Lehet, hogy túl hülyének tűnök, de egyszer már szeretnék valami kritikát is írni a naponta érkezett ételekről. Pedig esküszöm, hogy nem rántott velő van a koponyámban, de még csak nem is káposztalé, amivel gyerekkoromban többször hitegettek. Egyszerűen nem tudok viszont mást írni, mint az igazságot. Ehhez szoktam hozzá. Nem is lenne jó politikus belőlem! Ők (inkább azok szerintem) (árnyalatnyi különbség!) akik sokkal szabadabban értelmezik az igazságot.
Szóval nyögjem ki már végre! Nincs hiba a napi elemózsiában. Találok bennük néha elenyésző hibákat, de az már csak szinte kekeckedés részemről. Minden ehető, sőt némelyik igen jól is esik.
Tegnap például a paradicsomsaláta, az egyenesen fenomenális volt. (ja azt én csináltam.) De jó volt a zöldborsóleves, sőt a feles borsó főzelék is. Elég hülye menü volt azért, különösen a paradicsomsalátával megspékelve. De ez már az én ostobaságom volt, viseltem is a következményeit. Ígérem, ma már nem leszek ilyen meggondolatlan! Borsóra borsót biztosan nem eszek. Csak olyat, ami nem árthat meg.
A paradicsomlevest például kihagyom ma. Helyette jön megint a tegnap készített friss, lila hagymás paradicsomsaláta. Maradt még belőle egy jókora adag. A levest egyébként sem csípem nagyon, ebben a formájában. De csak ezt a "menzás" változatát. Minden más állapotában viszont imádom a paradicsomot. Szinte szerelmes vagyok belé! A levest is csípem, de csak úgy, ahogyan én szoktam készíteni magamnak. Mivel érnek a paradicsomok, valószínű csinálok vagy egy gazpachot, vagy egy pappa al pomodorrot hamarosan. Ezek is paradicsomlevesek, de a gazpachot például, csak behűtve szeretem. Már kezd érni a San Marzano, és a Lucullus fajta is, melyeket a legfinomabbaknak tartok. De a többi sem kutya! Behűtve természetesen.
A malacpörköltet már inkább melegen csípem. Nem forrón, inkább úgy szobahőmérsékleten. Bár, ahogyan nézem az időjárást, akár már melegen is jól esne. Lehűlt az idő! Majd én fűtök most. Csak szólnék, nem vagyok meleg! Én legalábbis nem. Vártam nagyon az időjárás változást. Most sokkal jobban érzem magam, mint a napokban. Csak vihar ne jöjjön! A malacpörköltről egyébként, a két évvel ezelőtti születésnapom jut eszembe, amikor bográcsos malacpörit készítettem kertemben, a napernyő alatt vendégeim számára. Jól sikerült! Most viszont, biztosan nem megyek ki bográcsozni a szélben. Főzni pláne!
Egyébként, már megint bajban vagyok! A két főétel mindegyike piszkálja a csőröm. Melyiket válasszam? Fogas kérdés. Először nyilván felajánlom a választás jogát kedvesemnek, döntsön Ő a kajákról. Megvárom tehát, a malacpöri, vagy a rakott krumpli lesz a szimpi jobban számára. Na erről beszéltem! Nem az a gond, hogy melyiket nem szeretjük, hanem inkább az, hogy melyiket szeretjük kevésbé jobban. Ma is két olyan főkaja van, melyek bármelyike is jöhetne. Mily szerencse, hogy az embernek csak ilyen bagatellnek tűnő problémái vannak. Ez legyen a legnagyobb baj szerintem! Nemde?
Szóval nyögjem ki már végre! Nincs hiba a napi elemózsiában. Találok bennük néha elenyésző hibákat, de az már csak szinte kekeckedés részemről. Minden ehető, sőt némelyik igen jól is esik.
Tegnap például a paradicsomsaláta, az egyenesen fenomenális volt. (ja azt én csináltam.) De jó volt a zöldborsóleves, sőt a feles borsó főzelék is. Elég hülye menü volt azért, különösen a paradicsomsalátával megspékelve. De ez már az én ostobaságom volt, viseltem is a következményeit. Ígérem, ma már nem leszek ilyen meggondolatlan! Borsóra borsót biztosan nem eszek. Csak olyat, ami nem árthat meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése