2016. július 21., csütörtök

2016.07.22. Nyírségi húsgombócleves, diós metélt, rakott húsos tészta.

Gyorsan eltelt a hét, persze ha az ember azt akarja, hogy gyorsan teljen, akkor többnyire úgy is lesz. Ismét péntek van tehát, mint egy hete ilyenkor. Az ebéd is meggyőz arról, hogy tényleg hétvége közeleg, mert ilyenkor mindig valamilyen tartalmas leves, és kétféle tésztaétel kerülhet a saját asztalunkra, és az étteremben ebédelők elé is. Ugyanannyiba kerül persze ha házhoz szállítják, vagy ha elsétálnak megebédelni a Tölgyfa étterembe. Itt van a közelben, a sarkon. A menüztetés mellett vállalják rendezvények lebonyolítását is, de nem szolgálnak teljes étlapi kínálattal, csupán az előre megrendelt menüvel. Mindezt azért írtam le, mert néhányan már kíváncsiak voltak az ételeink forrására. Többnyire előző nap délután előkészítik az ételeket, hogy aztán aznap hajnalban meg is főzzék őket, még időben a szakácsok. Csekély létszámmal végzik a dolgukat, de tapasztalataim szerint kifogástalanul. Ennyit tehát ételeink eredetéről, és lássuk, ma mit ehetünk.


Többek mellett nyírségi húsgombóclevest. Azt nem tudom miért éppen nyírségi, de igen finom. Tartalmas leves, ami önmagában is elegendő arra, hogy jól lakjak vele. Tudom, mert kipróbáltam, már többször. Ezt például elő lehet készíteni, már az előző napon. Valószínű, most is így történt. A hús előre meg lett darálva, elkeverve, megfűszerezve, és megformázva a gombócok, míg ma reggel már csak a levest kellett megfőzni, amibe a megfelelő időben beletették a gombócokat, és így főzték össze. Az is lehet viszont, sőt ez a valószínűbb, hogy külön, sós vízben lettek megfőzve a gombócok, majd ma korán reggel a tálaláskor, mindenkinek ki lett porciózva a megfelelő számú gombóc, majd rákerült az adag leves is. Jókora adag megjegyzem. Bőségesen elég lesz! Első feladataim egyike az volt még régebben, hogy megérzéseim alapján leírtam a leves receptjét, majd ki is próbáltam, hogy el is lehet-e készíteni a recept alapján. Azóta már többször megfőztem, és mindig finom volt a végeredmény. 

A főételekről már nem papolok sokat. A diós metéltet ráadásul ki is hagyom. 
Nem tudom miért, de lehet, hogy csak az én gondolkodásom perverzebb másokénál, a metéltről, viszont nekem mindig a kis zsidó gyerek jut eszembe, közvetlenül a circumcisio műtét utáni állapotban. Ezt kitárgyaltuk! Nem akartam senkinek elvenni a kedvét a diós metélttől, de az érzések ugye meghatározzák az ember énjét. Erről tehát ennyit! A kis zsidó gyereket, egyébként túrós metéltnek hívják!

A másik választható tésztaétel a rakott húsos tészta. Ezt már szívesebbe megeszem, mint a diós metéltet.  Mondjuk nincs is más, hiszen csak ebből rendeltünk, élve a választási szabadságával. Ezt már lehet, hogy megkóstolom, a bőséges leves után. 
Összegezve a helyzetet, ma is elegendő, mondhatnám bőséges az ebéd, nem jellemző mondjuk egy hajléktalan szálló adagjaira a mennyiség. De nem is ott vagyok, de még csak nem is a kórházban.
Kellemes hétvégét mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése