2016. augusztus 14., vasárnap

2016.08.15. Lebbencsleves, frankfurti tokány, almaszósz főtt sertéshússal.

Aktív pihenéssel töltöttem a hétvégét, ami igen jól esett! Nem csak a sportolókból vesz ki ezek szerint sokat a versenyzés, hanem belőlem is, aki az aktív sportolói koromból már rég kinőttem. Pedig én csupán néztem a közvetítést, igaz ehhez hajnalban is sokszor ott ültem a TV előtt. Régen ez nem okozott volna ekkora gondot. Hiába, eljárt az idő felettem. Mivel egykor én is versenyeztem, tudom mit jelent a koncentrálás, az adrenalinlöket. Erre a színvonalra persze sosem voltam képes, mint amit az olimpián napról-napra tapasztalunk, de természetesen így is örülök mindenki sikerének. Régen is így volt kivétel nélkül, még vetélytársaim esetében is. Mások sikerének örülni, legalább akkora boldogságot okoz, mintha magunk lennénk részesei a sajátjainknak. Az emberi akarat, a fizika határainak feszegetése, győzelme a természet korlátai felett, felemelő érzés. Amióta csak megkezdődtek a játékok, minden nap ezt látom, és respektálom érte a sport nagyköveteit. A sportolókat, és edzőiket. Azokat nem, akik megpróbálnak bármilyen hasznot húzni mások teljesítményéből. Mert vannak ilyenek is, higgyétek el! Én viszont engedjétek meg, hogy ne csak az aranyérmeseknek gratuláljak, hanem minden résztvevőnek, helyezésétől függetlenül. Mert megérdemlik nagyon!

Ennyi bevezető után röviden áttétnék a hétfői ebéd ismertetésére.


A menü a mai naphoz illeszkedik, mert a lebbencsleves kifejezetten erre a napra jellemző, meg a két főétel is. A lebbencset nagyon könnyű elkészíteni, a puszták népének ez volt az egyik leggyakoribb étele. Éppen az egyszerűsége, a könnyen elkészíthetősége miatt. Tápláló nagyon, és a kenyér, a szalonna, valamint a vöröshagyma mellett biztosította az egész napra való táplálékot. A régmúlt napszámosainak, dolgozó népének ennyi is elég  volt bőségesen. Én most dúskálok a jólétben, hiszen nekem ez lesz az ebédem, míg a pásztoroknak csupán a munka végén vacsorára jutott ebből a minden egyéb étkezést betetőző levesből. Elég is volt nekik, minden bizonnyal. 

Nekem viszont még rendelkezésemre áll kétféle főétel. Ezek közül, akár még választhatok is. Van frankfurti tokány, mert hétfőnként szinte mindig, valamilyen tokányszerű ételt főznek a szakácsok hajnalban, az étterem konyháján. Ma tehát a frankfurti tokányra esett a választás, mivel ezt adták tudtul mindenki számára, a múlt héten kedden közreadott étlapon. Ma frankfurti tokányt kaptunk, tehát virsli is van benne a csíkokra vágott húsdarabok mellett. Én szeretem a tokányok minden változatát. Igen egyszerű módon, legtöbbször valamilyen tésztakörettel tálalják, így ma például szarvacska tésztát főztek mellé.

Ma nem főzelék, hanem almaszósz a másik választható főétel, ami szerintem ugyanabba a kategóriába tartozik, bár senki nem nevezi almafőzeléknek, ezt a finom, egészséges ételt. A főzelékekhez hasonlóan, ezt is feltéttel tálalják, tehát ma főtt sertéshús kerül a tetejére az almaszósznak. Az már más kérdés, hogy nálunk semmi nem veszhet kárba saját konyhánkban, így ha húst főzünk, annak a kitűnő leve, valamilyen formában belekerül egy másik abban az időben főzött ételbe. Gondolom, máshol is hasonlóképpen csinálják! Akárhogy is van, lényeg az, hogy ismét jól indul a hét, és kívánom, hogy rajtam kívül mindenki más is élvezze a saját napját, hetét is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése