2016.08.08. Karalábéleves, hentestokány, krumplifőzelék.

Szombaton, magyar idő szerint hajnalban, elkezdődött az  Olimpia! Eredeti időpontban nem néztem ugyan, mert nem vagyok megszállott, de természetesen kíváncsi voltam rá. Így aztán felvételről visszanéztem, többször is a megnyitót. Az ünnepség számomra a jókedvről, a táncról, a sokszínűségről, és a környezetről szólt. Nyitott népség a Brazil szerintem, és nagyon befogadó. Néztem, csak néztem az ünnepséget, és számomra ez jött le belőle. Na meg a felhőtlen öröm. Másnak nem! Lehet, hogy nagyon elrugaszkodom a témától, de belegondoltam, mi lenne a megnyitón, ha felételezem Magyarországon rendeznének majd a jövőben hasonló ünnepséget? Plakátkampány? Esetleg szögesdrót a migráncsok ellen? Ez onnan jutott most eszembe, hogy külön csapatot alkottak a megnyitón a menekültek. Szabad kártyát kaptak a versenyzéshez többen. Ők is emberek, akik sportolnak körülményeikhez mérten, még akkor is, ha esetleg lőnek rájuk. De az, hogy a megnyitón bevándorlónak titulálta a speaker az őslakosokat szimbolizáló  amazonasi indián táncosokat, az már szerintem műveletlenség! Ez a színvonal úgy tűnik. El vagyok keseredve!
De ezt még überelni is lehetett, úgy tűnik! A menekültként induló, majd futamát megnyerő Szír úszó nevét nem mondta be élő műsorban a riporter, holott ellenfelei nevét felsorolta. A hírhamisítások mellett, ez már fel sem tűnik. Mindeközben a hír, és reklámspotokban csorog a terrorfenyegetés, a migráncsozás. Meg lehet magyarázni utólag, de így történt, visszacsinálni nem lehet.
A sportolók teljesítményét respektálom, bárhonnan is érkeztek az olimpiára. A közvetítés színvonalára ez már nem vonatkozik! 
Az sajnos a legalja szerintem!
Nem is idegelem magam, mert árt a  szépségemnek! 
Inkább a csodás sportteljesítményekre gondolok!


Ezért, inkább szót ejtek néhány mondatban a saját, és többed magam ebédjéről.  

Ismét hétfő van, ami a menü összeállításán most is látszik. 
Egyszerű karalábélevessel indul az ebéd, amit azért nem csípek annyira, mert a karalábét sokkal jobban kedvelem roppanósan, mint főve. Ma a sima kommersz karalábélevest kaptuk, úgy mint ahogyan a menzai konyháról emlékszem rá, még ifjú koromból. Ebből tehát, biztosan nem fogok repetázni, de egy kisebb adagot azért megeszek. Mint már elárultam, jobb szeretem a karalábé eredeti textúráját, így amikor saját levesemet készítettem, ez volt a fő szempontom a főzés során. Én így főztem a saját levesemet.

Hétfőnként többnyire valamilyen tokány jellegű ételt is tartalmaz a menüsor. Ma például hentestokányt. Bevallom, a pörkölteknél is kicsivel jobban kedvelem a tokányt, mint főételt. Erdélyi eredetű étel, arrafelé a pörköltszerű kajákat nevezik így. Szaftosabb sokkal mint a pörkölt, és nem annyira paprikás mint az anyaország-beli. Nem riadnak vissza még egy kis tejföl hozzáadásától sem, ezzel lágyítva a szaftot. Ezért illenek hozzá köretként a különféle tészták. 
Hosszabb összefoglalót írtam korábban a tokányokról, amit most idebiggyesztek, ha megengeditek. 

Valószínűleg ma nem a tokányt, hanem az ugyancsak nagyon finom krumplifőzeléket választom. Ez sem nehéz étel, igen jól fog esni. Ez is jellemző a hétfői ebédre, hogy a főételek közt valamilyen tokányszerű étel mellett, főzelék kerül fel az étlapra. Ma krumplifőzelék, lecsókolbásszal. Egész jó összeállítás, ízleni fog. Én még akár főtt tojással is szívesen megeszem a krumplifőzeléket, de a lecsókolbász sem semmi.
Mint a leírtakból kitűnik, ma sem fogunk éhen maradni, az ebéd mind választékban, mind pedig mennyiségben biztosítja mások mellett a saját jóllakásomat is.