2016.09.07. Grízgaluskaleves, zöldbabfőzelék, bácskai rizses hús.

Remélem, hogy lassan tényleg teljesen rendbe jön a szemem, és hamarosan megújult erővel kezdhetek bele a dolgos mindennapokba. Az viszont, hogy kicsit kíméltem eddig a kukkolóimat nagyon jól esett, de persze ez nem azt jelentette, hogy csak a himbilimbimet lóbáltam egész nap, és minden tevékenységem, csupán annak a vakargatásában merült ki. Kímélő módon, de továbbra is igyekeztem elvégezni minden rám bízott, és önként vállalt feladatot. Már csak azért is, mert mindenféle munka szórakoztat, és azok nélkül már nem lenne teljes az életem. Egyedül a blogírást hanyagoltam egy rövid időre, így most összegyűlt egy kis bepótolni való. Ez is meg fog történni hamarosan, de nem kapkodom el. Mivel a monitor előtti foglalatoskodást részben még hanyagolom, továbbra is gyérebb identitással vetem bele magam, a napi beszámolóim megírásába is. Mily szerencse, hogy nem kell kőbe vésnem, vagy esetleg agyagtáblába rónom, majd kiégetnem mindennap őket, mint ahogyan azt az ősök tették. Mondtam én, hogy marha jó dolgom van! Imádok élni! Meg álmodni is, de csak akkor, ha szépek, könnyűek az álmaim. 
Na meg enni is szeretek, persze csak mértékkel. Nekem az is sokat jelent, ha már csak gondolatban foglalkozok egy étellel, nem kell ténylegesen be is laknom belőle. Van más olyan dolog is, amivel minden nap többet foglalkoznom más dolgoknál, de elég az is, ha csupán gondolok rájuk. 
De ha már itt áll előttem az ételek tömkelege, miért ne kóstolgathassam, esetleg miért ne lakhassak jól velük? 

Ma így fog történni a grízgaluskalevessel is minden bizonnyal, mert hamarosan tányéromban fog gőzölögni egy jókora adag. Ebből, mivel van lehetőségem rá, biztosan repetázni is fogok, mert nagyon szeretem ezt a fajta leveskét. Persze csak akkor, ha jól van megfőzve, pont a legoptimálisabb állapotban kerül elém. Tehát nem kemény a galuska, de nincs is szarrá főzve. Én így szeretem, és gondolom nem vagyok egyedül. Persze, hogy magam is megalkottam már többször is saját grízgaluskámat, mert bizonyos szempontból fokmérőnek tartom a galuska tökéletes elkészítését. Nem kellett viszont sokat kísérleteznem a saját, tökéletesnek hitt grízgaluskám megalkotásával, ösztönösen ráéreztem a lényegre, amit rögtön írásba is foglaltam. Ezt olvashatjátok a következőkben. 

Továbbra is ellátok mindenkit olvasnivalóval, ha érdeklik írásaim, mert van belőlük bőven. Mindet saját tapasztalataim alapján vetettem monitorra, örökítettem meg, az utókor számára. Ezen az oldalon, például valamiért legnépszerűbb a zöldbabfőzelékről írt receptem, amit most szintén közkinccsé teszek. A fene sem érti, hogy miért voltak már több mint tízezren kíváncsiak pont a zöldbabfőzelék receptjére, de bevallom jól esik, ha valamiért hasznosnak érezhetem eddigi tevékenységemet. Meg azt sem érti a fene sem, hogy vajon miért települ rá kéretlenül reklám írásomra?! Elnézést kérek érte!

Van receptem természetesen a bácskai rizse húsról is, ami ma a másik választható főétel, és ha valaki esetleg kíváncsi lenne rá, ugyanezen az oldalamon azt is könnyen megtalálhatja. Egy biztos! Ma megint nehéz választás elé lettem állítva, és még nem tudom, hogy a leves után melyik ételből vegyek magamhoz egy szerényebb mennyiséget. De itt áll előttem, a teljes mai választék, döntenem kell! Ma rábízom feleségemre a választás jogát, könnyítse meg Ő a dolgomat.  Az előttem maradt kajával is be fogom érni. Már megadta a pozitív töltést napomhoz az éjszakai könnyű álmom, ami ugyan véget ért, de nem neheztelek miatta az Álommanóra. 
Álmok jönnek újak, hogy táplálhassák emlékeimet, esetleg rávilágítsanak olyan dolgokra, melyek hosszú időkön keresztül talányok voltak életemben. Szeretek álmodni is!