2016.09.06. Tarhonyaleves, almával borított borda, székelykáposzta.

Tudjátok, nyárvégén mindig 2-3 kilóval könnyebb vagyok, mint néhány hónappal korábban. Nem akarattal teszem, egyszerűen csak ez a helyzet. Nem fogyózom, mint mások kínkeservesen, de nyáron nem kívánom a nehéz ételeket, beérem salátákkal is. Különösen a paradicsommal, melyből akár egy vödörnyit is meg tudnék enni, ha nem érezném, hol a határ. Mondjuk ártani nem árt, tehát akár még be is zabálhatnék belőle. Legfeljebb jobbat tenne az emésztésemnek. Az egészségem tehát most már biztosan rendben lesz, hiszen újabb vödörnyi paradicsomsaláta áll készenlétben a hűtőben. Ma is mint tegnap, azért futó pillantást vetek a napi rendszerességgel érkező ebédünkre, amelynek forrása tőlünk pár száz méterre található, a Tölgyfa Étterem konyháján. 

Ma például tarhonyalevest főztek a szakácsok már kora hajnalban, ami oly nagy előkészületet nem igényel. Egyedül talán a krumplipucolás időigényesebb kicsit más munkáknál. Erre pedig kitűnő gépesített megoldás létezik, tehát dombon a tanya! A tarhonyával sincs idén gond, mivel az előjelzések alapján rekordtermés várható a szabadtéri tarhonyaültetvényeken idén. Csak le kell szüretelni a tarhonyabokrokról,  gondosan megszárítani, majd tasakolni. Ilyen egyszerű!

A másik étel a sorban, az almával borított sertésborda nevet kapta, ami szintén finom, mégis ma ezt kihagyom. Nem vagyok annyira ugyanis oda érte, mint a másik választható lehetőségért. Pedig nagyon szeretem a különlegességeket, ez pedig az. Natúr sertésszeleten reszelt almás, fahéjas réteg, ezzel adva meg az étel pikantériáját. Mégsem tud lenyűgözni annyira, mint a másik választási lehetőség, ami ma a székelykáposzta. 

Na ezt aztán nekem találták ki! Három kedvenc alapanyagom egyike a káposzta, és ebben a formájában is nagyon csípem. Legfeljebb nem eszek ma annyi paradicsomsalátát, mint tegnap, nehogy összevesszen a savanyú káposzta a gyomromban a másik kedvencemmel, a paradicsommal. Remélem, békében meg fognak férni egymás mellett! Mivel idén tavasszal írtam egy hiánypótló cikket a székelykáposzta történetéről - természetesen a hozzáillő recepttel együtt, - ma ezzel veszek mindenkitől búcsút. 
Terveim szerint, holnap is be fogok számolni az újabb finom ételekről. És még minden bizonnyal paradicsomsaláta is marad még a hűtőben, ha ma mindet el nem pusztítom.