Ismét megérkezett a napi ebédünk, és ma a heti utolsó menzai kajákról írok. Mielőtt ezt megtenném, vissza kell térnem kicsit a tegnapi csilis babra. Arra, ami nem csilis volt, de igen finom. A család el is határozta, hogy hamarosan elkészítjük. Benne voltam, és meglepetés következik. Leírtam, hogyan fogom elkészíteni. Nem az első, hogy megkóstolva az ételt, receptet készítek róla, így most is gyorsan megtettem. A leírás, már úgy van megfogalmazva, mintha elkészült volna, de gondolom bocsánatos bűn. Ha elkészül, önálló bejegyzésként meg is jelentetem. Lássuk:
Hozzávalók 4 személyre:
10 dkg. bacon (kockázva)
1/2 kg. száraz, tarkabab (előző este beáztatva, sós, babéros, enyhén ecetes vízben megfőzve)
1/2 kg. pulyka felsőcomb filé (apró kockákra vágva)
1/2 l. dobozos paradicsompüré.
3 fej hagyma, 5 gerezd fokhagyma,
só, őrölt bors, szárított bazsalikom, kakukkfű,
1 kávéskanál sertészsír.
(ha szükség lesz rá, kevés étkezési keményítő, ha sűríteni kell)
Elkészítése:
A húst, apró kockákra vágtam, először a rostokra merőlegesen felszelve. Kb. 2x2cm-es darabok készültek. 3 hagymát vágtam össze, szintén nagyon apróra, valamint 5 gerezd fokhagymát nyomtam szét a kés lapjával, és felaprítottam. Az apróra vágott bacont kicsit pirítottam, hozzáadtam a hagymát a fokhagymát. Kevés pirítás után, kicsit megsózva, a húst is. A húst addig pirítottam, amíg kifehéredett, és egy kis kéreg keletkezett rajta körös-körül. Ezek után hozzáadtam a paradicsomszószt, és az előfőzött babot. Nem tudom miért nem szeretem a konzerv babokat, pedig semmi különbség nincs az ízében. Én jobban kultiválom azt, amit saját magam főztem, előző este beáztatott babból. Kényelmesebbek, elkészíthetik dobozos konzervből is. Ebből, a hús mennyiségéhez, 3 doboznyi szükséges. Mivel a bab előfőtt, csak annyi ideig kell tovább főzni, amíg a hús megfő. Megkóstoltam, és fűszereztem. Került bele még bazsalikom, kakukkfű, só, őrölt bors, és csili, saját szárított készletemből. Mivel a család úgy szereti, több mint a "mintaételben" volt. A pulykának, nincs szüksége hosszú főzésre. Fél óra, és kész.
Ennyit tehát a tegnapi ebédről, és nézzük a mait:
Egy biztos! Megint jól fogunk lakni! A séma maradt, a pénteki gazdag leves, és a tésztaétel. A levesünk, csorba. Egyszerűen csorba. Mivel a leves románul csorba, ez természetes. Erdélyi alapokon nyugvó, ízletes gazdag ragu. Számtalan változatát ismerjük, és mindegyik finom. Romániában, a tálaláskor, csípős paprikát, és tejfölt is adnak mellé. A mai levesünk, tejfölösen készült, így nem volt szükség külön tenni hozzá. Csípős paprikát, meg tesz hozzá mindenki, akinek ízlése úgy kívánja. Én fogok mellé tenni. Szemre, minden van benne, ami szükséges a gasztronómiai élményhez. Zöldségfélék, apróra vágott hús, zöldbab, gomba, káposzta. az íze, a csorbára jellemző savanykás, pikáns íz, amit normális esetben, a savanyú káposzta biztosít. ajánlom, mindenkinek a csorbát! Akár egytálként is fogyasztható, és jól lehet lakni vele. Nem szégyen mellé, friss puha fehér kenyeret sem fogyasztani!
A főételünk, ma a bolognai spagetti. Többször fordult már elő az étlapon, és mivel Áron kedvenc étele, mi is sokat csináljuk. Ma autentikus módon készült a konyhán is, darált hússal, paradicsomszósszal, a szokásos finom minőségben, bőségesen. Külön, már többször blogoltam a bolognairól, így ha valaki esetleg szeretné elkészíteni, bejegyzésemben ráakad a történetére, leírására, az elkészítés módjára is.
Itt megnézhető, én hogyan készítem a bolognait.
Blogszülinapi játékban is részt vettem a bolognairól szóló bejegyzésemmel, amit meg is nyertem ezzel. Önfényezés vége!
Nem rendeltünk, a mai másik főételből, a vargabélesből. Ez az az étel, amikor réteslapok közé szorított, főtt finommetéltet, mazsolát, vegyítünk, majd tojásos, vaníliás, lisztes szósszal, tepsiben összesütjük, tetejét megpirítva tálaljuk. Saját fotóval tudok szolgálni, mert megfordult már a konyhánkon.
Apropó fotó! Talán büszke is lehetnék, mert az utóbbi időben, sűrűn látom viszont ételeinkről készített képeimet. Mindaddig, nincs probléma, amíg nem válik mindennapossá, és ugyanattól a személytől, többször látom, hogy sajátjaként tölti fel a képeimet. A képeket is védi a médiajog! Mivel ezek a saját szellemi termékeimnek minősülnek, illik a forrást megjelölni. Ennyi!
Fejenként, egy alma is mosolygott ránk edényeinkből, amit most kivételesen, nem falok fel. Holnapig félretettem, mert terveim vannak velük. De bosszant, hogy nem írhatok róla! Augusztus közepéig, semmiképpen. Akkor meg fog jelenni, és mindenki láthatja. Látjátok? Ilyen a médiajog!
Addig viszont, kellemes hétvégét, jó étvágyat! See You!
10 dkg. bacon (kockázva)
1/2 kg. száraz, tarkabab (előző este beáztatva, sós, babéros, enyhén ecetes vízben megfőzve)
1/2 kg. pulyka felsőcomb filé (apró kockákra vágva)
1/2 l. dobozos paradicsompüré.
3 fej hagyma, 5 gerezd fokhagyma,
só, őrölt bors, szárított bazsalikom, kakukkfű,
1 kávéskanál sertészsír.
(ha szükség lesz rá, kevés étkezési keményítő, ha sűríteni kell)
Elkészítése:
A húst, apró kockákra vágtam, először a rostokra merőlegesen felszelve. Kb. 2x2cm-es darabok készültek. 3 hagymát vágtam össze, szintén nagyon apróra, valamint 5 gerezd fokhagymát nyomtam szét a kés lapjával, és felaprítottam. Az apróra vágott bacont kicsit pirítottam, hozzáadtam a hagymát a fokhagymát. Kevés pirítás után, kicsit megsózva, a húst is. A húst addig pirítottam, amíg kifehéredett, és egy kis kéreg keletkezett rajta körös-körül. Ezek után hozzáadtam a paradicsomszószt, és az előfőzött babot. Nem tudom miért nem szeretem a konzerv babokat, pedig semmi különbség nincs az ízében. Én jobban kultiválom azt, amit saját magam főztem, előző este beáztatott babból. Kényelmesebbek, elkészíthetik dobozos konzervből is. Ebből, a hús mennyiségéhez, 3 doboznyi szükséges. Mivel a bab előfőtt, csak annyi ideig kell tovább főzni, amíg a hús megfő. Megkóstoltam, és fűszereztem. Került bele még bazsalikom, kakukkfű, só, őrölt bors, és csili, saját szárított készletemből. Mivel a család úgy szereti, több mint a "mintaételben" volt. A pulykának, nincs szüksége hosszú főzésre. Fél óra, és kész.
Ennyit tehát a tegnapi ebédről, és nézzük a mait:
Itt megnézhető, én hogyan készítem a bolognait.
Blogszülinapi játékban is részt vettem a bolognairól szóló bejegyzésemmel, amit meg is nyertem ezzel. Önfényezés vége!
Apropó fotó! Talán büszke is lehetnék, mert az utóbbi időben, sűrűn látom viszont ételeinkről készített képeimet. Mindaddig, nincs probléma, amíg nem válik mindennapossá, és ugyanattól a személytől, többször látom, hogy sajátjaként tölti fel a képeimet. A képeket is védi a médiajog! Mivel ezek a saját szellemi termékeimnek minősülnek, illik a forrást megjelölni. Ennyi!
Addig viszont, kellemes hétvégét, jó étvágyat! See You!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése