2013.03.11. Olasz zöldségleves, hentestokány, lekváros táska.

Előre bocsájtom, hogy finnyás volt a család. Valahogy, senkinek nem volt kedve a "B"menühöz, ami karalábé főzelék volt, csibefasírttal. Az ízlést illik tiszteletben tartani, így az étlap kitöltésekor, csak az "A" menüre szavaztunk. 3:0 arányban!

Ma csak egyfajta főételt rendeltünk.

Ismét elkezdődött a hét, és csütörtökig megint a menzáról étkezünk. Mivel péntek ünnep, a konyhán, kivételesen, nem főznek. Szombat, vasárnap igen, de akkor mi itthon éljük ki magunkat a konyhában. Szombaton orjaleves volt, nagyon sok zöldséggel, répával, zellerrel, valamint disznótoros, párolt káposztával, sült krumplival. Finom hurka kolbász, cigányka. Tegnap, még egy kisebb hegynyi palacsinta is sült, egyszerre két serpenyőben. így aztán, a hét végét megint jól lakott a család. Nem mintha a minden napi menzás ételekkel nem laknánk jól! Így fog történni ma is.

Minestrone leves.

A leves, nem mindennapos. Az étlapon, Olasz zöldséglevesként szerepel, de valójában a kedvelt minestronét takarja a megnevezés. Megkóstoltam. Nagyon jól sikerült! Természetesen, nyáron lesz az igazi, mert a friss zöldségekkel egész más lesz, de egy rossz szót nem mondhatok róla. Olyan, mint ahogy azt csinálni kell. Kicsit hiányzik tetejéről a reszelt parmigiano (parmezán), de szerencsére van itthon, így még tudunk tuningolni rajta. Nem parmezánnal, hanem másféle reszelt sajttal. Minden másban tökéletes mása az eredeti minestronénak a leves. Kitűnő paradicsomos íze van, kellemesen savanykás. A makaróni helyett más tészta is használható bele, de nem vagyok hivatásos kötözködő. Ha otthon csinálom, sokkal több lehetőségem van az étel személyre, (családra) szabására.

Hentes tokány, tésztával.

A főételként érkező hentes tokány ízét már jól ismerjük. Jól is fog jönni a hétvégi disznóságok után, egy kis könnyedebb kaja. Ez sem diétás, de lényegesen kímélőbb, mint a hétvégi menü. Már csak azért is, mert a párolt kápival nagyon belaktam. Van még belőle, tehát a gasztro-party tovább folytatódik. Van még tervem a káposztával, de ez egyenlőre maradjon a háttérben. Borítsa jótékony homály!
 A hentestokány, viszont itt van, és azért van itt, hogy megegyük. Két jó étvágyú fiam, gondoskodik róla, hogy meg is történjen. 
Már írtam, hogy Gergő pénteken átvette a harmadik diplomáját, és most már hivatalosan is néptánc tanár, és koreográfus. Ha már a nagyfaluban járt, meglepett egy általam ritkán fogyasztott étellel. Sushit hozott. Megosztó étel, még nálunk is! Nejem, egy istenért sem volt hajlandó, még megkóstolni sem. Nem volt akkora adag, hogy ne okozott volna gondot a maradéktalan elpusztítása. Gyorsan megtörtént, így most hosszú ideig, ismét sushi nélkül tengetem életemet. 

Lekváros táska.

Desszertként megehetem viszont, azt a lekváros táskát, amit ma csúsztattak ételhordóinkba. Szokás szerint, megint teljes az ételek sora. Ismét gondoskodtak róla, hogy finomakat együnk. Egyáltalán nem sajnáljuk, hogy ma kimaradt mindannyiunk életéből, a karalábé főzelék, és a csibe fasírt. Másoknak nem. Ők azt rendelték. 
Nekik is jó étvágyat!

Ízelítő a sushiból.

A szombati disznótoros.

A hétvége koronája, a palacsinta.