Jó napot mindenkinek!
Fennforgás van, de előtte még néhány fals gondolat.
Megszokott már tőlem, hogy időnként megosztom azokat a gondolataimat is másokkal, amik éppen foglalkoztatnak. Most éppen hallgatom a híreket kora reggeltől, és benne a jégeső okozta pusztítást. Van ahol, a szüret 80%-át elvégezte már a jég, sőt már a jövő évi termésnek is annyi. Lehet, hogy tévedek, de emlékezetem szerint, már a 80-as években volt hazánkban működő, hatékony jégkár elhárító rendszer. Volt!
Azt is hallom most, hogy a beígért 50000 Ft-os emelésből a végén 35000 lett, és az is étkezési jegyben, - tehát nem arra költöd amire szeretnéd - nem mindenkinek jár ám. Nem jár az óvodai, vagy a bölcsődei dolgozóknak, azoknak, akik önkormányzati fenntartású intézményekben dolgoznak, pedig ők ugyanolyan munkát végeznek, és valószínű nekik is ugyanúgy szükségük lenne rá mint más halandóknak. Ezek a jó hírek. Mi jön még? Mára ez is elég. Igen! Van bennem empátia mások iránt is. Legalább már bevettem a vérnyomást karbantartó gyógyszeremet.
Ami egyedül felvidíthat a nap-mint nap érkező ebéd, amire bizton számíthatok legalább.
Ma például zellerkrém levesre, amit szeretek is, meg nem is. Az biztos, hogy jót tesz az egészségnek, különösen cukorbetegeknek. Azzal szerencsére nincs nagy bajom már, mert az egészséges étkezés erre van a legfőbb hatással. Persze azt is elmondhatom, hogy kicsit különc vagyok, mert a zellert nagyon szeretem, de inkább abban a formában, amikor roppanós. Nem szétfőzve tehát. Azt azért megmutatom, hogy én milyen módon főzöm saját levesemet, hátha valaki kedvet kapna hozzá.
A Dubarry csirkemellről megint van mit mesélni. Ez a bizonyos Madame Dubarry jó kis firma lehetett a maga idejében. Most úgy mondanánk, ha ma is élne, hogy amolyan luxusprosti volt. A legfelsőbb körökben mozgott, és a jó kapcsolatokért mindenre képes volt. Ezt ráadásul férje tudtával, és jóváhagyásával művelte, akit ezért most "futtató" jelzővel illetnének minden bizonnyal. Egy valamit hagyott viszont az utókorra is a hölgyemény, mégpedig a róla elnevezett karfiolos raguval borított hússzeletet, ami készülhet sertés, vagy csirke, esetleg más húsféléből is. Ez tehát ma az egyik főétel. Dubarry módra készült csirkemell, párolt rizzsel.
A másik főétel a világ egyik legegyszerűbb főétele, a paprikás krumpli. Ezzel kezdtem én is egykor gasztronómiai ámokfutásomat, mint gondolom sokan mások is. Erről viszont nem zengenék dicshimnuszokat most, mert gondolom mindenki készített már paprikás krumplit. Aki még nem, ideje elkezdeni.
El is búcsúzom, mert sürget az idő, jelenésem van, hivatalos helyen. Ezért keltem ma kicsivel korábban, hogy még azelőtt megírjam a mai beszámolót, mielőtt valóban látnám mi fog érkezni. Már a megosztásra nem is maradt időm, csak a dolgok elintézése után, majdnem az ebédidőben. Most tehát, mivel már eljött az ideje, mindenkinek jó étvágyat kívánok!
Fennforgás van, de előtte még néhány fals gondolat.
Megszokott már tőlem, hogy időnként megosztom azokat a gondolataimat is másokkal, amik éppen foglalkoztatnak. Most éppen hallgatom a híreket kora reggeltől, és benne a jégeső okozta pusztítást. Van ahol, a szüret 80%-át elvégezte már a jég, sőt már a jövő évi termésnek is annyi. Lehet, hogy tévedek, de emlékezetem szerint, már a 80-as években volt hazánkban működő, hatékony jégkár elhárító rendszer. Volt!
Azt is hallom most, hogy a beígért 50000 Ft-os emelésből a végén 35000 lett, és az is étkezési jegyben, - tehát nem arra költöd amire szeretnéd - nem mindenkinek jár ám. Nem jár az óvodai, vagy a bölcsődei dolgozóknak, azoknak, akik önkormányzati fenntartású intézményekben dolgoznak, pedig ők ugyanolyan munkát végeznek, és valószínű nekik is ugyanúgy szükségük lenne rá mint más halandóknak. Ezek a jó hírek. Mi jön még? Mára ez is elég. Igen! Van bennem empátia mások iránt is. Legalább már bevettem a vérnyomást karbantartó gyógyszeremet.
Ami egyedül felvidíthat a nap-mint nap érkező ebéd, amire bizton számíthatok legalább.
El is búcsúzom, mert sürget az idő, jelenésem van, hivatalos helyen. Ezért keltem ma kicsivel korábban, hogy még azelőtt megírjam a mai beszámolót, mielőtt valóban látnám mi fog érkezni. Már a megosztásra nem is maradt időm, csak a dolgok elintézése után, majdnem az ebédidőben. Most tehát, mivel már eljött az ideje, mindenkinek jó étvágyat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése