"Hull a szilva a fáról, most jöttem a tanyáról." Ez tény, habár tanyán nem sűrűn jártam mostanában, a kiskutyánk Dobby mégis igen sűrűn jelenik meg szájában egy-egy lehullott gyümölccsel, mely a szomszéd kertjében pompázó szilvafáról landolt a mi udvarunkban. Elvileg tehát szilvaszezon van, ami nem meglepő, hiszen épp itt van az ideje. Lőrinc napja már volt, ami a dinnyéhez kapcsolódik, Szent Mihály hava a szőlőszüret ideje, és követik egymást sorban a jeles naptári események. De még követik egymást sorban, a friss nyári gyümölcsök is, míg lassan el nem múlik a nyár. Ez a körforgás rendje, nem lehet változtatni rajta. Minek is próbálna rajta változtatni bárki? A természet rendjébe nincs beleszólása senkinek! Miért is lenne? Nem játszhat senki Istent, vagy Sorsot, - ki melyiket tartja elfogadhatónak - az emberi elme mégis beleavatkozik néha a természet rendjébe. Így fordulhat az is elő, hogy nem csak a tényleges szezonjában, hanem azon kívül is bármikor készülhet például szilvaleves. Nem friss, hanem fagyasztott szilvából természetesen. A régi emlékek mindig kísértenek! Tegnap az augusztusi időjárásról jutott eszembe életem egyik meghatározó emléke, ma pedig a fagyasztott szilváról egy másik, ezúttal még jóval korábbról.
Nem tudom mások majszolták-e a fagyasztott szilvát gyerekfejjel, de én igen sűrűn. Igazi csemege volt télen-nyáron. A friss gyümölcs íze így örökké velünk lehetett, még a fagyos téli időkben is. Hóban, jégben, fagyban, minden időben majszoltuk a fagyasztott szilvákat, csak úgy a Mirelite feliratú zacskókból. Igen! Én ebben a világban nőttem fel. Nem volt X-box, mobil, hanem ezek a mindennapos örömök táplálták gyermekkorom napjait, melyek később kellemes emlékekké váltak. Mit foglalkoztunk mi azzal, hogy a fagyasztott szilvát nem ezért találták ki, hanem más hasznos céllal, mi csupán hasznosítottuk a találmányt, a gyerekek speciális igényei szerint. Feltalálók voltunk, a magunk szerény mivoltában! Nem a fagyasztott gyümölcsök megálmodójának eredeti célja lebegett szemünk előtt, hanem a praktikum. Az már más kérdés, hogy szüleink, nagyszüleink, nem a fagyasztott szilvákat szopogatták, hanem szilvás gombócot, és más finomságokat, így esetleg gyümölcslevest is készítettek az általunk nyersen fogyasztott szilvákból. Maradt belőle bőven, mert már akkor a hatvanas években is minden valamirevaló Közértben lehetett vásárolni fagyasztott árut.
Ezzel elárultam, hogy a mai ebéd első eleme, fahéjas szilvaleves. A szilva levesnek is tökéletes tehát, és mivel a fahéjjal együtt tökéletes párost alkotnak, jól indul a nap, már ami a levest illeti.
A tarja megint csak jöhet! A tarja az egyik legfinomabb húsféle, (ha nem a legfinomabb) átszőve bőven zsírerekkel, ami puhává, omlóssá teszi a belőle készült ételeket. Ma serpenyős, pácolt tarja néven került fel az étlapra az egyik étel, és igen jól fog esni valakinek minden bizonnyal. Valószínűleg nem nekem. Bár szeretem nagyon, és a nyár számomra nélkülözhetetlen, hasznos időtöltését, a grillezést juttatja eszembe, mégis lemondok más javára a tarjaszeletről. Valószínűleg Párom lesz az illető. Ma petrezselymes krumplival kaptuk a tarját. A kép tehát nem tükrözi híven a valóságot.
Nem azért mondok le a tarjáról, mert annyira önzetlen vagyok, hanem mert a másik főételt is csípem nagyon. A rántott karfiol készítésének sincsenek időkorlátai, manapság bármikor frissen készíthető vagy fagyasztott, vagy pedig melegházi friss karfiolból, akár még tél közepén is. Ma tehát rántott karfiol a másik választható főétel, ami igen jó, mert ezt is imádom. Ma tehát megint finom az ebéd, mint az általában mindig, és ismét nem kell koplalnom szerencsére. De ilyen nem is fordult elő velem emberemlékezet óta. Így is van jól nemde? A helyzet pedig változott közben, mivel Párom mégis a rántott karfiolt vitte el ugyanis sietett, így nekem lesz időm lefényképezni a tarját is a maga valós mivoltában. Jelentem, közben ez is megtörtént!
Nem tudom mások majszolták-e a fagyasztott szilvát gyerekfejjel, de én igen sűrűn. Igazi csemege volt télen-nyáron. A friss gyümölcs íze így örökké velünk lehetett, még a fagyos téli időkben is. Hóban, jégben, fagyban, minden időben majszoltuk a fagyasztott szilvákat, csak úgy a Mirelite feliratú zacskókból. Igen! Én ebben a világban nőttem fel. Nem volt X-box, mobil, hanem ezek a mindennapos örömök táplálták gyermekkorom napjait, melyek később kellemes emlékekké váltak. Mit foglalkoztunk mi azzal, hogy a fagyasztott szilvát nem ezért találták ki, hanem más hasznos céllal, mi csupán hasznosítottuk a találmányt, a gyerekek speciális igényei szerint. Feltalálók voltunk, a magunk szerény mivoltában! Nem a fagyasztott gyümölcsök megálmodójának eredeti célja lebegett szemünk előtt, hanem a praktikum. Az már más kérdés, hogy szüleink, nagyszüleink, nem a fagyasztott szilvákat szopogatták, hanem szilvás gombócot, és más finomságokat, így esetleg gyümölcslevest is készítettek az általunk nyersen fogyasztott szilvákból. Maradt belőle bőven, mert már akkor a hatvanas években is minden valamirevaló Közértben lehetett vásárolni fagyasztott árut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése