomagolják a maradékot, és a mai nehéz világban ezt sokan kérik is.  Itthon viszont akkor eszem meg az érkező ételt, amikor nekem jól esik.
Belekóstolva mindenbe, (a süti kivételével) jól is fog esni! Majd, ha eljön az ideje.
 Ezt még meg kell mutatnom! A tegnapi húsgombóc mennyiség, ami a mai ebédhez készült.

2013.08.28. Zöldségleves, pácolt tarja roston, citromos rolád

Minden napra akad valamilyen kihívás az ételfotókkal kapcsolatban. Tegnap a rakott brokkolit próbáltam minél szebben a képre varázsolni, ma viszont szerettem volna az adag méretét érzékeltetni. A főételről, a tarjáról van szó. A legnagyobb tányéromat kerestem elő, hogy érzékeltessem, mekkora adagokat kapunk nap, mint nap. Úgy érzem, mindenki látja, hogy jól lehet lakni vele.

Mint mindig, természetesen a levessel kezdünk. Olyannyira, hogy a kitálalt adagot, ma is elpusztítottam. Nem tudtam ellenállni neki. Nem csak a színkavalkád, ahogy a fotón is látszik, hanem az egyszerűsége, finomsága miatt sem. Vegyes zöldségleves, mindennel, ami illik bele. Az alap most is a megszokott csontleves, de jól fel lett dúsítva. Ennyi elég is volt a kávé után.

Most gyorsan megnéztem, mit nem eszünk ma. Főtt sertésszeletet meggymártással. Ehhez szokás pirított morzsát is tálalni, de mivel nem kértünk belőle, nem tudom mások asztalára hogyan érkezett. Ami miatt a pácolt, sült tarja mellett döntöttünk, az, hogy mindannyian szeretjük. A sertés, egyik legfinomabb része. A legszaftosabb hús. Sertésanatómiai ismereteim szerint, a gerinc mellett végighúzódó hús (karaj) far felőli zsírral jobban átszőtt része. Remélem, jól határoztam meg! Pont amiatt, hogy vékony zsírerek is találhatók ebben a húsrészben, talán a legalkalmasabb roston, grillen sütésre is. A mellé tálalt rengeteg krumplival, bőséges ebédet biztosít. A kis rozmaringágat azért tettem mellé, mert ezzel együtt sütve, szerintem a legfinomabb. Ma nem így készült, de most is igen ínycsiklandozó.

Mindez meg lett fejelve egy sütivel személyenként. Én mindig citromos roládnak nevezem, de nem tudom valóban így hívják-e hivatalosan. A lényeg, hogy Nejem egyik kedvenc sütije. Meg is hagyom neki a sajátomat! Ja a süti épségben megérkezett, és szép fotót tudtam róla készíteni.
Úgy látszik néhány napig az idő borúsabb lesz a megszokottnál, és bár tegnap kitettem a kovászolandó üveget, lehet, hogy kicsit később lesz szüret. Az eső viszont nagyon kellett már!
Jó étvágyat!