2013.03.27. Köménymag leves, paradicsomos káposzta húsgombóccal, bácskai rizses hús, citromos rolád.

A minősíthetetlen időjárás ellenére, viszonylag jó a hangulatom, így némi meglepit is vittem a tálalásba. Igyekszem, mert tudom, néhányan nagyon várják az ételeket. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert nagyon közel lakok a konyhához. Mások, kicsit később kapják az ebédet, de mire megérkezik, jóllakhatnak az általam közölt fotókkal. (ezt visszavonom, mert nem vagyok szemét!)

Köménymag leves.

Áttérve, a mai étkekre. A leves, köménymag, pirított kenyérkockákkal. Azt hittem, hogy helyettesítik a levesgyönggyel ma is, de kellemesen csalódtam. A pirított kenyér, sokkal jobban illik a levesbe. Nekem legalábbis, sokkal finomabb így. Meg is kóstoltam. Jó köményes, épp olyan, mint ahogy annak lennie kell, jobb helyeken. 

Paradicsomos káposzta,
húsgombóccal.

Mint ahogy köményes, a következő étel is. Nem ettem bele, de a kíváncsiság nagy úr. Gergő rendelte a paradicsomos káposztát, húsgombóccal. Kivételesen, nem túl bő adagot kapott, de ebédre elég. A tálalás után, nem álltam meg, és a kanálon maradt, kevés szószt, lenyaltam. Finom, bár kicsit túlzottnak találtam a köményt benne. Nem vettem belőle több mintát, így lehet, hogy pont az a pici mennyiség volt olyan ízű, amit leírtam. Majd az ebéd után rákérdezek, jól éreztem-e.

A bácskai rizses húst, kivételesen
így tálaltam. Elnézést!

A másik főétel tálalásánál, nem álltam meg, hogy ne vigyek bele egy kis Gasztropajtis csavart. Napok, sőt hetek óta készülök, a hétfői blogbejegyzésre. Nem csak Húsvét lesz, hanem nagyon jeles nap is. Nézd csak meg a naptárad! Szóval, készülök bolondok napjára, így az agyam is ráhangolódott. Ahogy megláttam a rizses húst, rögtön nyúltam a fiókba, a bejáratott evőpálcikámért. Rég használtam, de nyáron, majd készítek valamit, amit ezzel tudok enni. Szóval! Remélem nem néztek rám ferde szemmel, hogy ebbe az ételbe, behelyeztem az evőpálcákat. Ez nem kínai. Nem is kici, de óccó. Valamint, nagyon finom. Ma én ebből kajálok. 

A sütit, viszont jótékony célra fordítom. Saját fiaim megsegítésére, karitatív célzattal. Citromos rolád érkezett. Én is szeretném, de vigyáznom kell az egészségemre. Lehet, hogy a viszonylag nagy süti felét, mégis bekebelezem. Jó étvággyal!!!

2013.03.06. Marha erőleves cérnametélttel, főtt marhahús meggymártással, rántott karfiol mexikói rizzsel, sütemény.

Mielőtt rátérnék a mai ételeink ismertetésére, meg kell említeni valamit. Egyik ismerősöm, - aki szintén ettől a konyhától kapja ebédjét - szóvá tette, hogy az általam felmagasztalt csalamádé, szerinte is nagyon finom, de túl száraznak tartja, és meg is kérdezte, vajon mit csinálnak a savanyúság levével. Nem mondhatom, hogy fogalmam sincs, de elkezdtem gondolkozni. Én, például, ha tehetem, felhasználom a savanyú lét, ecet helyett.  Nem is beszélve arról a rengeteg vitaminról, ami a savanyított zöldségekből kioldódik. A káposzta, rengeteg C vitamint tartalmaz. Én, még nyáron is, - ha tehetem - felhasználom a savanyúságok levét, a friss saláták ízesítésére. A szárazság? Szerintem, mivel hordós savanyúságról van szó, nem kell annyi lé bele, mint a dunsztolt, üveges savanyúkba. Borkénnel, nátrium benzoáttal tartósítva, nem kell annyira felönteni, mint az üveges változatot, és ha a tetejéről szervírozzák napi savanyúság adagunkat, akkor az kicsit szárazabb, mintha az aljáról jutna. A vegyes-vágott savanyúnál, amit konzervből (5 literes üvegből) adagolnak, elő sem fordul, hogy szárazabban kapnánk. Illett válaszolni a kérdésre, még akkor is, ha sejtéseim vannak csak az esetről. Majd felírom a többi kérdés sorába, amit ha személyesen látogatást tehetek a konyhán, mindenképpen tisztázni szeretnék. Alig várom!
Ezt előre írtam, mert az ételekre várva, ezzel tudom hasznosan tölteni időmet. A leves, már a beharangozóból is kitűnt, hogy többszörösen hasznosított. Az egyik főfogás, a főtt marhahús szelet meggymártással, ami csak főtt husiból készülhet. Milyen okos vagyok! A főző lével mit lehet csinálni? Tésztát belefőzve, kitűnő leves készülhet belőle. Nem tudom, mekkora mennyiséget főznek egyszerre, de szerintem, nem csak a mai, hanem később főzendő ételek, alaplevét is biztosíthatja a mai főtt hús. Én legalábbis így csinálnám. A konyhán, ráadásul sokkal könnyebb helyzetben vannak mint én, akinek korlátozott a hűtőkapacitása. A hús alaplé könnyen tárolható, és a szigorú élelmiszer egészségügyi szabályok is betarthatóak. De hivatalosan fogalmaztam! Mi is minden főtt lét kihasználunk, felhasználunk. Szombaton például, a csirkepaprikás mellett, erős-savanyú levest csináltam, a csirke értéktelenebbnek tartott részeiből. A kapirgálójából, nyakából, hátából. Nem volt feltétlenül szükséges, de sokkal jobb lett, mintha csak a belefőtt rengeteg zöldség adta volna ízét.

Ennyit előre, mert hallom, hogy itt a kaja. A futár helybe hozza, és jó étvágyat kíván! Köszönöm!

Marhahús-leves, friss zöldségekkel.

Gyors mustra, tálalás, fotók, képfeldolgozás, és máris láthatjátok ma érkezett ebédünket. Pici, de kellemes meglepetés ért, már a levesnél. Láthatóan, ma nem a fagyasztott zöldségeket (répát) használták. Honnan tudom? Nem a fagyasztottra jellemző kiskocka, hanem a kézzel darabolt főtt a levesbe. Reméljük, hamarosan friss is jön! Minden jel arra mutat, hogy egyszer csak elérkezik a tavasz. 

Meggyszósz, és főtt marhahús.

A főtt marhahús, és a meggyszósz kapcsolatánál is ért egy kis meglepi. Kellemes! Én speciel nem szeretem, ha a meggyszószra szórnak pirított zsemlemorzsát. Van aki megvész érte, de én így jobban kedvelem. Simán,  prézli nélkül. A husi nem volt meglepő, mert szépen megfőtt. Úgy tippelem, hogy szegyoldalasból csinálták, (így ránézésre) ami mind a levesnek, mind a főtt marhahúsnak is kitűnő alapanyag. Akár vadas is csinálható belőle. 

Rántott karfiol, mexikói rizzsel.

A rántott karfiol sem lóg ki a meglepetések sorából. Azért sem, mert ritkán csinálnak ilyet, meg az állaga miatt sem. Gondolom anyázott az, aki panírozott. A fagyott karfiol rózsái, szinte morzsákra estek szét. Nem a panírozáskor, hanem már előtte. Nagyon finom így is, sőt nekem tán finomabb, mintha nagyobb rózsákat kapnék be. Szeretem, a panír roppanását a számban. Ebben most nincs hiány. De elképzelem azt, aki az előkészítést végezte. A legapróbb darabok is becsülettel be vannak forgatva lisztbe, tojásba, és zsemlemorzsába. Nem volt kis munka! A sütésnél is jobban kellett figyelni, mert az apróbb darabok gyorsabban, a nagyobbak lassabban sültek. Ez jól sikerült! 

Citromos, piskótarolád.

A süti mibenlétét az érkezésig homály fedte, mert az étlapon, egyszerűen sütiként szerepelt a citromos rolád. Remélem eltaláltam a hivatalos megnevezést! Én legalábbis erre következtettem a látvány, és a tálaláskor ujjamra ragadt krém lenyalása után. Fujj! Az vessen rám követ, aki a sütit megfogva, nem nyalja meg az ujját. Még régen, amikor sok lakodalomban tettem tiszteletem videósként, kíváncsian lestem a menyasszonyt, hogy megnyalja-e az ujját, a torta szeletelése után. Pályafutásom során, egyetlen esetben fordult elő, hogy az ara, a gondosan előre odakészített törlőkendőbe törölte ujját. Mennyit gyakorolhatott előtte? Mert biztos, hogy nem úgy viselkedett, mint azt ösztönei diktálták volna. Vagy, járt előtte illem, és etikett képzésre. Ki tudja?
Mi viszont, úgy ahogy szoktuk, jó étvággyal fogyasszuk mai ebédünket is, mikor eljön az ideje. Hamarosan!