2013.09.02. Lebbencsleves, zöldborsós apró pecsenye, szárazbab főzelék.

Ősz van, ősz van újra. Ez vitathatatlan tény! Elkezdődött az iskola, a reggelek hűvösebbek, később kel fel a nap is. Egy állandó van a hétköznapjainkban, a minden nap rendben megérkező ebédünk. Állandó, jó minőségben, igen változatosan. Többször leírtam már, és egyszer komoly nézeteltérés származott belőle, hogy tudunk főzni. Egy hölgy a fejemhez vágta, hogy aki konyháról hordatja a kaját, az nem is tud főzni, meg ő már dolgozott ilyen helyen, és tudja hogy mennek a dolgok, mit tesznek az ételekbe. Én is egyre jobban tisztába vagyok vele! Egyre jobban átlátom, hogy nem ugyanúgy főznek, mint mi itthon, mert mások a körülmények. Sokkal nagyobb mennyiséget kell főzniük, megbízható minőségben, minél kevesebb munkateherrel. Ezért alkalmaznak az itthoninál többször előkészített, fagyasztott alapanyagot, és miért ne tennék. A technika, az élet vívmányait, mi is minden nap használjuk saját életünkben, munkánkban. 
Lássuk, a mai ételek hogyan készültek, mit eszünk.

Elsőként, lebbencslevest. Meg sem néztem az előző héten kedden beszkennelt étlapot, mert nyilvánvaló. A lebbencsleves, az egyik legegyszerűbb pásztorétel. A szárított tészta kibírta a tarisznyában szállítást, tárolást, krumpli itt - ott akadt, ha nem, az sem volt baj, szalonna pedig szintén volt a zsákban. Őrölt pirospaprika, csípős paprika nélkül nem volt pásztor a pásztor, és már csak a hagyma kellett a bográcsba. Ezen alapanyagokból gyorsan, kitűnő ételt lehet főzni, és nem csak bográcsban, mint azt ma is bizonyították. Ebbe a levesbe lényegesen több krumpli jutott, mint az egyszerű mezei emberekébe, de ennek csak mi örülhetünk. Jó kis tartalmas leveske az ősz kezdetén. Nem tudom, az iskolai menzán ma mivel kezdenek?

A zöldborsós apró pecsenye, megint igen finom étel. Jókora adag is érkezett. Belekóstoltam, és ízlett. Igaz, hogy szokás szerint, utána fogom fűszerezni, de érthető. Nem velem, de még csak nem is a szakács szakértelmével van baj, hanem sok embernek kell főzni, és nem fűszerezhetik az ételeket, mindenki ízlése szerint. Hozzátenni könnyebb, mint elvenni belőle. Így is van jól! Én sokkal fűszeresebben étkezem, (szerencsére még megtehetem) mint az idős, beteg ember, aki érzékeny gyomorral, nem ehetné meg azt az ételt, amit én teszek magam elé. Ezért van az, hogy utána kell sóznom, borsoznom az ételt időnként. Örülök, hogy még megtehetem. Megtehetem azt is, hogy az étel mellé azt a kovászolt karfiolt, sárgarépát tálaljam, amit viszont saját ízlésem szerint kovászoltam. Az üvegbe került még uborka, hagyma, fokhagyma, és csili is bőséggel. Ez, a saját szám íze szerint készült, és igen finom lett.

Nem kóstoltam meg, de biztos a megszokott minőség a szárazbab főzelék is. Láthatóan úgy készül, ahogy azt saját magam is csinálnám. A különbség csak annyi lehet, hogy elképzelhetően, ezt is fagyasztott babból készítették a konyhán. Könnyebb vele dolgozni, mintha előző este be kellene áztatni a szárazbabot, majd órákon át főzni. Lehet, hogy most tévedek. A panírozott, sült csibetallér (csak belenéztem az étlapba, a hivatalos megnevezés miatt) szintén az élelmiszer technológia vívmánya. Ezt, biztosan nem tudnánk így elkészíteni házilag. Tudom, sokan hívei bizonyos összeesküvés-elméleteknek, és mindenféle dolgokat képzelnek, hogy mik kerülnek bele ezekbe a fagyasztott termékekbe. Volt szerencsém, végigkövetni filmesként az eljárást, és állítom, hogy csak a java! Sokkal higiénikusabb módon, mint azt néha otthon tennénk! Mi azóta is sokszor készítünk, saját konyhánkban is ezekből, a változatos ízű fagyasztott termékekből, és meg vagyunk elégedve, még a legolcsóbbakkal is.

A mai ételhez járó desszertről, külsőleg azt tudtam megállapítani, hogy kifli formája van, és kelt tésztából készült. A fotózás után meg is törtem, és belülről kivirított belőle a gyümölcsíz. Nem lekvár, hanem az a nem természetes színű, lekvárhoz hasonlító valami, ami nincs konyhánk polcain. Nem is volt, nem is lesz. Ettől még finom, de ez, valahogyan sosem volt a kedvencünk. Egyébként, valóban jól néz ki, meg jól meg is sült, tehát akár finom is lenne, de ez az alapanyag, ami benne van, valahogy nekem sosem jött be. Mivel túl vagyok életem delén, ez valószínű, már nem is fog megváltozni. Pedig oly sok minden változott már életemben!
Egy biztos, hogy ma is jól fogok lakni, és megint érdemes volt kísérletezni a kovászolt karfiollal! Jól sikerült!

Mivel írtam az új kovászolt finomságokról, hoztam egy képet is róla. Uborka, blansírozott karfiol, és sárgarépa, valamint hagyma, fokhagyma, és csili került az üvegbe. Kaporral, és krumplival kovászolódott.