2016. szeptember 1., csütörtök

2016.09.01. Zellerkrémleves, bakonyi sertésszelet, pacalpörkölt.

Kezdődik az iskola! Magam ugyan réges-régen kinőttem ebből a korból, de emlékszem, hogy annak idején mennyire vegyes érzelmekkel vártuk ezt a napot. Jól esett volna még pihenni, de nagyon vártuk már a találkozást az osztálytársakkal, megosztani egymással nyári élményeinket. Mert azok voltak ám dögivel! Több nap sem lett volna elég ahhoz, hogy mindent megtárgyaljunk azzal, aki a bizalmunkat élvezte. Általában nem is volt elég még több hét sem, kitárgyalni minden élményt. Barátnak lenni különös státusz volt. Akkor régen, de most jóval érettebb fejjel is megválogatja az ember azt, akit ezzel a szóval illet. Barátnak lenni bizalom kérdése, azt kiérdemelni nem mindennapos dolog. Ha pedig valaki egyszer visszaél ezzel a különleges státusszal, annak a barátságnak örökre befellegzett! Nekem óriási a szerencsém, hiszen van, akivel az évek során még sokkal szorosabb lett a barátságunk. Hálás is vagyok érte nagyon! A barátság apró jelekben nyilvánul meg, azokat mások nem értik, mert nem is érthetik. Csupán a barátok!
Tehát elindult az oskola! Barátságok erősítődnek meg, születnek, elmúlnak, egyszóval zajlik az élet. Mivel még egy jó ideig kímélni fogom kukkereimet, most sem engedem bő lére mondandómat. Szeretném megőrizni a látszólagos javulást állapotomban. Pihi jön tehát, még egy ideig!

Ma sem úszom meg viszont finom ebéd nélkül.


A zeller különleges ízét például nagyon szeretem. A belőle készült krémlevest már nem annyira, de mégis szívesen megeszem, ha eljön majd az ideje. Felborultak egy picit étkezési szokásaim is egy picit. De az egészség fontosabb! Minden szabadidőmet igyekszem a pihenésnek szentelni, napközben ledőlni egy kicsit, miután a fontosabbnak vélt dolgokkal végeztem. Ma sem maradhat ki az előrehozott szieszta tehát, de előbb meg kell írnom egy nagyon fontos levelet, míg  el nem felejtem agyamban felvázolt ugyancsak fontos mondandóit. 


Egyik főétellel sem lenne különös bajom ma, hiszen azokat is csípem, akármelyiket is szívesen megenném tehát. Mégsem a bakonyi sertésszeletet fogom választani minden bizonnyal, bár tegnap sem az eredeti terv szerint választottam meg a főételt. Akkor mégis a babfőzelék győzött, bár hosszan hezitáltam döntésemen. így is jól laktam viszont. A bakonyi  módra készült ételekről viszont van egy állítólag kitűnő összefoglalóm, így  minden további magyarázat helyett, azt hoznám ide. 


Ma a tervben viszont már kezdetektől fogva a pacalpörkölt szerepel, és nem hiszem, hogy változtatnék döntésemen. Ritkán jutok hozzá egyik kedvenc ételemhez, mert itthon rajtam kívül más nem nagyon szereti, egy emberért viszont nincs értelme hozzákezdeni. Én viszont kezdetektől imádom, onnantól amikortól csak megkóstoltam. Ez sem mostanában volt, hanem még megboldogult határőr koromban, amikor a kiskunhalasi helyőrségi klubban szoktam rá különleges ízére, állagára. Arra is emlékszem persze, de sokkal jobban arra, amit baráti társaságban főztünk bográcsban. Emlékeimhez tartozik ez is, és az emlékekből táplálkozok már jó ideje. Jó felidézni őket, de az emlékekkel jól nem fogok lakni.  Arra való viszont a finom ebéd, mint testi táplálék, ami ma is biztosítja az energiát mindennapos tevékenységeimhez. Még szerencse, hogy nekem nem kell az iskolában töltenem az időt! Abból már rég kinőttem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése