Megint eltelt egy hét. Simán ténymegállapítás, de eseménydús volt. Nem térek ki a részletekre, így következzen a lényeg. A kaja!
A leves, Frankfurtból érkezett. Volna, ha nem itt a közelben főzték volna. De itt készült, tőlem pár száz méterre. A frankfurti levesnek legfőbb jellemzője, hogy virslit tartalmaz. Elég bőségesen, ebben az esetben. Van még benne krumpli, kelkáposzta, zöld fűszerek, és megfelelő mértékben tejföllel van behabarva. Remélem, elég jól leírtam. Egész jó kis hétvégi ebédet lehet főzni a leírás alapján, akár egytálként is fogyasztható. Én már meg is kóstoltam, és átment a meón! Emlékeztek még erre a szóra? Nem is tudom, ma hogy hívják a minőség ellenőrzést.
A másodikként (főfogásként) érkezett étel, nagy kedvenc. Egyáltalán, minden tésztás, ragus ételt kedvelünk. Gondolom, már a képből látszik, hogy milánói makaróni érkezett. Igaz, hogy az eredeti milánói ragu nem tartalmaz darált húst, de sebaj. A lényeg az, hogy finom. Megígértem, hogy időnként szolgálok konkrét receptekkel is, így egy korábbi írásomat ideteszem, ami a bolognai, és a milánói házasságáról szól. Itt megtaláljátok, én hogyan készítem: Kattints ide!
Mindenképpen szót kell érdemelnie annak a szezonális gyümölcsnek, ami ma érkezett. Ebből a mennyiségből sem lekvárt, sem pediglen pálinkát nem fogunk készíteni, de nem is ez a szerepe. Fejenként egy sárgabarackot kaptunk, és arra elegendő, hogy a gyümölcs iránti rajongásunkat felcsigázza. Arra, hogy el is lássa kevés, de nem is ez a cél. Minden pénteken jár valamilyen gyümölcs a kaja mellé, most ez érkezett. Úgyis most indul nejem a piacra, a gyümölcs, zöldség iránti igényünket megpróbálja anyagi lehetőségeink függvényében ellátni. Remélem sikerül! Jön a hétvége, szükség is lesz rá! Nektek is kellemes szombatot, vasárnapot kívánok! Hétfőn újra találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése