2013. szeptember 11., szerda

2013.09.11. Marha erőleves, töltött káposzta, tökfőzelék fasírt, piskótatekercs.

Megtörtént! Régóta terveztem, hogy látogatást teszek azon a konyhán, ahonnan napi betevőnket kapjuk. Tegnap délután, és ma hajnalban megtettem. Hajtott a kíváncsiság! Ha az ember nyitott szemmel jár a világban, vannak rálátásai bizonyos dolgokra, na meg sejtései. Mivel eddig még nem követhettem végig egy nagyobb konyha működését , eddig csak sejtéseim  voltak. Bevallom, nem sok mindenben tévedtem. Az, hogy rengeteget foglalkozok a gasztronómiával, megváltoztatta a gondolkodásomat, és gyakorlatiasabb lettem, és nem csak a konyhában. Tegnap délben kezdtem dokumentálni a konyhán zajló munkát, és ma reggel fejeztem be. Végigkövettem az előkészítést, a főzés fázisait, végül az ebéd adagolását is. Hamarosan külön bejegyzést szánok az ott eltöltött időnek, de addig is megköszönöm a lehetőséget, a sok új információt. És még mielőtt ismertetném a mai ételeket, szeretnék gratulálni az alig több mint egy tucat szakembernek, akiknek az ebédet köszönhetjük!


A leves, marha erőleves. Követtem a főzés menetét, és sokat beszéltünk közben ételekről, a főzésről. Megismerkedtem a konyhán használt alapanyagokkal, és merem állítani, hogy csak minőségi termékeket használnak. Hosszú időbe telt, mire kikísérletezték, hogy melyik tészta az, amit a legszívesebben használnak, mert más a minőség. A legalapvetőbb alapanyagoknak is más, mint liszt, cukor, mert egyikből több kell másikból kevesebb. A főszakács szerint, ez a tészta az, ami a legjobban bejött eddig. Nekünk a végeredmény a fontos, és az kifogástalan. 
Fiam, biztosan tökfőzeléket eszik, de azt ma nem kaptam, mert egyfélét rendelhetünk, és ez nem fért bele. Végigkövettem viszont a munkát. Tegnap délután kezdtek hozzá, a fasírt elkészítésének. Ennek praktikus oka az, hogy melegen nem lehet szeletelni a fasírtot. Belekóstoltam a keverékbe, és igen finom lett. Biztos ízlik azoknak, akik ma ebből kértek. A Maga a főzelék ma reggel készült, fagyasztott gyalult tökből, ami ugyanúgy volt csomagolva kaporral, mint ahogy azt mi vesszük, csak lényegesen nagyobb mennyiségben. Érdeklődtem tegnap az étteremben, az ott étkező, főleg üdülővendégek közt is.Mindenki meg volt elégedve! Egy dologban, nagyon tévedtem. Azt hittem, hogy mindent grammra kimérnek.
Nem így van! Itt is sokat jelent az intuíció, a megérzés, de főleg a kóstolás! Többször láttam a főszakácsot kóstolni, kicsit utánaízesíteni. Így van jól. Megbeszéltük, hogy nagyon vigyázni kell a fűszerezéssel, mert nem lehet mindenki szájíze szerint főzni. Más egy rendezvény! A napi menü kapcsán, viszont nem lehet gyakorolni az erőteljesebb fűszerezést. Az ételek fogyasztóinak jelentős része idős, sokszor beteg ember, akik nem bírják azokat az ízeket, ami nekem normális. (remélem, még sokáig így lesz) Így aztán sokkal lágyabb ízeket kell produkálni, és vannak olyan fűszerek, amiket egyáltalán nem használhatnak.
Ilyen fűszer például a csombor. (borsikafű) Ez már a másik főétel kapcsán merült fel, mert a főszakács, ha saját magának főz, tesz a töltött káposztába. A konyhán nem, bár szívesen tenné. A csombor puffadásgátló hatása jól is jönne, de mivel más ízű lenne a végeredmény, nem lehet variálni. Végigkísértem a készítést, bővebben leírom hogyan csinálták. A kikevert töltelékből formált gombócokat, külön-külön lemérték. Garantált az adagok egyformasága!
Savanyú, de kimosott káposzta levelekbe lett töltve a gombóc, majd a fazékban lévő apró káposztára, és szalonnabőrre kerültek, szépen sorban. Itt már megtörtént a fűszerezés is, hiszen babér, bors is volt az apró káposztán. Az apró káposzta, csak a biztonság miatt került az edény aljára, mert a töltelékek, és az apró, külön főttek. A töltelékek lesúlyozva, kb. három óra hosszan főttek. Mivel megkóstoltam a mintaként kivett darabot, meg kell állapítanom igen jól sikerült. Minden ott van benne, aminek lennie kell. Az apró káposzta is finom, a savanyú, sós íz, megfelelő mennyiségű cukorral van ellensúlyozva. Tehát, ma is jól sikerült ételeket produkált a három szakács. Gratulálok!
Megtudtam azt is, hogy a süteményeket honnan hozzák. Ezek egy gyulai cukrászüzemből érkeznek, a tulajdonos ismerősöm. Kisváros! Reggel hat órakor itt volt a megfelelő mennyiség, kitűnő minőségben. Ennyi piskótatekercset, még nem láttam együtt. Szépen sorakoztak a tálcákon, nehéz volt megállni, hogy ne kóstoljam meg. Mindent a maga idejében! Ez az idő pedig hamarosan eljön, mert mint megtudtam, négy jármű gondoskodik az időben történő kiszállításról. Én az első körben vagyok, így fordulhat elő, hogy korán beszámolhatok a napi menüről. Ma egy kicsit hosszabbra sikerült az átlagosnál, de nézzétek el! 
Élmény volt a konyhán lenni, végignézni azt, hogyan születnek meg ételeink. Köszönöm!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése