Bevallom nagy kísértést éreztem hétvégén, hogy valaki ismeretségétől végleg megváljak. Azokat nagyon nem csípem, akik csak okoskodnak, legalábbis megpróbálnak annak látszani. De túltettem magam rajta egyenlőre! Engem nem lehet olyan könnyen bepöccenteni, főleg ha valaki csak hiányos ismeretei birtokában próbálkozik vele. De azt mégsem viselem el, ha erőszakos módon csak ő akar szerepelni minden általam megosztott gondolat alatt. Mindenhez hozzászól, és nem csak nálam. Akár a saját hülyeségeivel, akár a bárgyú hangulatjeleivel. Ez már kóros exhibicionizmus kérem! Mindegy, kap még egy esélyt, mielőtt végleg elválnának útjaink.
Nem idegelem magam, mert még megárt. Az olimpia is véget ért, mondhatom szerencsémre. Nem érzek kísértést arra egy darabig, hogy hajnalban egy-egy sporteseményen legeltessem szemeimet, majd másnap kialvatlanul kezdjem a napot. Ismerek ilyet rajtam kívül is, aki így járt! De ennek most vége szerencsére, újabb négy évig.
Érdekes módon, a mindennapi betevőm soha nem okozott álmatlanságot eddig, még akkor sem, ha valamilyen új receptem járt a fejemben, és sűrűn gondoltam rá. Gondot így sem okozott soha, legfeljebb megálmodtam az ételt, az ízeivel együtt. Így is lehet főzni, álmok közt. Egy jó ideig erre is képes voltam. Már nem, az a korszak sajnos elmúlt. Azért az ételkészítés most is sokat foglalkoztat, róla szóló gondolataim nélkül, már nem lenne teljes az életem. A gasztronómia életérzés, ha egyszer valakire rátalál, nem szabadul tőle egykönnyen. Egy idő óta, még ha tevékenyen egyre kevesebbet veszek is részt az ételkészítésben, legalább gondolatban sokat foglalkozok vele. Így van ez a mai, kifejezetten hétfői menüvel is.
Ma köménymagleves az első az ételek színes palettáján, ami eddig mindig kizárólag a hétfői étlapon szerepelt. Kell is a könnyebb kaja, a hétvégi erőteljesebb ételek után! Nem tudom máshol hogy
van, de az emberek többsége legtöbbször hétvégén kitesz magáért. Különösen akkor, ha vendégeket is vár. Ebben volt részem például szombaton. Vendégségben voltunk. Ott nem köménymaglevessel traktáltak bennünket, hanem finom ponty halászlével, gombás dámvadpörkölttel, sültekkel, sütemények tömkelegével, mint azt a magyar virtus megkívánja. Ezek után, a kímélőnek egyáltalán nem nevezhető ételek után, jól eshet a köménymagleves, amitől biztosan nem kapok gyomorrontást.
A hétfői ételsor jellegzetessége az is, hogy valamilyen tokány jellegű ételt is tartalmaz a könnyű leves mellett, valamint főzeléket ami a másik választási lehetőség. Ma az első főétel, a kapros - tejszínes szárnyas apró pecsenye, ami attól szárnyas, hogy minden bizonnyal pulykahúsból készül. A pulykát családom minden tagja nagyon kedveli, főve, sülve, minden formában. Ez is jól fog esni, bár van még egy fazéknyi a hűtőben a tegnap főtt könnyű csirkepaprikásból is. Választhatok tehát, így ma már biztosan nem maradok éhen.
Még úgy sem, ha a zöldborsófőzeléket például már meg sem fogom kóstolni. Ez lenne a másik választási lehetőség, de ebből ma nem rendeltünk. Szeretem ugyan a főzeléket, de már többször előfordult, hogy nem az én szájízem szerint érkezett, így abból most nem is kértem. Számomra túlzottan cukrozottnak tűnt a főzelék többször, ami az ízlésemmel nem egyezik. Mások biztosan így szeretik, én speciel nem. Mivel van miből választani, nincs miért magyarázkodni, de semmi szükség nincs is rá. Jól fogok lakni, és ez a lényeg!
Nem idegelem magam, mert még megárt. Az olimpia is véget ért, mondhatom szerencsémre. Nem érzek kísértést arra egy darabig, hogy hajnalban egy-egy sporteseményen legeltessem szemeimet, majd másnap kialvatlanul kezdjem a napot. Ismerek ilyet rajtam kívül is, aki így járt! De ennek most vége szerencsére, újabb négy évig.
Érdekes módon, a mindennapi betevőm soha nem okozott álmatlanságot eddig, még akkor sem, ha valamilyen új receptem járt a fejemben, és sűrűn gondoltam rá. Gondot így sem okozott soha, legfeljebb megálmodtam az ételt, az ízeivel együtt. Így is lehet főzni, álmok közt. Egy jó ideig erre is képes voltam. Már nem, az a korszak sajnos elmúlt. Azért az ételkészítés most is sokat foglalkoztat, róla szóló gondolataim nélkül, már nem lenne teljes az életem. A gasztronómia életérzés, ha egyszer valakire rátalál, nem szabadul tőle egykönnyen. Egy idő óta, még ha tevékenyen egyre kevesebbet veszek is részt az ételkészítésben, legalább gondolatban sokat foglalkozok vele. Így van ez a mai, kifejezetten hétfői menüvel is.
van, de az emberek többsége legtöbbször hétvégén kitesz magáért. Különösen akkor, ha vendégeket is vár. Ebben volt részem például szombaton. Vendégségben voltunk. Ott nem köménymaglevessel traktáltak bennünket, hanem finom ponty halászlével, gombás dámvadpörkölttel, sültekkel, sütemények tömkelegével, mint azt a magyar virtus megkívánja. Ezek után, a kímélőnek egyáltalán nem nevezhető ételek után, jól eshet a köménymagleves, amitől biztosan nem kapok gyomorrontást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése