Ismét hétfő, és ismét jelentkezek a mindennapi betevőnkről szóló beszámolókkal. A hétvége sem múlt el nyomtalanul, de arról majd máshol, máskor.
Tarhonyalevessel kezdődik a mai ebéd. Akár krumplilevesnek is hívhatnám, mert igen jól el van látva krumplival a kedves leves. Van benne tarhonya is, na meg lecsó. Bátran merem állítani, mert szembetűnnek a kaliforniai színes paprika darabjai, amik csak javítják a cucc ízét. Megint jól kezdődik a hét!
Kétféle főétel érkezett, melyek közül két adagot kértünk a borsos tokányból. Kezdő házas koromban, előfordult, hogy mikor később értünk haza, egy borsos tokány konzervet bontottunk. Szerettük, mert egyáltalán nem volt konzerv íze, és nagyon jól eltalálták az összetételt. Egyszóval finom volt. Később jöttem rá, hogy ez a különleges íz, a paprika, paradicsom arányának volt köszönhető, és egyáltalán nem annak a marhahúsnak, amiből készítették. Hasonló ízt véltem felfedezni, mint régi emlékeimben szerepel. Ebbe is van tehát lecsó, de épp annyi, mint amennyi kell bele. Azt is észrevettem, hogy a vége felé lett hozzátöltve, mert kellően roppanós maradt a paprika, míg ha együtt főtt volna a husival, akkor nyomát sem látnám, csak az ízét érezném. Így az igazi!
A zöldborsófőzelék, biztos lecsó nélkül készült. Bár én már tettem lecsóba zöldborsót, de fordítva még nem. Igen finom főzelék, a tetején díszelgő csibefasírttal. Kellő sűrűségű, biztosan jóízű étel. 1 kávéskanálnyit kóstoltam belőle, csak amiatt, hogy kielégítsem kíváncsiságomat, de ennyi minta alapján nem tudok beható véleményt formálni. Mivel nem az én ebédem, ma tudatlanul hajtom álomra fejem, majd mikor eljön az ideje. Vagy megkérdem a jogos tulajdonosát, ha elfogyasztotta.
Kérdések pedig lesznek még a mai napon, de áttérnék a desszertre. Linzer koszorú, aminek a közepén, most kicsit sűrűbb a dzsem, mint máskor. Kíváncsiságból meg is ízleltem, de a sűrűség, nem ront az élvezeti értékén. Sőt. Viszonylag kora reggel van, és nem fogom még befalni a sütit, de nehéz ellenállni. Valahogy kibírom délig. Addig viszont a már megszáradt fűszereimet csomagolom, és hamarosan postára adom az ötszázadik olvasóm regisztrálásakor tartott sorsolás nyertesének jutalmát is. Szárított fűszereimből nyert egy kisebb csomagot. Remélem, fogja használni! Úgy tűnik hamarosan újra sorsolhatok, mert közel járunk az ezerhez. Addig viszont kellemes hetet, jó étvágyat kívánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése