Végre nincs dög meleg! Tudom, a nyaralók kevésbé örülnek ennek mint például szerény személyem, de most speciel mások elé helyezem önös érdekeimet. Bevallom, én marhára jól érzem magam ebben az enyhébb időben.
Közben hallgatom megint a szörnyűbbnél-szörnyűbb híreket, miközben írok, és el vagyok keseredve. Ezt bizony semmilyen kerítéssel nem lehetett volna megelőzni. Most is olyanok a gonosztevők, amik nemzedékek óta a gyanútlan emberek közt élnek, csupán radikalizálódtak, és állattá váltak. Ez az én személyes véleményem. Úgyis divat mostanában a magánvéleményt hangoztatni. De ezzel tovább nem kívánok foglalkozni. Azzal már inkább, hogy ma is eszek, mégpedig igen finomat.
Levessel biztosan jól fogok lakni, hiszen a Jókai bableves az egyik kedvencem. Mint általában minden paradicsomot, babot, esetleg káposztát tartalmazó ételt, ezt is nagyon csípem. Na ebben aztán van bab! Más is természetesen, mert kizárólag babból nem lehet levest főzni. Mint minden pénteken, most is olyan laktató, már maga a leves is, hogy ha mást már nem is ennék, akár azzal is maradéktalanul beérném. Be is fogom, látva az extra adagot, ami nem szokatlan, de ma különösen jól esik. A leves, és az adag mérete is. Ha bárki szeretne Jókai bablevest főzni a hétvégén, szolgálok hozzá egy használható recepttel.
A grízes tésztához már nincs receptem. Egyáltalán nem is szeretem. Nem vetem meg viszont azokat, akik kiolthatatlan vágyat éreznek egy tányér grízes tészta láttán, én viszont nem tartozok közéjük. Nem is fogom megkóstolni, mivel nem rendeltem mára belőle. Az is biztos így, hogy nem fogom lefényképezni ma sem a tányéron, a már ismertetett okok miatt. Valahogy túlélem. Éhen már nem fogok halni! Jól lakni ugyan nem lehet a sima ételfotóval, de abból van még korábbról néhány.
Rendeltem viszont a milánói makaróninak nevezett hibridből. Az étlapon legalábbis így szerepel. Nem tradicionális milánói a mai étel, de igen finom. A bolognai, és a milánói egyfajta keveréke. Milánóban biztosan nem ezzel a raguval keverték volna össze a makarónit, de felénk így szokás. Jó szokás! Sokkal tartalmasabb így az elkészült étel, ráadásul bizonyos szempontból, talán még finomabb is. Én viszont nem is milánóinak, hanem "bolánói spagaróninak" neveztem el ezt a különlegességet. Ezt így készítettem. Ez hasonlít a legjobban a ma kapott ételre, tehát akár így is elkészíthető.
Kellemes hétvégét, és jó étvágyat kívánok mindenkinek!
Közben hallgatom megint a szörnyűbbnél-szörnyűbb híreket, miközben írok, és el vagyok keseredve. Ezt bizony semmilyen kerítéssel nem lehetett volna megelőzni. Most is olyanok a gonosztevők, amik nemzedékek óta a gyanútlan emberek közt élnek, csupán radikalizálódtak, és állattá váltak. Ez az én személyes véleményem. Úgyis divat mostanában a magánvéleményt hangoztatni. De ezzel tovább nem kívánok foglalkozni. Azzal már inkább, hogy ma is eszek, mégpedig igen finomat.
Kellemes hétvégét, és jó étvágyat kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése