2016. július 29., péntek

2016.07.29 Lencsegulyás, ízes derelye, hortobágyi palacsinta.

Gyorsabban telt a hét sokkal, mint máskor. Szinte el sem hittem, hogy már megint hétvége van. Szeretnék máskor is ekkora örömöket! Eljött viszont ismét a péntek, így lesz lehetőségem hétvégén pihenni egy kicsit. Remélem jót tesz a szememnek, mert valami problémám lett a kukkolómmal. Nem fogok naphosszat a monitor előtt ülni, az már biztos. A péntek tehát eljött, kemény idővel. Engem igencsak megvisel a front, tehát nem vagyok valami kipihent, mert igen álmatlan voltam hajnalban. De elvégre péntek van, és innentől pihenőre foghatom magam, egész hétvégén. Meg is fogom tenni!

Még utoljára a héten, beszámolok a ma érkezett ebédről, és nem csupán megszokásból, hanem azért is, mert már örömöt szerez ez a tevékenység is. Megtanultam már az apró örömökkel, és örömöknek élni. 



Ma is színes tehát az ebéd, és most természetesen, nem az effektív látványra gondolok. Lencsegulyással kezdődik a pénteki ebéd, és mint ilyenkor mindig, most is nagyon gazdag a leves. (csupán én vagyok szegény, de ki foglalkozik ilyenkor velem?) A lencse viszont állítólag a pénz szinonimája, tehát jók a kilátások. Az ebéd is bőséges, és nagyon finom. A lencsegulyással kezdtünk tehát, amit mint minden esetben, kétféle főétel követhet. Péntekenként nem húsétel.


Minden más normális esetben, de én már többször is bebizonyítottam, hogy nem vagyok teljesen normális. Jól érzem viszont magam így, nagyon. Az ízes derelyéből tehát ma nem kértem. Tudom, vannak olyanok, akik megőrülnek érte, de én nem tartozok közéjük. Ezt ma kihagyom, ez már egészen biztos. Képem természetesen erről is van, mint az összes ételről, ami valaha is megfordult a tányérunk valamelyikén. A fényképezőm állandóan a kezem ügyében van, de még így is van, amit nem örökítek meg. Egyszerű feledékenység, ez már a korral jár. 


A hortobágyi palacsintát viszont ma nem fogom kihagyni. Szinte kínálja magát a tányéron, csak szép fotót lehet róla készíteni. Megenni sem utolsó élmény! Meg fog történni mindkettő, szépen sorjában. Először a tálalás, majd a fotó, végén az ízélmény. Fordított sorrendben, már nem lehetséges. Ez már csak így van rendjén. Egy eltörött pohárból sem lehet vadonatújat varázsolni, mint az elfogyasztott ételt sem teheted vissza eredeti állapotban a tányérra. A hortobágyi palacsintát egyébként rendkívül kedvelem. Elvégre a palacsinta önmagában is varázsszó. Mint minden, általam valaha is elkészített ételről, erről is írtam természetesen receptet, de nagyon meglepődtem az imént a keresgélése közben. 
Tegnap, minden oldalamon a megszokottnál lényegesen több volt az érdeklődő. Ez még nem is lepett meg nagyon, de az, hogy Oroszországból volt a legtöbb látogatóm, az már igencsak. Hízik a májam! Csak nehogy vágósúlyba kerüljek a nagy örömök hatására!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése