2013.08.30. Nyírségi húsgombócleves, stíriai metélt, káposztás tészta, sárgadinnye.

Csodás napra ébredtem! Verőfény, végre jó idő, és az asztalomon, az edények fedelének leemelése után illat, és ízkavalkád. Kezdjük az illatokkal: Legfelül, a gyümölcs, ami ma egy szeletnyi sárgadinnye. Semmihez nem hasonlítható illata, máris felvillanyozott. Gergő ételhordójával kezdtem, így a második edényben, a mazsola, és vanília illata fogadott. A harmadik a levesé, amiben a savanykás, vegyes zöldség illat fogadott. Az, hogy végre a nap is süt, és így száradnak a paradicsomjaim, és gyorsabban érlelődik a kovászos üveg, amiben uborka, karfiol, répa, hagyma, fokhagyma, kapor van, az már hab a tortán. (Tortát ma nem kaptunk, mert gyümölcsös nap van)

Kezdjünk, szokás szerint a levessel. Nyírségi húsgombóc leves. Amellett, hogy látványos, szokás szerint nagyon dús, bőséges, nagyon finom is. Ellenálltam neki, így csak egy kanállal vettem belőle, csupán az íz észlelése miatt. Nehéz volt visszafognom magam, mert szokás szerint igen finomra sikerült. Az, hogy blogolok is az ebédünkről, nagy segítség. Most utánanéztem, és kiderült, hogy amióta írok róla, összesen háromszor kaptuk ezt a levest. Nagyon jó arány! Több hónap alatt, mindösszesen háromszor! Ez azt bizonyítja, hogy igen változatos a menük összeállítása. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy minden alkalommal pénteken érkezett ez a fajta leves. Nyilván azért, mert péntekenként mindig tartalmas leves, és tésztaétel érkezik. Ez a leves, pedig nagyon gazdag. Sokféle zöldség, és a húsgombócok teszik gazdaggá. A savanykásságát a tejfölös habarás biztosítja, és akár a tálaláskor rátett kis tárkonyág is illene hozzá, de az másik történet lenne.

A másik étel, ami ma választás tárgya, a stíriai metélt. Választás tárgya, mert Áron nem csípi a káposztás cvekedlit, így valószínű ezt választja. Jól fog választani! A stíriai metélt neve Stájerországról ered. Ez a Felső-Ausztriai vidék a szülőhazája, vagy ki tudja. A lényeg, hogy erről a vidékről nevezték el. Túró, vanília, mazsola, tejföl is leledzik benne, és csőben (tepsiben) sült ételek közé tartozik. Egy rakott metélt tészta, kifejezetten édesszájúaknak. Biztos finom!

Már elárultam, hogy a másik tésztaétel ma, a káposztás tészta, vagy cvekedli. A cvekedli is Német jövevényszó, ami kockatésztát jelent. Ma fodros a kocka. Még nem kóstoltam meg, de biztos vagyok benne, hogy nincs megfűszerezve. Így szokták küldeni, mert van aki cukorral szereti. Én nem! Én sósan, jó borsosan. Sosem ettem másképpen, így több évvel ezelőtt, nem is esett jól, mikor egy étteremben cukrosan hozták, és mellé külön cukrot is raktak az asztalra. Ott nem gondoltak arra, hogy van aki sósan, jó borsosan szereti. Már régen terveztem, hogy fogok írni egy bejegyzést a cvekedliről, de a mai ebéd csak megerősített benne. Én is szoktam készíteni, elég sűrűn. Itthon kénytelen vagyok kevés tésztát mással ízesíteni, mert Áron nem szereti a káposztát. Sebaj! Majd megszereti. Én sem szerettem mindent ilyen idős koromban.

Az elején említettem, a sárgadinnyeszelet illatát, ami tényleg nem hasonlítható semmihez. Kitűnő gyümölcs, bár a sárgadinnyéből készített pálinkát nem tartom a legfinomabb italnak. Évekkel ezelőtt kínáltak belőle, de az ajándék bizony ott maradt a buli végéig az asztalomon. Ne ijedjetek meg! Nem hagytam ott, csak be kellett melegítenem előtte, de jócskán. A lekvár, amit ettem már belőle, az viszont ízlett. Javaslatom tehát, hogy inkább lekvárt főzzetek, ha sok marad a nyakatokon belőle, mint páleszt. Azt viszont illik hozzátennem, hogy akitől kaptam, dinnyetermelő volt, így valószínű nem tudott mit kezdeni a rajta maradt dinnyékkel. 
Ennyit a mai kajákról, és mivel jó időt jósolnak a hétvégére, remélem a meteorológiai nyár utolsó hetét, mindenki jól tölti. A jövő héten iskola, így élvezzétek ki az utolsó napokat! (már aki jár iskolába) 
Mindenkinek szép hétvégét, jó étvágyat kívánok!