Mint az írásomból könnyen leszűrhető, itt vagyok, élek, és virulok. Paradicsomsalátám időlegesen elfogyott ugyan, de csak rövid idő kérdése, hogy legyen másik. Lesz is, mert kihasználom az évszak adta lehetőségeket, és 12 paradicsomtövem bőséges áldását. Szép az élet tehát, én pedig benne vagyok a sűrűjében!
Mondjuk tegnap kicsit felbosszantott, hogy kéretlenül rátelepedett egy reklám blogomra, amit egyenlőre fogalmam sincs, hogyan fogok semlegesíteni. Új feladat a láthatáron! Lehetetlent nem ismerek, a közelmúltban is megoldottam hasonló problémámat. Addig elővigyázatosnak kell lennem úgy tűnik! Mint a Harry Potterben, nem írhatok le bizonyos szavakat, mert bünti járhat érte. Nem írhatom le például helyesen a legnpészerűbb* szót, (ez az, ami helyett "tudjuk ki" is szerepelhetne) mert azonnal reklámot tesz mellé a szolgáltató. Mindezek ellenére mégis jó a kedvem, hiányzott már nagyon, hogy ismét teljesnek érezzem magam.
A mai ebéd nálam a futottak még kategóriába tartozik, így is viszonyulok az érkezett ételekhez. A karfiolt nagyon csípem! De nem levesként, illetve nem úgy, ahogy fiatalkori emlékeim közt most is szerepel. A karfiolt elsősorban különleges textúrája miatt imádom, és a leves kivételével minden formájában nagyon bírom. Rántva, párolva, köretként, savanyúságként, amely állapotokban megőrzi eredeti roppanósságát. Szétfőzve már nem szeretem. Éppen ezért, elkészítettem magamnak azt a karfiollevest, amit a saját igényeim szerint főztem. Ez már jöhet!
A rántott sajt már felejthető számomra. Van viszont olyan valaki a családban, aki szívesen elpusztítja a kitálalt adagot. Igaz, gondosan letakarítja róla először a rácsorgatott tartármártást, majd alaposan megöntözi ketchuppal. Hiába! Mások az étkezési szokásaink. Lényeg viszont az, hogy fiamnak így esik jól, és így nagyon szívesen eszik meg. Ha el nem fogyna közben mégis. Mert feleségem is éhes ám, és ő is szereti a rántott sajtot.
A csirkecombot viszont már inkább én szeretem. Sokkal jobban, mint a csirke más testrészeit. Most persze titokban ismét ifjúkorom jár az eszemben, amikor némelyik fiatalabb csirke melle húsáért, vagy a combjaimért fél életemet odaadtam volna. Volt, amikor még tovább is merészkedtem gondolatban, legalábbis. Néha még a tettek mezejére is léptem, és hódítottam, mert igen jól esett.
Mostanság már beérem a csirkecomb által nyújtott más, elsősorban kulináris élvezetekkel is, és szívesen leszopogatom a húst a csontról. Változtak az idők, a fiatalság elmúlt. Az emlékek így is megmaradtak, és míg a mustáros sült csirkecombot majszolom, eszembe jutnak a múlt emlékei is.
Ma is érdemes volt ma felkelni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése