2013.10.25. Bográcsgulyás, spagetti carbonara, pozsonyi kocka.

A hétfői malőr után, kénytelen voltam nagytakarítást végezni gépemen. Nagy vonalakban: Meghalt a gépem, de nem estem kétségbe, mert tudtam, az adataim nem vesztek el. Folyamatosan mentem a fontos dolgokat, így csak újra kellett mindent telepítenem. A gond csak a frissítésekkel volt. Az operációs rendszer, és a programok sem a friss verzióval találhatók meg, így tegnap több mint 500 frissítést telepített a gép. Ilyenkor viszont munkát képtelenség végezni rajta. Frissít, újraindít, és ez ismét. De megérte! Lényegesen gyorsabb lett, nem beszélve a megtakarított helyről. De ez csak a szokásos mellékzönge, ami a kaják előtti előzetes. A lényeg ma is a kaja! 
Mivel pedig péntek van, a szokásos hármas: A tartalmas leves, tésztaétel, és gyümölcs.

A tartalmas leves, pedig a bográcsgulyás. Furcsa, hogy tőlünk nyugatabbra, a gulyás (gulash) nem a levest jelenti. A gulash, a mi tradicionális pörköltünk neve. Így aztán, ha Londonban gulash van az étlapon, az valamiféle pörkölt. Természetesen nem az eredeti Magyar, hacsak nincs az étteremnek Magyar szakácsa. A mai világban ez is lehetséges. Ha azt látod az étlapon, "gulash soup" akkor már reménykedhetsz, hogy a mai leveshez hasonló érkezik. Úgy ahogy egy igazi bográcsgulyáshoz méltó. Marhahúsból, zöldséggel, répával, krumplival, zöldpaprikával, paradicsommal, galuskával, vagy csipetkével. És természetesen pirospaprikával. Ennek a levesnek ugyanis nem szabad sápadtnak lenni. Még egy lényeges tulajdonsága van ennek a levesnek: A léből ki kell kandikálnia a benne lévő finom tartalomnak. Így aztán, akár ezzel is jól lehetne lakni. 

Főételből szokás szerint kétféle van az étlapon, de ebből természetesen, csak egyről tudok véleményt mondani. A carbonara spagetti ma nem tartozik ebbe a kategóriába. Receptet viszont korábban már írtam róla, így azt ide hozom. Az én carbonara spagettim így készül.  Szeretem ezt a sonkás, sűrű mártásos ételt. Nálunk sokkal sűrűbb, mint azt Olaszhonban tennék az asztalra, mert itt így szokás. Az Olasz konyhában, a tésztán van a lényeg, a hozzáadott mártás, csak másodlagos. Lényegesen egyszerűbb, nem olyan tartalmas minden tésztaétel náluk, mint hazánkban. A carbonara spagetti egyébként az Olasz szénégetők tradicionális étele volt. Most az egész világon ismert. Eredetileg nem tejszínes mártással készült, hanem sonkából, tojásból, parmezánból, olíva olajjal, és az elmaradhatatlan száraztésztával. Csupa olyan anyagból, ami a szénégetők tarisznyájában lehetett.

Nagyon kíváncsi voltam viszont a másik főételre, így mára abból rendeltem. Ez pedig a pozsonyi kocka. Annyit már tudtam róla, hogy ez is tésztaétel, de nem sós, hanem édes. Egyetlen lényeges eleme van, a kockatészta, vagy lebbencstészta, de akár a lasagne alapanyagából is készíthető. E mellé aztán mehet minden földi jó. Vanília öntet, mazsola, dió, vagy mák, na meg a baracklekvár. Úgy jellemzik, hogy a kezdő háziasszonyok receptje, bár érzésem szerint, minimális főzési gyakorlat szükséges hozzá. Erre az ételre is illik, hogy úgy készíted, ahogy akarod, abból, ami van otthon. A végeredmény a lényeg! Mint minden érkező ételt, természetesen ezt is megkóstoltam, mielőtt bármilyen véleményt mernék írni róla. Nos, aki szereti az édes tésztaételeket, annak nagyon fog ízleni a mai pozsonyi kocka. Fodros kockatészta rétegek közé szorított, mákos, édeskés töltelék, a teteje szépen rápirítva. Igen látványos, és az alapján az egy falat alapján finom étel. Nyugodt vagyok, mert mindenki jól fog lakni vele, aki ebből rendelt. Írok is róla egy receptet hamarosan.

A szokás hatalma, hogy a pénteki ételek mellé (után) jár egy gyümölcs is. Ma kiwi érkezett. Magas "C" vitamin tartalma miatt bátran ajánlom, ebben a változó időjárásban. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy néhány csipkebogyóban (hecsedli) több vitamin van, mint egy ilyen gyümölcsben. Ezt tudták már őseink is, legjobban Szent-Györgyi Albert, aki 1928-ban felfedezte, ezt az életünk talán legjobban meghatározó vitaminját. 
Mivel gyönyörű az idő, lehet a szabadban túrázni, sétálni, közben vitamindús ételeket, italokat fogyasztani. Egyszóval, kellemes hétvégét kívánok, a mai ebédhez pedig jó étvágyat!

2013.03.08. Bográcsgulyás, túrós csusza, grízes tészta.

Apró figyelmesség. Fogadjátok szeretettel!

Már ekkor látszott,
hogy a tánc az eleme.

Ma jelentősen előre tudtam dolgozni. Gergő ma veszi át harmadik diplomáját, a mesterfokon végzett tanulmányaiért. Eddig is azt csinálta, ami élete álma volt, de ezentúl magasabb fokon teheti. Pici korától éltető eleme volt a zene, és a tánc. Furcsa párosítás, hogy a könnyűzene, és a néptánc. Büszke vagyok, mert rendkívül tehetséges gyerek. 

A beszámolót előre írtam, de mindent eltaláltam. 

Ennyi előzmény után, lássuk blogom eredeti témáját. A mai ebédet. 
Levesként, bográcsgulyás fog érkezni. Azért csak fog, mert most hét óra van, és a kaja, csak fél kilenckor szokott jönni. Ha már ébren vagyok a nagy esemény miatt, előre dolgozok, és a beszámolóhoz, csak a képeket kell beilleszteni. Egyik étel leírása sem okoz gondot, hiszen számtalanszor készítettem már el, egy kivételével. A grízes tészta eddig, és ezután is ki fog maradni életemből. De erről később. 

Bográcsgulyás.

Lássuk a bográcsgulyást. Ami több mint valószínű, nem bográcsban készült. El sem tudom képzelni a szakácsot a konyhán, ahogy 600 adag ételt készít bográcsokban, a konyha kövén. Ott van erre megfelelő méretű alkalmatosság. Nekem megadatott már, hogy katona koromban, kipróbáljak egy igazi gulyáságyút is. Nem voltam szakács! De valahogy úgy adódott, hogy egy éleslövészeten, beosztottak a szakács mellé, és megismerkedhettem a szerkentyűvel. Akkor abban készült a gulyás. Valóban gulyást főztünk. Másnap, paprikás krumplit. A gulyást rengeteg húsból, karikára vágott zöldségból, répából, kockázott krumpliból, csináltuk, csipetkével. Nekem jutott a csipetke. Katonaként egész másképp álltam a dologhoz, de később megbarátkoztam ezzel az aprócska tésztával. Még nem tudom, mivel érkezik mai gulyásunk, de vagy galuskát szaggatnak bele, vagy az imént említett csipetkét adják hozzá. Valamelyiket biztosan, mert enélkül nem gulyás, a gulyás. Meg a marhahús nélkül. Elvégre azért bográcsgulyás. Valamelyik nap már szóba került, hogy tőlünk nyugatra, a pörköltet hívják gulashnak. Mekkora tévedés. Az pörkölt, ez pedig gulyásleves. Egy német vendégünk, nagyon meg is lepődött, mikor finom gulyáslevessel láttuk szívesen. Erről a gulashról, addig lövése nem volt. A lényeg, hogy ízlett neki.

Túróscsusza tepertővel.

Ízlett neki, a mellé kínált túróscsusza is. Mert már akkor, mi is ugyanabban a párosításban készítettük az ételeket, mint azt ma fogjuk kapni. A második, akkor is a túrós csusza volt, tepertővel bőségesen meghintve, tejföllel nyakonöntve. Ezt mindenhol így csinálják, gondolom Nálatok is. Nagyon jó párosítás, a gulyás, és a túrós tészta. A leves színes ízvilágát, kompenzálja az egyszerű, letisztult, semleges, de mégis finom tésztaétel. Lehet hosszú metéltből csinálni, de az igazi a kocka, vagy fodros kocka tészta. (kíváncsi vagyok, melyik lesz benne) A túró mellé a tejföl sem maradhat el, meg a tetején a tepertő. Helyesbítek! Nem tepertő, hanem kockázott, sült füstölt szalonna. Ha még a szalonnából kisült zsírban meg is forgatják kicsit a főtt tésztát, az már hab a csuszán. Meglátjuk.

Grízes tészta.

Már az elején említettem, hogy kimaradt eddig életemből, a grízes tészta készítése, és ezentúl sem kívánok tanfolyamra járni ebben az ügyben. Áron ezt kívánta meg. Kívánsága parancs, és egy grízestészta rendel! Kíváncsi vagyok, mit fog csinálni a lekvárral! Mert a grízes tésztára ezt is szoktak csorgatni, hígítva. Nem okozna gondot egy grízes tészta elkészítése, de ifjú, és katonakorom emlékei jelentősen rontották ennek az éteknek a nimbuszát. Magyarul, nem szeretem. És már nem is fogom megszeretni! Azért valami eszembe jutott! Ha van ész a konyhán, (és fel sem tételezem, hogy ne lenne) akkor a tepertő (szalonna) zsírját, ebben az ételben is lehet hasznosítani. A gríz (búzadara) pirítására. Majd az illata elárulja.

Hangsúlyozom, hogy előre készült a szöveg. Most 7,30 van, és még egy óra a kaja érkezésig. De a szabadidőt, ma is hasznosan töltöttem. A mai ételek mellé érkező gyümölcsről, egyenlőre nem tudok referálni, így az még rövid ideig titok marad. A képen, már látjátok!
Most, pedig nekiállok szendvicseket készíteni. Ill. segíteni a szendvicsek készítésében. Feleségem, ugyanis már tegnap este sajtos pulykatallérokat sütött a zsömlékbe. Az ünnepelt kívánsága ez volt a hosszú útra.
Azt még elárulom, hogy nagy meglepivel is készült Párom. Összeállított egy rengeteg fotóból álló portfóliót, és kinyomtatva, bekötve fogjuk átadni Gergőnek. Átfogó kép életéről, táncos, zenész múltjáról. A jövő, pedig előtte áll, amihez sok sikert kívánunk!