Jó reggelt! Az átlagosnál is hamarabb végeztem a kajamustrával, és már itt vannak a fotók is.
Az első a sorban, az almaleves. Jót fog tenni nyughatatlan gyomromnak. A sok rossz idő után, ez a dögmeleg engem is megvisel. Kímélő, könnyű leveske, de bőven van benne anyag. Mivel most szüreteltem le a borsmenta bokromat, így került rá egy kis levél díszítésként. Illik hozzá. A fahéj, és a borsmenta illatának keveréke igen pikáns.
Mikor kitálaltam Gergő főkajáját, megesküdtem volna rá, hogy főtt sertéshús darabokat kapott. Ránézésre. Azért becsülettel megnéztem az étlapot, és kiderült tévedtem. Nem főtt, hanem sült husi érkezett. Tévedni emberi dolog! Mentségemre szolgáljon, hogy tök úgy nézett ki, ugyanis egyben sült a hús, és csak később szeletelték fel. Tavaszi raguval öntötték nyakon, de csak óvatosan. Biztos ízleni fog neki.
Az, amit én eszek, igazi nagy kedvenc. Télen, nyáron, hóban, sárban, bármikor. Paprikás krumpli kolbásszal. Mint a képen látható, elég rusztikusra sikeredett, de legalább látszik, hogy tényleg krumpliból van. A nagyobb darabok is kellően megfőttek, és nem főttek szét. Ez is lecsósan készült, jó szaftosan, galuskával. Én úgy szoktam csinálni, hogy jól szétnyomom a krumplit, így nincs szükség tunkolásra. Természetesen, kanállal eszem, mert ki foglalkozik itthon az etikettel. A mellé érkezett uborkasalátából is csippentek hozzá időnként, hogy jobban csússzon. Most, hogy már étkezési szokásaimba is betekintést engedtem, nem maradt más, mint Nektek is jó étvágyat kívánni! Remélem, legalább ennyire finomat esztek Ti is! És ne foglalkozzatok az etikettel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése