Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy megint kezdődik egy új hét, de a borongós idő, a front okozta fájdalmak miatt nem vagyok happy! Ez viszont nem akadályozhat meg abban, hogy ismét elkezdjem áldásos hétköznapi tevékenységemet, és beszámoljak a napi kajáról. Ha nem jön közbe semmi, egy különleges beszámoló is fog születni a hétvégén, mert hivatalosak vagyunk egy buliba. Köszönet érte, de erről később.
A levessel kezdtem, és becsületesen meg is kóstoltam. Francia hagymalevesnek hívják a levest, és finom is. Szokásomhoz híven én most is tuningoltam kicsit rajta, és a kertből egy kis csokor snidlinget ollóztam rá. Így tán még finomabb. Nem keresgélem a linket a hagymalevesről, mert én nem így csináltam, de ez is nagyon jó. A francia hagymaleves eredendően vöröshagymából, és póréból készül. Ez is pirított kenyérkockákkal van tálalva, de több évtizeddel ezelőtt Párizsban, a megszokott Francia bagett szeletekkel volt alkalmam kóstolni.
Nem álltam meg a lecsós apró pecsenye kóstolását sem, és nem bántam meg. Ízleni fog Áron fiamnak is, ismerve ízlését. Erre is került egy kis tuning, mert a paradicsom szeletek nincsenek eredendően a tányér szélén, csupán az én fantáziám szüleményei. De mennyivel szebb így, és finomabb is. Számtalanszor említettem már, hogy a szép étel amellett, hogy étvágygerjesztő, alapból jóllakottság érzését is kelti. Ezért igyekszek, mindent a lehető legszebben tálalni, és nem csak a fotók kedvéért.
A másik főételről viszont ma csak fotóval rendelkezek, de ezt is kóstoltam már, valamikor több héttel ezelőtt. Mások asztalára érkezik ma, hasonló formában. Én viszont egy hónapja, a nagy feltöltési lázban, éppen erről az ételről írtam receptet, így azt most ha kéritek, ha nem, idehoztam: Itt látható
Fejenként egy finom péksüti is jár a mai ebéd mellé, ami ma briós kalács. Olyan, amilyennek lennie kell. Fiatal koromban, elengedhetetlen volt minden reggeli mellé egy hasonló finomság, de valahogy leszoktam róla. Valószínű azért, mert kétéves katonai szolgálatom alatt egyáltalán nem foglalkoztak vele, hogy én a reggeli mellé brióst szoktam enni. Mással sem nagyon foglalkoztak, de erről regényt lehetne írni. Lehet, hogy egyszer meg is teszem, átadva a jövő nemzedékének katonaélményeimet. Csak a jókat, mert idővel minden emlék megszépül. Még a rosszak is! De jó lenne, ha az idő is megszépülne, és az internet is megjavulna. Hirtelen, három böngészőt fogyasztottam el, mire sikerült írásomat részletekben feltölteni.
A levessel kezdtem, és becsületesen meg is kóstoltam. Francia hagymalevesnek hívják a levest, és finom is. Szokásomhoz híven én most is tuningoltam kicsit rajta, és a kertből egy kis csokor snidlinget ollóztam rá. Így tán még finomabb. Nem keresgélem a linket a hagymalevesről, mert én nem így csináltam, de ez is nagyon jó. A francia hagymaleves eredendően vöröshagymából, és póréból készül. Ez is pirított kenyérkockákkal van tálalva, de több évtizeddel ezelőtt Párizsban, a megszokott Francia bagett szeletekkel volt alkalmam kóstolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése