2016. szeptember 8., csütörtök

2016.09.08. Karfiolleves, rántott sajt, mustáros sült csirkecomb.

Tegnap megettem a megmaradt ibriknyi paradicsomsalátámat. Lesz újabb adag hamarosan, így nem aggódom amiatt, hogy kiszorulnék a paradicsomi állapotok közül. Így viszont, tegnap felborítottam az étkezésemet alaposan. Megettem a grízgaluskalevesemet jó étvággyal, majd alaposan be is repetáztam belőle. Kitálaltam a bácskai rizses húst, majd ahogyan illik, lefényképeztem több kameraállásból, utána betettem a hűtőbe azzal a felismeréssel, hogy már nem vagyok elég éhes ahhoz, hogy magamévá tegyem a rizses ételt, inkább elajándékoztam, mindig éhes fiamnak. Miközben behajtottam a hűtőajtót, rám mosolygott a három napja folyamatosan kísértő paradicsomsalátám megmaradt része, és hívogatásának nem tudtam ellenállni. Nagy a szerelem köztünk! Tegnap tehát úgy alakult, hogy grízgaluskaleves, majd paradicsomsaláta volt az ebédem. Jól esett nagyon. Fura egy menü, de elvoltam vele egész nap, és nem is kívántam mást. Az már csak hab volt a tortán, hogy egy kis kenyérvéget megzsíroztam csípős kolbászzsírral, majd néhány sárga színű koktélparadicsommal kísérve, megettem vacsorára. Ezt már inkább a szemem kívánta, mint az eszem, de ártani nem árthatott. 
Mint az írásomból könnyen leszűrhető, itt vagyok, élek, és virulok. Paradicsomsalátám időlegesen elfogyott ugyan, de csak rövid idő kérdése, hogy legyen másik. Lesz is, mert kihasználom az évszak adta lehetőségeket, és 12 paradicsomtövem bőséges áldását. Szép az élet tehát, én pedig benne vagyok a sűrűjében!
Mondjuk tegnap kicsit felbosszantott, hogy kéretlenül rátelepedett egy reklám blogomra, amit egyenlőre fogalmam sincs, hogyan fogok semlegesíteni. Új feladat a láthatáron! Lehetetlent nem ismerek, a közelmúltban is megoldottam hasonló problémámat. Addig elővigyázatosnak kell lennem úgy tűnik! Mint a Harry Potterben, nem írhatok le bizonyos szavakat, mert bünti járhat érte. Nem írhatom le például helyesen a legnpészerűbb* szót, (ez az, ami helyett "tudjuk ki" is szerepelhetne) mert azonnal reklámot tesz mellé a szolgáltató. Mindezek ellenére mégis jó a kedvem, hiányzott már nagyon, hogy ismét teljesnek érezzem magam. 



A mai ebéd nálam a futottak még kategóriába tartozik, így is viszonyulok az érkezett ételekhez. A karfiolt nagyon csípem! De nem levesként, illetve nem úgy, ahogy fiatalkori emlékeim közt most is szerepel. A karfiolt elsősorban különleges textúrája miatt imádom, és a leves kivételével minden formájában nagyon bírom. Rántva, párolva, köretként, savanyúságként, amely állapotokban megőrzi eredeti roppanósságát. Szétfőzve már nem szeretem. Éppen ezért, elkészítettem magamnak azt a karfiollevest, amit a saját igényeim szerint főztem. Ez már jöhet!  


A rántott sajt már felejthető számomra. Van viszont olyan valaki a családban, aki szívesen elpusztítja a kitálalt adagot. Igaz, gondosan letakarítja róla először a rácsorgatott tartármártást, majd alaposan megöntözi ketchuppal. Hiába! Mások az étkezési szokásaink. Lényeg viszont az, hogy fiamnak így esik jól, és így nagyon szívesen eszik meg. Ha el nem fogyna közben mégis. Mert feleségem is éhes ám, és ő is szereti a rántott sajtot. 


A csirkecombot viszont már inkább én szeretem. Sokkal jobban, mint a csirke más testrészeit. Most persze titokban ismét ifjúkorom jár az eszemben, amikor némelyik fiatalabb csirke melle húsáért, vagy a combjaimért fél életemet odaadtam volna. Volt, amikor még tovább is merészkedtem gondolatban, legalábbis. Néha még a tettek mezejére is léptem, és  hódítottam, mert igen jól esett. 
Mostanság már beérem a csirkecomb által nyújtott más, elsősorban kulináris élvezetekkel is, és szívesen leszopogatom a húst a csontról. Változtak az idők, a fiatalság elmúlt. Az emlékek így is megmaradtak, és míg a mustáros sült csirkecombot majszolom, eszembe jutnak a múlt emlékei is. 
Ma is érdemes volt ma felkelni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése