2016. augusztus 9., kedd

2016.08.09. Gombaleves, Budapest sertésborda, rakott karfiol.

Tegnap nem csak nekem volt jó napom, hanem, Dobby kutyusnak is, sőt talán neki még nálam is sokkal jobb dolga volt. Mióta Kimit elvesztettük, Ő minden apró megnyilvánulásában igyekszik megerősíteni a hozzánk tartozását. Mi is ugyanígy viselkedünk vele, mert nagyon megérdemli. A hétvégén 5 nagy lábszárcsontot rágcsált el apránként, tegnap pedig kirándult. Mit kirándult, csajozott! Nem volt komoly, csak barátkozás. Akkor is jól esett neki, minden bizonnyal. Megérdemli nagyon a törődést. Meghálálja! 
Nekem egyébként minden bizonnyal szintén jó napom lesz ma. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy az apró örömök talán sokkal többet jelentenek néha, mint a nagyok. Engem legalábbis képesek nagyon feldobni. Minden apróság számít!
Ezek közt az apróságok közt, kis pontnak tűnik az ebéd minősége, de az is meghatározó lehet nagyon. Legalább nem bosszankodok, mint más jelentéktelennek tűnő dolgok miatt. Egész más a kedvem egy finom étel után, mintha ímmel-ámmal enném meg. Nem mindegy tehát, hogy már megérkezésekor mi a hozzáállásom az adott ételhez. Ma pozitív biztosan. 


Már a leves is a kedvenceim egyike. A gomba semmi máshoz nem hasonlítható ízét imádom. Egykor én is igen sokat gombásztam, bár éppen a közelmúltban szenvedtem el egy kellemetlenséget ezekkel a régi emlékekkel kapcsolatban. Akivel rengeteg időt töltöttünk erdőn-mezőn, sajnos már nem gombászik  többé. Ez a világ rendje, nincs mit keseregni rajta. A mai gombaleves, így tán sokkal különlegesebb élményt nyújt számomra, mint másoknak. A gombalevessel nem lehet, és nem is illik koccintani, én mégis szeretettel gondolok vissza a régi időkre a leves kapcsán. 

A  Budapest módra készült sertésbordával kapcsolatosan nincsenek hasonló emlékeim. Nem ezért, de nem is ezzel fogom csillapítani éhségemet, a gombaleves után. Más fog tehát jól lakni vele, nem pedig én. Igen finom étel egyébként, és jól okoskodtak akik kitalálták az ételt egykor. Az erről szóló írásomban más információkat is megosztottam, így abból minden kiderül minden. A recept is természetesen. Finom, mégsem szokványos étel. 

Én tehát ma nem a sertésbordát, hanem a rakott karfiolt részesítem előnyben. Ebben is van hús, csak egészen másként, mintha kifejezetten hússzeletként kerülne a tányéromra az étel. Eredetileg nem terveztem ugyan, de mivel részletes összefoglalóban, korábban már leírtam a rakott zöldségfélék jellegzetességeit, sokkal egyszerűbb, ha ebben a korábbi írásban mutatom be őket, egy csokorban. 
Mint ebből az írásomból is kitűnik, nem külön-külön, hanem nagyon sokszor átfogó cikkben jellemzem egy-egy ételcsoport sajátosságait. 
Ebben is más vagyok talán sokaknál. Még egy darabig ilyen is kívánok maradni! Nem sokáig, csupán addig, amíg írni tudok.
A rosszindulatú próbálkozásokat pedig fel sem veszem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése