De jót aludtam! Mindössze egy enyhén zavaró álmom volt, de azon gyorsan átugrottam reggel. Most viszont újra elkezdődött egy nap, mégpedig a hét utolsó munkanapja. Lesz alkalmam pihenni a hétvégén, mert sem olimpia, sem foci, sem pedig Forma-1 nem fog meggátolni benne.
Megeszem az utolsó kajámat is, ami nem a saját konyhánkban készült, hanem más főzte számunkra.
Ez pedig ma egyik kedvenc levesemmel, a nyírségi húsgombóclevessel indul. Mivel tapasztalatom szerint annyira laktató, és bőséges minden pénteken a leves, hogy már akár azzal önmagában is jól lehet lakni, ma nem aggódom azért, hogy esetleg valamiért éhen maradnék. Egy biztos, levest már eszek, és repetázni is fogok belőle bőségesen, ha már előttem van.
Mivel van választási lehetőség minden nap, kétféle főétel közül, ma diós tésztát is ehetnénk, de azt nem választottunk. Nem csak én, hanem egész családom kihagyja ezt az ételt, ami rendkívül egyszerű ugyan, de valamiért mégsem nyeri el családom egyik tagjának sem a tetszését. Egyikünk sem szereti az édes alapú tésztákat, ez pedig az, mivel még porcukorral is bőségesen meg szokták szórni. Ezt tehát ma kihagyjuk. Nincs semmi gond, mert a másik étel viszont, egyik nagy kedvencünk.
Különösen Áron fiamnak, aki megőrül a bolognai spagettiért. Ezt tanulta meg először elkészíteni magának, de ma kivételesen nem lesz szüksége főzőcskézésre, hiszen saját adagomról nyilvánvalóan lemondok a számára. Nekem már bőségesen elegendő lesz a tartalmas leves, na meg a paradicsomjaim, amelyekkel akár önmagukban is jól tudok lakni. Utána pedig akkorát pihenek, de akkorát, hogy horkolásom valószínűleg még a tőlünk pár kilométerre lévő országhatáron is át fog hallatszani. Csak nehogy fenyegetésként értékeljék a romániai határőrizeti szervek!
Megeszem az utolsó kajámat is, ami nem a saját konyhánkban készült, hanem más főzte számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése