2016. augusztus 17., szerda

2016.08.17. Paradicsomleves, tökfőzelék, tarhonyás hús.

Ma nagyon jó napom lesz úgy tűnik, már ami a kaját illeti.


A Hűlevest, ami az első lenne a sorban kihagyom, mert valamiért ebben a formájában soha nem szerettem isten igazából. Nejem, ahogy meglátta a paradicsomlevest, rögtön "HŰ" kiáltással nyugtázta a látványt. Ezek szerint Ő sem rajong érte. Valószínűleg még fiatal koromból származnak rossz emlékeim a levessel kapcsolatban. A menzai emlékek, amik olykor kellemetlenek is tudtak lenni. Pedig a paradicsomot imádom. Már jó hónapja érnek kertünkben a friss gyümölcsök, és bőven biztosítják imádatom tárgyait, a csodás paradicsomokat. Pedig mindössze 2 négyzetméter jut arra a 12 tő paradicsomra, ami már folyamatosan érik. A 12 tő pedig 8 ízletes fajtát takar. Ha minden jól megy, tapasztalatom szerint októberig Kánaán lesz. A legkedvesebb gyümölcsöm tehát a paradicsom, nem pedig más, lényegesen cukrosabb  ízű finomság. A többieket is szeretem persze, mégis a paradicsom viszi nálam a pálmát. A klasszikus menzai paradicsomlevest viszont nem szeretem annyira, mint más szintén paradicsomalapú leveseket. Úgy mint a gazpachót, vagy a toszkán paradicsomlevest, a pappa al pomodorrot. Erről pont ilyen tájban, augusztusban írtam meg receptemet, és most is bátran merem ajánlani mindenkinek. 

A paradicsomlevessel tehát, biztosan nem fogok ma jól lakni, de nincs is szükségem rá, mert a tökfőzeléket viszont imádom. Jobban szeretem bármely más főzeléknél. Nem mindig volt persze így, mert kellett több év(tized) is, mire nem hogy megszerettem,de mára már egyenesen imádatom tárgyává vált a tökfőzelék. Mi sem bizonyítja gondolkodásomat jobban, mint egy igen jó hangulatú írásom, ami éppen a tökfőzelék mennybemeneteléről szól. 

A tarhonyás húst nem fogom az egekig magasztalni! Egyszerűen csak megeszem ha szükséges, mert éppen éhes vagyok. De minden ellenérzés nélkül teszem, mert ugyan nem azok közé tartozik, amelyek miatt mindent félretennék, mégis jó étvággyal megeszem. Még nem tudom mi lesz majd a mai menü sorsa, de hamarosan kenyértörés lesz, hiszen Párom az egyik adag főételt, elviszi magával a munkahelyére. Szerencsére van mit magával vinni! Mennyivel másabb azért, mint régen volt, amikor a munkásember kenyeret, szalonnát, és hagymát tett a tarisznyájába, és ezzel lakhatott jól, amikor volt rá ideje. Ha egyáltalán jól lakott! Más azért ez a világ mint régen volt. Most legalább mindenkinek jut meleg étel. Vajon tényleg így van? Mindenkinek jut? Legyen így, ezt kívánom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése