Nagy öröm ért tegnap. Hosszú idő után, újra találkozhattam régi barátommal, akivel 32 éve nem láttuk egymást. Ez meghatározta az egész napomat, így a kedélyállapotomat is. Nagyon örültem a viszontlátásnak, de el tudtam volna még viselni néhány órát, sőt akár több napot is az élvezetekből.
Látjuk azért még egymást, szinte biztos vagyok benne.
És ezzel még nem volt vége az örömök sorának.
Az is foglalkoztatott kicsit, de már csak ma reggel, hogy méltó köntösbe öltöztessem az ebben a témában, minden hétköznap megjelenő blogomat. Több oldalam is van, de ezen kizárólag a kedvenc éttermemből érkező hétköznapi ebédekkel foglalkozok. Sajnos az a programom nem működik most néhány másikkal együtt, amivel eddig könnyedén megszerkesztettem a témához kapcsolódó montázsokat. Egy hónapja számítógépet cseréltem, és hiába keresem a programok telepítő lemezeit. Pedig biztosan megvannak valahol. Így, most kicsivel több gondolkodást okozott a fő kép elkészítése, de kudarcot nem ismerek! Ezt is megoldottam tehát, mint oly sok minden mást eddig. Ma sincs így semmi akadálya, a 800. írás lejegyzésének amit 2013.02.04 óta folyamatosan végzek ebben a témában. Ennyi öröm ritkán ért mostanában!
Az ebéd nem ünnepi ugyan, de állandó színvonalú, és szinte semmi kifogásom nem lehet ellene. Hiába veszem elő a polcról néha a legszőrösebb szívemet, de még így sem tudok nagyon fogást találni az ételeken.
Ma például tejfölös krumplilevest ehetek én is, mint oly sokan mások. Amikor legutoljára konzultáltam az étterem menedzsmentjével, akkor több mint 600 adag ételt főztek, és nagy részüket házhoz is szállították nap-mint nap. Tehát bejáratott szolgáltatásról van szó, amire a magam részéről semmilyen panaszom nem lehet. A tegnapi ételekre sem volt, bár nem minden a tervek szerint alakult. Rövid volt az idő, és nem tudtunk minden előre eltervezett dolgot megvalósítani. Így nem kínáltam meg vendégeimet az étterem által kiszállított aznapi májgaluskalevessel sem. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna a véleményükre. Így alakult, de ilyenkor vannak sokkal fontosabb dolgok is. Majd legközelebb, mert bízok benne, hogy lesz legközelebb.
A főételek sem bonyolultak szakács szemmel, mert bár én nem vagyok az, gasztronómiai gyakorlatom mégis feljogosít az állásfoglalásra. A rántott sajt például a könnyen elkészíthető ételek közé tartozik, annak ellenére, hogy sokan egyenesen rettegnek tőle. Egyedül arra kell nagyon odafigyelni, hogy a bepanírozott sajt ne folyjon ki sütés közben. Ez sem nagy talány! Bő, forró zsiradékban kell sütni a rántott sajtot, úgy meg még egyszerűbb, ha a panírozás után mélyhűtőbe tesszük rövid időre az előkészített cuccot. Ez tehát a titok!
A tepsis fokhagymás csirkecomb elkészítése sem nagy ördöngösség. Úgy meg aztán különösen nem, hogy előkészítik előző délután az ételt, és nagy tepsikben időzítővel, amíg a szakácsok pihennek, a sütő automatán elvégzi a munka java részét. Ez is nagy gyakorlatot igényel viszont. A végeredmény viszont a finom étel, mindenki nagy megelégedésére. A csirkecombot egyébként, én sokkal többre értékelem mint a mellét, hiszen a comb sokkal szaftosabb hús, míg a melle szárazabb. Ez persze a húsra vonatkozik.
Azért régebben nem így volt! Volt olyan időszak életemben, amikor fele királyságomat is odaadtam volna egy fiatal csirke melléért, de főként a két combja közéért. Ez viszont régebben volt. De igaz volt!
Látjuk azért még egymást, szinte biztos vagyok benne.
És ezzel még nem volt vége az örömök sorának.
Az is foglalkoztatott kicsit, de már csak ma reggel, hogy méltó köntösbe öltöztessem az ebben a témában, minden hétköznap megjelenő blogomat. Több oldalam is van, de ezen kizárólag a kedvenc éttermemből érkező hétköznapi ebédekkel foglalkozok. Sajnos az a programom nem működik most néhány másikkal együtt, amivel eddig könnyedén megszerkesztettem a témához kapcsolódó montázsokat. Egy hónapja számítógépet cseréltem, és hiába keresem a programok telepítő lemezeit. Pedig biztosan megvannak valahol. Így, most kicsivel több gondolkodást okozott a fő kép elkészítése, de kudarcot nem ismerek! Ezt is megoldottam tehát, mint oly sok minden mást eddig. Ma sincs így semmi akadálya, a 800. írás lejegyzésének amit 2013.02.04 óta folyamatosan végzek ebben a témában. Ennyi öröm ritkán ért mostanában!
Az ebéd nem ünnepi ugyan, de állandó színvonalú, és szinte semmi kifogásom nem lehet ellene. Hiába veszem elő a polcról néha a legszőrösebb szívemet, de még így sem tudok nagyon fogást találni az ételeken.
Azért régebben nem így volt! Volt olyan időszak életemben, amikor fele királyságomat is odaadtam volna egy fiatal csirke melléért, de főként a két combja közéért. Ez viszont régebben volt. De igaz volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése