2016.09.28. Májgaluskaleves, fehérbab főzelék, rántott karfiol.

Vannak gondjai időnként az ember fiának! De az is lehet, hogy csak én csinálok belőle lelkiismereti kérdést. Más már lehet, hogy régebben megszabadult volna egy-egy kellemetlenkedő egyéntől, de én adok mindenkinek még egy esélyt mindaddig, míg végleg el nem rúgja a pöttyöst, valahova a jó büdös francba! Mostanság sokkal sűrűbben kell türelmesnek lennem, mint régebben. Jól tettem viszont, hogy türelmes voltam, mert más, alaposan helyrerakta az akadékoskodót, kicsit tán helyettem is. Kérdés, hogy tanul-e valamit az illető a leckéből? Egy biztos! Sosem csíptem, ha valaki elveit, ne adj Isten hitvallását, erőszakosan próbálja meg ráerőltetni, egy másik embertársára! Ezt nem tűröm, és nem fogom tűrni a jövőben sem! Tolerálok mindenkit, de az erőszakot nem viselem el! Még a verbális erőszakot sem.  Ezt a megállapítást, akár kinevezhetném a mai nap mottójának is, de ez számomra nem csupán egy napra szóló bölcselet, hanem ehhez tartottam magam világ életemben. Megváltozni pedig senki kedvéért nem fogok, még ha bárki ilyesmit kérne tőlem, akkor sem! Barátaim közt nincs is ilyen, mert azokat megválogatom! Mások azok, akikkel lehet, hogy valaha találkoztam már, de annyira sosem szívleltem őket. Kit ezért, kit pedig azért!

Na lássuk a mai betevőmet, mert filozofálni ráérek bármikor, akár később is! A kajában, meg legalább ritkán csalódok!

A  levesben már biztosan nem fogok, mert bár még egyenlőre nem kóstoltam meg, de tapasztalataim alapján, ma sincs semmi hiba a májgaluskalevesben. Hamarosan be is csapok belőle egy jó tányérral, mert igen szeretem. Persze csak akkor, ha jól készítik el, de miért ne lenne így pont ma is, amikor az eltelt hosszú időszak alatt, semmilyen problémát nem tapasztaltam a levessel kapcsolatban. Irány tehát a tányér!

A gond pedig csak most kezdődik, de megoldom, mint eddig is minden esetben! Szerencsére nem kell minden döntésemmel választani, különösen két számomra igen kedvesnek mondható lehetőség közül. Tudom rossz a hasonlat, de olyan ez számomra, mintha két csodás, bombázó alkatú nőbe lennék egyszerre szerelmes, és el kellene döntenem azonnal, hogy most melyiküké legyen az első éjszaka joga. Mondom, hogy rossz a hasonlat!
A dilemmát, pedig ma a következőképpen oldom meg:

Hagyom, hogy más döntsön helyettem, tehát rábízom Páromra, hogy ő válasszon a babfőzelék, vagy a szintén most érkezett, de a számomra legalább annyira kívánatos, rántott karfiol közül. Mindkét ételt, ugyanis rendkívül szívesen tenném magamévá. Mindkettőt, viszont több okból sem tehetem imádatom tárgyává, tehát marad csupán az egyik. Azt pedig, hogy melyik lesz a nyerő, egyenlőre még jótékony homály fedi. Elvégre mindkettővel egyszerre képtelenség lenne, nem hogy szerelmeskedni, de mondjuk akár jóllakni is. Ez viszont, legyen már az én problémám! Bár másoknak is csupán ilyen gondjai lennének, ebben a felturbózott világban! 
Közben viszont az is kiderült, hogy én ma a babfőzelékkel fogok mélyreható ismeretséget kötni.