Nagy gondom van ma a menüvel! Irtózatosan nagy a baj, ugyanis mindegyik ételt nagyon szeretem. Igaz, ez legyen a legnagyobb gond, minthogy valamelyik mondjuk ehetetlen legyen!
Kezdve már a grízgaluskalevessel, ami ha jól van elkészítve, isteni finom lehet. Persze csak akkor, ha valóban jól van megfőzve. Ha túlfő, akkor szétesik a galuska, ragacsos esetleg, ha pedig nem főtt meg, kemény a galuska, ugyanúgy ehetetlen az egyébként isteni leves. Ma nagyon úgy tűnik, minden el van találva a levessel kapcsolatban, tehát már biztosan nem fogok koplalni. Miért is tenném, hiszen nem csak levest fogok enni, mert ma megint az átlagosnál is jobban eltalálták az ízlésemet mind a levessel, mind a főételekkel.
Ugorjunk a következőre. Volt egy időszak az életemben, amikor sűrűn jártam lakodalmakba, és Dobozon, a jaminai (Békéscsabai) asszonyok készítették szinte állandóan a lakodalmi menüsort. A csigalevest követően, de még a pörkölt előtt szolgálták fel mindig vacsorakor a paradicsomos húsgombócot, amit a levesbe főzött kivénhedt tyúkok darált mellehúsából készítettek. Isteni volt. Nagyon értettek hozzá az asszonyok, akikkel nagyon hamar összebarátkoztunk, és mivel látták, hogy fogékony vagyok az ételkészítés rejtelmei iránt, minden titkukat is szívesen elárulták. Rég volt, de életem egy meghatározó korszaka volt. Nem csak a kis zsebpénz miatt csináltam, hanem mert szórakozás is volt, valamint rengeteg barátot találtam a szórakozás mellett. Nem vertem fogamhoz a garast, de a kis kereset sem jött rosszul a családi kasszába.
A másik választható főételhez köthetően nincsenek hasonló emlékeim, csupán egyszerűen finom. Nem csak azt eszi meg jó étvággyal az ember, amihez emlékei kötődnek. Emlékem szerencsére annyi van, amennyi nem fér el semmilyen adathordozón. De itt az agyam, csordultig emlékekkel, melyek közül időnként böngészhetek. Az elmúlt napokban sűrűn megtettem, és nagyon jól esett. Annyira elmerülök bennük, hogy még egy szót sem ejtettem a másik választható főételről, ami ma a bácskai rizses hús néven szerepel.
A rizses húst világszerte ismerik, és többnyire sehol nem készítik egyformán. Mitől más a "bácskai" mint más nemzetek hasonló ételei? A receptből megtudhatjátok. Az is igaz, hogy készülök egy összefoglalót írni a közeljövőben, amelyben a világ különféle rizses húsételeit kívánom összehasonlítani. Addig viszont érjétek be a "bácskai" receptjével.
Szép napot mindenkinek!
Kezdve már a grízgaluskalevessel, ami ha jól van elkészítve, isteni finom lehet. Persze csak akkor, ha valóban jól van megfőzve. Ha túlfő, akkor szétesik a galuska, ragacsos esetleg, ha pedig nem főtt meg, kemény a galuska, ugyanúgy ehetetlen az egyébként isteni leves. Ma nagyon úgy tűnik, minden el van találva a levessel kapcsolatban, tehát már biztosan nem fogok koplalni. Miért is tenném, hiszen nem csak levest fogok enni, mert ma megint az átlagosnál is jobban eltalálták az ízlésemet mind a levessel, mind a főételekkel.
Ugorjunk a következőre. Volt egy időszak az életemben, amikor sűrűn jártam lakodalmakba, és Dobozon, a jaminai (Békéscsabai) asszonyok készítették szinte állandóan a lakodalmi menüsort. A csigalevest követően, de még a pörkölt előtt szolgálták fel mindig vacsorakor a paradicsomos húsgombócot, amit a levesbe főzött kivénhedt tyúkok darált mellehúsából készítettek. Isteni volt. Nagyon értettek hozzá az asszonyok, akikkel nagyon hamar összebarátkoztunk, és mivel látták, hogy fogékony vagyok az ételkészítés rejtelmei iránt, minden titkukat is szívesen elárulták. Rég volt, de életem egy meghatározó korszaka volt. Nem csak a kis zsebpénz miatt csináltam, hanem mert szórakozás is volt, valamint rengeteg barátot találtam a szórakozás mellett. Nem vertem fogamhoz a garast, de a kis kereset sem jött rosszul a családi kasszába.
A másik választható főételhez köthetően nincsenek hasonló emlékeim, csupán egyszerűen finom. Nem csak azt eszi meg jó étvággyal az ember, amihez emlékei kötődnek. Emlékem szerencsére annyi van, amennyi nem fér el semmilyen adathordozón. De itt az agyam, csordultig emlékekkel, melyek közül időnként böngészhetek. Az elmúlt napokban sűrűn megtettem, és nagyon jól esett. Annyira elmerülök bennük, hogy még egy szót sem ejtettem a másik választható főételről, ami ma a bácskai rizses hús néven szerepel.
A rizses húst világszerte ismerik, és többnyire sehol nem készítik egyformán. Mitől más a "bácskai" mint más nemzetek hasonló ételei? A receptből megtudhatjátok. Az is igaz, hogy készülök egy összefoglalót írni a közeljövőben, amelyben a világ különféle rizses húsételeit kívánom összehasonlítani. Addig viszont érjétek be a "bácskai" receptjével.
Szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése