Hétfő van, így elvileg frissen, üdén, és kívánatosan indulhatok neki a napnak. Az egész hétnek természetesen. Jól esett pihenni, mint gondolom mindenki másnak is. Megújult erővel vágok neki tehát a hétnek, mert van ami lelkesítsen.
Az ebéd is ízlik szerencsére. Töredelmesen bevallom, ha Párom nem vizslatta volna át az étlapot még pénteken, akkor csirkepaprikás készült volna saját konyhánkban is szombaton. Mivel azonban megnéztük, nem szerettük volna, ha ismétlődnek az ételek, így egy rendkívül finom, rozmaringos-fokhagymás pulykaszárny készült a sütőben, mozzarellás tócsni körettel. Akkora adag, ami elég volt egész hétvégére. Jól is laktam vele. Ma is jól fogok, minden bizonnyal, de már mással. Erről viszont ma az étterem szakácsai gondoskodnak, akik a mieinken kívül, még jó 600 adag ételt főznek minden nap.
Ma egyszerű levessel indul a nap. Talán az egyik legegyszerűbbel, ami létezik. Van ahol simán rántott levesnek hívják, az étlapra viszont köménymaglevesként került fel. Mindkettő igaz. Nem kell hozzá csupán zsír, liszt, kevés pirospaprika, víz, só, és kevés kömény. Ebből is látszik a leves rém egyszerű mivolta. Jól is lehetett vele lakni. Úgy meg különösen, hogy mint nagyapám tette régen, teleaprította a levest házi kenyérrel, vagy esetleg pirítóssal. Én a pirítóst favorizálom inkább.
És akkor elérkeztünk a csirkepaprikáshoz, ami ugyebár nem készült a hétvégén saját konyhánkban, mert a szemfüles háziasszony a főzés előtt megkukucskálta az étlapot, és mást készített helyette. A csirke egyébként, talán a leggyakrabban használt alapanyag a konyhánkban. Finom is, és rendkívül változatos ételek főzhetők belőle. Sűrűn visszatér asztalunkra a paprikás viszont, mert mint mások, igencsak szeretjük ezt a rém egyszerű ételt. Ma galuskával tálalták, amivel talán a legfinomabb.
Finom a babfőzelék is, amihez ezúttal bélszínroló dukál. Ezt én talán még a paprikásnál is jobban szeretem, mint úgy általában a babot. Mint minden hüvelyest, korra való tekintget nélkül. Csupán a galambok eregetésével lennék bajban, ami a babfőzelék egyik kellemetlen velejárója. De ki foglalkozik ilyenkor, jóllakottan ezzel a lényegtelen aprósággal? Itt a monitor előtt, senkit nem zavarok, ha egy-két régi fotó nézegetése közben, hangosan fejezem ki tetszésemet. Legfeljebb azonnal elnézést kérek modortalanságomért.
Az ebéd is ízlik szerencsére. Töredelmesen bevallom, ha Párom nem vizslatta volna át az étlapot még pénteken, akkor csirkepaprikás készült volna saját konyhánkban is szombaton. Mivel azonban megnéztük, nem szerettük volna, ha ismétlődnek az ételek, így egy rendkívül finom, rozmaringos-fokhagymás pulykaszárny készült a sütőben, mozzarellás tócsni körettel. Akkora adag, ami elég volt egész hétvégére. Jól is laktam vele. Ma is jól fogok, minden bizonnyal, de már mással. Erről viszont ma az étterem szakácsai gondoskodnak, akik a mieinken kívül, még jó 600 adag ételt főznek minden nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése