Még mindig takarékon vagyok. Rám fér, mint a múlt héten a kis pihi is. Akadjon meg a torkomon a nokedliszaggató, ha nem esik jól! Viszont kötelességemnek tartom, hogy most is tájékoztassam az érdeklődőket, a napi helyzetről. Mert helyzet, az van! Nincsenek ugyan ürgebőrbe bújt könnyűbúvárok a Duna jegén, és még a nemzetközi helyzet sem fokozódik különösebben. Egyszerűen van, és kész. Mint, ahogyan kaja is van, mert anélkül nem lehet létezni.
Ma magyaros zöldborsólevest főzött elsőként, az étterem szakácscsapata. Szeretem. Bővebben: - nagyon szeretem. Mindenféle zöldborsót. A hüvelyeseket, úgy általában. Azt, hogy mitől magyaros, arra már régen rájöttem. A paprikától. Nem csak attól ugyan, de főként ez az okozat. A zöldborsólevest lehet több módon főzni, simán, tejszínesen, vagy paprikásan, akár rántással is. Ma tehát ízletesen kaptuk, magyarosan, paprikásan.
A hüvelyesek sorát még nem zárnánk le, mert az étlapon a sárgaborsó főzelék is szerepel, mégpedig Stefánia vagdalttal. Jó-jó felesborsó, tehát ugyanaz. Na ebben, már nem voltam annyira biztos, megtekintve az étlapot. Borsóleves után borsófőzelék? Mint a kórházban egykor, a sárgarépaleves után sárgarépa főzelék. De most nem ott vagyok, szerencsére! Nekem ugyan jöhetne. Ma valószínűleg mégis ennél maradok, mert úgy általában minden főzeléket megeszek, és szeretem is. Legjobban azért mégis a tököt, de még abból is van egy adag a hűtőben.
A csirkemell jóasszony módra fantázianevű étel viszont minden bizonnyal valóban a Jó asszony eledele lesz. Az első, egyben jelenlegi, és minden bizonnyal az utolsó feleségemé. Az ételt magát, sokkal könnyebb megérteni, ha megmutatom a róla írt receptemet is, amelyből minden lényeges dolog hamar kiderül. Íme a recept. Mint nyilván leszűrhető, hogy ma sem marad senki éhen a családban. Én pedig még adós vagyok egy finom paradicsomsalátával, amit a tegnapi nagy melegben elnapoltam mára. De ami késik nem múlik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése