Mivel még jó néhány képem van a virágok vasárnapján készítettekből, ma ismét ezt raktam ételeink hátterének. Nem harsogó, de nagyon szép ez is. Illik, mai finom kajáink mögé.
A levest, nem ebben a formában vártam. Azt gondoltam, mikor megnéztem az étlapon, hogy alaplébe főtt karalábékockákat kapunk levesként, de inkább karalábé krémleves érkezett, rengeteg galuskával. A szokásos mozdulatok (géptől felállok, odamegyek a kajához, megkóstolom, visszaülök) után, megállapítom, hogy nagyon jó ízű a leves. Szinte nem található benne karalábédarab, viszont az ízében benne van. Tejföllel, vagy tejszínnel behabarva, de csak enyhén, mert a sűrítésre szinte nincs is szükség. Azt megadja a karalábé krémes állaga.
A rántott sajthoz, különösebb hozzáfűznivalóm nincs. Hacsak annyi nem, hogy előre elkészített, panírozott sajtból készült úgy, ahogy az elő van írva. Fiam biztos meg fog bocsájtani, hogy a csücsköt levágtam a tálalás kedvéért, de így jobban látszik a sajt állaga. Nagyon szépen sült meg. Nagyon forró olajban, gyorsan. Olyan gyorsan, hogy a panírban rejlő sajtszelet, ne váljon folyóssá. Tartárral, rizzsel lett tálalva. Gergőnek, ez az utolsó ebédje itthon, mert holnaptól Drezdában menzázik, egészen Pünkösdig.
Mi viszont továbbra is itthon étkezünk, és jó étvággyal fogyasztjuk a mai főételünket is. Ma sült tarját választottunk. Finom, fokhagymás, elég szaftos. A pác ízében, borsot, mustárt véltem felfedezni. Krumplipürével kaptuk, és csemegeuborkával. Komplett ebéd. Jóllakásunk megint biztosítva van.
Mindenkinek jó étvágyat, saját ebédjéhez!
Mindenkinek jó étvágyat, saját ebédjéhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése