2016. szeptember 27., kedd

2016.09.27. Paradicsomleves, búbos sertésszelet, zúzapörkölt.



Láttatok már ilyen hülye pasit? 
Persze, hogy láttatok! Nekem persze, elég csak néha a tükörbe néznem!
Megőrülök a paradicsomért, de például a klasszikus paradicsomlevest, ki nem állhatom. Tudjátok, azt a bolti paradicsomsűrítményből készített lét, amibe különféle levestésztákat, (legtöbb esetben betűtésztát) főztek bele egykor, és most, a jobb sorsra érdemes szakácsok, vagy szakácsnők, csillapítva ezzel mások éhségét. 
Van ilyen! Áron fiam, meg a nyers paradicsomot nem csípi, de mindent ketchuppal bőségesen nyakon öntve eszik. Én pedig pont a fordítottja vagyok. Én meg a paradicsomot minden létező állapotában imádom, kivéve a menzai stílusú levest. Valószínűleg nagyon régi emlékek kísértenek, de már nem emlékszem vissza arra, hogy konkrétan mik is voltak azok, ami a viszolygásomat előidézték. Azért nem maradok ma sem paradicsom nélkül, hiszen ha levest nem is, de egy nagy tányér paradicsomsalátát meg fogok enni, úgy mint tegnap. Van olyan paradicsomleves azért, amit szeretek. Több ilyen is akad. Például a gazpacho, amit viszont egyenesen imádok. 

A mai ebéd második eleme a búbos hús, szakszerűen búbos sertés szelet. Ez tulajdonképpen egy natúr sertésborda átsütve, melyre kívülről felhalmoznak, majd rápirítanak, egy más esetekben töltelékként funkcionáló sűrűbb keveréket. Ezt pedig aztán, sajttal fixálják rá a húsra. Jól elmagyaráztam? Mindenesetre, ez az egyik mai főétel lényege, a hús pedig lehet sertés, pulyka, vagy akár csirkemell is, ami magán viseli a búbot. A búbos banka az már más, azt viszont nem esszük meg!

A  másik főételt viszont megesszük, mert nem csak nekem, hanem egész családomnak is nagyon ízlik a zúzapörkölt, ami ráadásul ma nokedlivel érkezett. Nagyon érdekes, hogy a nokedlit köretként nagyon csípem, de ha egy levesben eltúlzottnak találom  mértékét, azt már kevésbé szeretem. A zúza viszont az a húsféle, amit szinte teljességgel lehetetlen elrontani, hiszen nem főhet szét, még akkor sem, ha órákig rotyog, és szívja magába a fűszereket, tehát nem csak állagában, de ízében is rendkívül tökéletes lesz a végeredmény. 
Egyébként nagyon elgondolkoztam! Ezek az írások, amelyeket ezen az oldalon olvashattok, a családomhoz, és a környéken található emberekhez naponta kiszállított, majd többnyire jó étvággyal elfogyasztott menükről íródtak. Egyrészt ismeretterjesztő jelleggel, de azért is, hogy akinek esetleg nincs éppen ötlete arra, hogy mit főzzön családjának, javaslatokat adjak, néha receptekkel is megtűzdelve, a könnyebb elkészítés jegyében. Tehát ezeket az írásokat ne tekintse senki receptmagazinnak.
Ha bárki nem tud valamit, viszont forduljon hozzám bizalommal, és én pedig megpróbálok segíteni. Eddig is többször megtettem már, és továbbra is szívesen segítek, minden hozzám fordulónak. Egy a lényeg! Csak kérni kell!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése